Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. 309 Hanem a világszellem haladt a maga utján, és az egész világon politikai törekvéssé vált a közgazdasági érdekek kiterjesztése, fejlesztése és védelmezése. A gazdasági élet lendületes fejlesztésével mindenütt együtt jár a szocziálpolitika terén való haladás is. Ez természetes dolog, mert a mily mértékben fejlődik a gazdasági élet, ép oly mértékben fejlett a munkásvilág és ép oly mértékben vált érezhetővé a munkásvilág érdekeinek, ügyeinek és szükségleteinek rendezése. (Ugy van! balfelől.) Mindenütt érezni kellett azt, hogy a termelés általános érdekei szempontjából enyhíteni kell azt a diszharmóniát, a mely támadt a termelés két tényezője, a munkaadó és a munkás között. (Ugy van ! balfelől.) és ezt a diszharmóniát a szocziálpolitíkai áramlatok még inkább fejlesztették. Az állami feladatnak a két tényező közé közvetitőképen kell oda állani, és az államnak, mint olyan hatalomnak, a mely mindkét tényező felé helyezkedik, a dolog természeténél fogva a gyengébb felet kell védelmeznie az erősebb fél kizsákmányolásával szemben. (Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. Méltóztassanak helyüket elfoglalni. A házszabályokat a maguk teljes szigorúságában fogom alkalmazni a képviselő urakkal szemben. Szatmári Mór előadó: Mert az kétségtelen, hogy a termelés két tényezője közül akár az egyiknek, akár a másiknak letörése, lehanyatlása, az egész termelési érdeket veszélyezteti. Természetesen a szocziálpolitikát minden állam a maga sajátos szükségei és viszonyai szerint mérlegeli. De a gyengébb fél védelmezése gondolatának minden nemzet szocziálpolitikájában uralkodnia kell. (Élénk helyeslés.) Nálunk az ipari és főleg a nagyipari életnek fogyatékossága mellett, a mely szervesen összefügg a mi gazdasági önállóságunk hiányaival, csak lassanként fejlődhetett ki az a gazdasági és szocziálpolitikai közszellem, a mely ráterelődhetett a szocziálpolitikai érdekekre. :

Es itt, a mikor ma magyar törvényhozás előtt fokszik egy olyan reformjavaslat, a mely már nem utánzás, hanem egy bátor ujitás, egy reformjavaslat, a mely az igazi, komoly és rendszeres szoeziálpolitikáknak a kezdete, és a mely mutatja azt, hogy a magyar törvényhozás és a kereskedelmi kormány magának ezélul tűzte ki a szocziálpolitika rendszeres kiépítését, ma, mint ennek a reformjavaslatnak előadója egy kötelességet óhajtok teljesíteni. (Halljuk ! Halljuk !) Ez a kötelesség pedig az, hogy hálás elismeréssel adózzam Kossuth Fereneznek, (Élénk éljenzés.) a mostam kereskedelemügyi miniszternek, mert ő az az államférfiú, a ki publiczisztikai téren ép ugy, mint a parlamenti munkálkodás rendjén úgyszólván életre keltette Magyarországon azt a közvéleményt, a mely már elég erős és érett arra, hogy a közgazdasági kérdésekkel foglalkozzék. (Helyeslés.) És nevelő hatással volt a szocziális szellemre. Ö volt az első, a ki, mint a függetlenségi párt vezére, azt hangsúlyozta, hogy a függetlenségi politikának, a melyhez természetesen és szervesen hozzátartozik a tiszta és hamisítatlan demokrata szabadelvűség, (Ugy van ! balfelől.) intézményekről is kell gondoskodnia, intézményekről, a melyek a munkásvilágot és a nép millióit meggyőzik az egyedül magyar nemzeti politika népboldogító jelentőségéről. (Élénk helyeslés.) És t.. képviselőház, a mikor Kossuth Ferencz rátérhetett az eszmék gyakorlati megvalósításának terére, akkor hű maradt a maga álláspontjához, s csakugyan intézmények alkotásával kezdte meg a gazdasági élet fejlesztését és a szocziális politika kiépítését. Igaz, hogy az 1891 : IV. t.-cz. által megalkotott intézmény fogyatékosságát igen hamar felismerték, igaz, hogy a közvéleményben feltámadtak a sürgetések ennek az intézménynek reformálására, igaz, már régebben kísérletek és előtanulmányok tétettek a munkásbiztositási intézmény reformálására ; de az is tény, hogy ezek a kísérletek és előtanulmányok elkallódtak és csak Kossuth Ferencz látott ehhez a dologhoz erős enerzsiával, ugy hogy ma a képviselőház előtt van az a javaslat, a mely, a mint már mondtam, már nem utánzat, hanem bátor ujitás, a mely a központosítás és egységesítés rendszerével immáron egész Európát megelőzi, s a mely csakugyan hivatott arra, hogy Magyarország szocziális politikájában erős és rendszeres fejlődésnek útját nyissa meg. (Élénk helyeslés.) Es hozzá kell tennem, hogy Kossuth Ferencz elég szerencsés volt ahhoz, hogy ehhez a munkájához találjon egy hűséges, derék és becsületes munkatársat Szterényi József államtitkár személyében, (Éljenzés.) a ki igazi odaadással, igazi lelkesedéssel és ennek a lelkesedésnek és odaadásnak megfelelő képességekkel és tudással állhat Kossuth Ferencz mellé segítő társul. Nem is szabad elzárkóznunk a világon átzúgó uj eszmeáramlatok elől, lépést kell tartanunk az idővel, a mely nem szünetel, a mely nem tart stácziókat, hanem megy előre; viszi magával az eseményeket is, az elméket is. Arra kell törekednünk, hogy fejlesztvén közgazdaságunkat, fejlesszük szocziális politikánkat is ; arra kell törekednünk, hogy a szocziális politika kiépítése terén ne tartsunk szem előtt csak általános elveket, bármily tetszetősek, hanem dolgozzunk határozott magyar nemzeti karakterrel; (Helyeslés.) arra kell törekednünk, hogy az egységes és független magyar nemzeti állam kiépítésének gondolatához odafűzzük az igazi polgári jogegyenlőségnek, az egész emberiséget testvéri kötelékbe fűző humanizmusnak szárnyaló eszméit; arra kell törekednünk, hogy az eszméknek ezen szárnyain belevigyük a népléleknek világába azokat az érzelmeket, a melyek fentartják és hevítik a függetlenségi politika szentséges kultuszát; (Elénk helyeslés.) arra kell törekednünk, hogy a mig egyfelől a művelt világ előtt bizonyságot tehessünk közgazdaságunk fejlődése és a szocziális politika haladása iránt való fogékonyságunkról, másfelől I megmutassuk a magyar munkás világnak, a nép