Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-106

308 106. országos ülés 1907 február 7-én, csütörtökön. képviselő ur, hogy nála van egy példány, a mely az ő állítását bizonyítaná. E példányt szeretném látni. (Felkiáltások : Nincs! Novacu Aurél átad a szólónak egy ujságpéldányt.) Ez egy újság! (Zaj.) Méltóztatik tudni a különbséget levél és újság közt ? (Derültség.) Novacu Aurél : Nem az én dolgom. (Zaj.) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Én azzal a kifejezéssel éltem az imént, bogy: dajkamese. Ugy látom, a t. vádaskodók tényleg rászorulnak arra, hogy megtanulják, azt az elemi tételt, hogy micsoda különbség van egy levél és egy ujságczikk között. (Éljenzés és taps.) Elnök: Napirend előtti felszólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képezhetvén, áttérünk a napirendre. Bemutatom a magyar szent korona országai vasutas szövetségének gr. Batthyány Tivadar, az aszódi ipartestületnek Bródy Ernő és a magántisztviselők országos szövetségének Vázsonyi Vilmos képviselők utján beadott kérvényeit az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában. Javaslom, hogy a kérvények tétessenek le a ház asztalára az említett törvényjavaslattal együttesen leendő tárgyalás czéljából. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulná ? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatkép kimondom. Bemutatom Arad város közönségének kétrendbeli feliratát a hadi költségek emelése ellen és a munkásbajok orvoslása tárgyában, Pécs város közönségének feliratát aziránt, hogy a harmadik egyetem székhelyéül Pécs városa jelöltessék Id. Javaslom, hogy tárgyalás és jelentéstétel végett adassanak ki a kérvényi bizottságnak. Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik most az 1907. évre kiállítandó ujonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslat (írom. 332, 374) harmadszori olvasása. Felkérem Raisz Aladár jegyző urat, hogy a törvényjavaslatot olvasni szíveskedjék. Raisz Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1907. évre kiállítandó ujonezok megajánlásáról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor kijelentem, hogy a törvényjavaslat harmadszori olvasásban elfogadtatott. Most, t. ház, miután a törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatott, javaslom, hogy a törvényjavaslatot tegyük át a főrendiházhoz tárgyalás és szives hozzájárulás czéljából. Egyszersmind pedig a dolog sürgősségére való tekintettel kérem a t. házat, méltóztassék beleegyezni abba, hogy a jegyzőkönyvnek ezen törvényjavaslatra vonatkozó részét nyomban hitelesítsük. (Helyeslés.) Méltóztatnak ezen javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor felkérem Hammersberg László jegyző urat, hogy a jegyzőkönyvnek ezen részét felolvasni szíveskedjék. Hammersberg László jegyző (olvassa a jegyzőkönyvnek ide vonatkozó részét). Elnök : Kérdem a t. házat, van-e valakinek észrevétele a jegyzőkönyvnek most felolvasott része ellen ? (Nincs !) Ha nincs senkinek észrevétele, akkor a jegyzőkönyv ezen Tészét hitelesítettnek jelentem ki. Napirend szerint következik az ipari és kereskedelmi alkalmazottaknak betegség és baleset esetére való biztosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 186, 360). Az első szó az előadó urat illeti. Szatmári Mór előadó : T. ház ! (Halljuk! Halljuk !) Az a törvényjavaslat, a mely a t. ház előtt van, s mely hosszas és gondos előtanulmányokon és hosszas előkészületi retortákon ment keresztül, arra van hivatva, hogy hazánk közgazdasági életében és a magyar szocziálpolitika terén nevezetes újítást teremtsen. A magyar szocziálpolitikának nincsen nagy múltja, története nagyon szegényes. Mikor 1891-ben az ipari, gyári és kereskedelmi alkalmazottak betegség esetére való biztosítására vonatkozó törvényjavaslatot, a most érvényben levő 1891. évi XIV. t.-czikket tárgyalták, egyik szónok, Gaal Jenő, a többi között azt mondta, hogy a törvényhozás most lép először a tulaj donképen való szocziálpolitikai alkotások terére, (ügy van !) Ez igy is volt. Csakugyan ez volt az első lépés. Pedig már akkor a nyugat-európai államok nevezetes intézméiryekkel építgették a maguk szocziálpolitikáját. Az 1891-iki magyar törvényhozás még bátortalanul, félénken beszélt azokról az eszmékről, a melyek akkor már megkezdték hóditó utjokat a világon. Az 1891-iki alkotás, azt lehet mondani, a kezdésnek kezdete volt. Érezték ezt az akkori törvényhozók is. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szatmári Mór előadó : Perlaky Elek, a törvényjavaslat előadója, az előadói székből ismertetvén a javaslatot azt hangsúlyozta, hogy azért szorítkozik a javaslat csak a betegség esetére való biztosításra, mert időt akar nyerni arra, hogy tapasztalatokat és tanulmányokat gyűjtsünk, hogy ezek után biztosabban építhessék rá a továbbiakat. Ezenkívül, t. ház, az 1891-iki alkotás a mellett, hogy szerény volt, nem is volt eredeti. Jobbára lriüíöldi, főképen pedig osztrák minta utánzása. Ugron Gábor: Rossz minta ! Szatmári Mór előadó: Fejletlen volt a gazdasági élet, a magyar politikai közvéleményben hiányzott még a szocziálpolitikai alkotások iránt való . . . (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Szatmári Mór előadó:... az a fogékonyság, a melyet csak erősebb gazdasági közélet és mélyebb; gazdasági neveltség teremthet meg. (ügy van! Ugy van !) A mi sajátos, és elég szomorú gazdasági viszonyaink között, nem is fejlődhetett ki ez a gazdasági közélet és gazdasági közszellem.-