Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

anuőr 19-én, szombaton. 24 93. országos ülés 1907 /. Bíráink mai helyzete mellett a birói függetlenség magasztos elve csupán írott malaszt és hiába hangoztatjuk, hogy a birói függetlenség alkotmányunk egyik legfontosabb alapfeltételét, sarkkövét, garanczíáját képezi, nem egyéb ez, mint. üres, tartalomnélküli frázis. Hiába hangoztatjuk, hogy bíráink függetlensége biztosítva van ugy az államhatalom végrehajtóival, mint a jogkereső nagyközönséggel szemben, ha tényleg nem biztosítjuk biráinkat az iránt, hogy az élet apró-cseprő parancsoló szükségleteivel szemben a létért való küzdelmet sikeresen felvehessék. A mig nem jutunk tudatára annak, hogy a biró is elsősorban csak ember, férj és családapa és így már a létfentartási ösztön parancsa alapján elsősorban a maga és családja eltartásáról, ruházkodásáról, élelmezéséről és többi elsőrendű szükségletéről tartozik gondoskodni, addig nem értjük meg a birói függetlenség magasztos elvének egész súlyát, tartalmát. A biró, a ki napról-napra látja és érzi, hogy hiába küzd, számol és lemond, mert egy előre nem látott körülmeny, egy gyermek születése, egy haláleset, egy költözködés, szükségképen mégis csak anyagi gondok és adósságok közé sodorják, az nem lehet független biró, arra nézve hiába emeltük törvényerőre a birói függetlenséget, és ha mi ily körülmények között azt követeljük meg biráinktól, hogy nehéz helyzetükben kötelességüknek mégis mindenkor és mindenben megfeleljenek, igen nagy feladatot követelünk meg tőlük. Mert hogyan őrizze meg ily körülmények közt levő, magával és a világgal meghasonlott, anyagi gondokkal küzdő biró, mindenkor azt a nyugalmat, tárgyilagosságot, részrehajlatlanságot, a melyre birói tisztének gyakorlásánál elsősorban is szüksége van ? És ha ily körülmények közt biráinknak működése mégis arról győz meg bennünket, hogy ellenük jogos panaszokat táplálni nem lehet, részrehajlás és elfogultság vádja őket jogosan nem érheti, az is csak birói testületünk tagjainak válik becsületére, mert arról tesz tanúságot, hogy e kar tagjai bírnak azzal az erkölcsi ellenállási erővel, a mely lehetővé teszi részükre, hogy nehéz helyzetükben is kötelességüknek mindenben pontosan megfeleljenek. Issekutz Győző: Nagy erkölcsi tőkéjük van, az bizonyos. Kelemen Samu: Egyéb tőkéjük sincs! Issekutz Győző : Azt a kis tőkét is más pályán sokkal jobban értékesíthetnék. Heinrich Antal: Ezek után rátérek, t. ház, a birói kar legnagyobb, mindig lecsapni kész ellenségére, a mellőzés lehetőségére, (Halljuk /Halljuk !) a melyre már csak azért is részletesebben kell kiterjeszkednem, hogy rámutassak arra, hogy a birói függetlenségnek az áUamhatalom végrehajtóival szemben való biztosítása a gyakorlatban mennyire tartalmatlanná, mennyire illuzóriussá vált. A birói pálya, t. ház, a joggyakornoksággal kezdődik. Az a sok dijas és talán még több díjtalan joggyakornok, a kik közül igen sok doktori diplomával, ügyvédi vagy birói oklevéllel bit, és öt-hat esztendőn keresztül lesi, várja, hogy az igazságügyminiszter ur őt aljegyzővé kinevezze, elég korán megtanulja és elég hamar képet alkothat magának arról, hogy a birói pályán való boldogulásában mily függetlenségre számithat az államhatalom végrehajtóival szemben. Ha azután nyolez-tizévi úgynevezett előkészítő szolgálat után végre elérte azt

; hogy az igazságügyminiszter előterjesztésére ő Felsége őt albiróvá kinevezi, akkor már nyugodtan lélekzelhet fel, hiszen a bírói állás elnyerésével egyszersmind részesévé lesz a birói függetlenségnek. Azonban ez a nagy nymgalom csak addig fog tartani, mig elérkezik az első mellőzésig, (Halljuk !) a melyet csakhamar nyomon fog követni a második, a harmadik mellőzés, és Isten tudja, hányadik. Ez alatt a biró elmélkedhetik a birói függetlenség elve felett, és azon töprenghet, hogy mivel is vonta magára az igazságügyi korámny haragját. Tépelődik, vizsgálja a múltját és jelenét és végre is kénytelen tényként megállapítani, hogy fizetése letiltva nincs, hogy fegyelmi vétséget nem követett el, szóval a mellőzés őt érdemetlenűl éri, mert figyelmen kivül hagyja előmenetelének két legfontosabb tényezőjét, nem a protekeziót, hanem a hivatali minősítést és az ügyforgalmi tevékenységi kimutatást. (Igaz ! Ugy van I) Minden bírónak és bírósági hivatalnoknak hivatali minősítéssel kell birnia, a melyet részére hivatali főnöke állit ki. Ez a minősítés hivatali titkot képez, és igy az, a kit legjobban érdekel, legközelebbről érint, abba bele nem tekinthet, róla tudomást nem szerezhet, azt nem ellenőrizheti, annak sérelmes részei ellen orvoslással nem élhet, szóval teljesen ki van szolgáltatva hivatali főnöke kényének-kedvének, jóakaratának vagy rosszakaratának, igazságérzetének vagy bosszújának. (Igaz I Ugy van !) A jó minősítésnek nincs sok haszna, sem nagy jelentősége, már csak azért sem, mert a legjobb minősítés elsőrendű vagy másodrendű lévén, ha valaki egy pályázat alkalmával kiérdemelt elsőrendű minősítést tud is felmutatni, a pályázaton résztvevő konkurreiisek közt még sok lesz olyan, a ki hasonló minősítést produkálhat, annak daczára, hogy ezen hasonlókép jó minősítést nem szorgalmának, képzettségének és többi kiváló tulajdonságainak köszönheti, hanem annak, hogy jólelkű vagy indolens hivatali főnöke a minősítés kiállításakor pajtáskodásból vagy nemtörődömségből arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem akar alárendeltjének kárt okozni, nem akar előmenetelében gát lenni. Kelemen Samu : Udvarol az elnök leányának ! (Derültség.) Heinrich Antal: Ez vonatkozott a jó minősítésre. Azonban most következik az érem másik oldala, a rossz minősítés. A rossz minősítés természetszerűleg épen annyit árt äz illetőnek, mint a milyen keveset használ ilyen körülmények közt neki a jó minősítés. Irigység, féltékenység, sértett hiúság, boszu stb. alantas emberi indulat és gyen-