Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-104
294 ÍO'i. országos ülés 19ü7 február 5-én, kedden. Habár Issekutz Győző t. képviselőtársunk most kijelentette és a beszédéből felolvasott részekből is teljesen bizonyította azt, hogy ő a maga egyéni véleményét fejezte ki, és a saját nevében, a maga egyéni álláspontjának adott kifejezést, és nem az alkotmánypárt megbízásából beszélt, a mint hogy a párt senkinek sem adott megbízást, hogy e vitában a párt nevében részt vegyen, mindazonáltal, minthogy olyan felszólalás történt, különösen Bozóky Árpád t. képviselőtársunk részéről, mint hogyha mégis talán a pártnak az volna a gondolata, hogy az elveknek kikapcsolása követeltetnék : szóval mindenesetre valami félreértés lapjianghat még mindig ebben az egész kérdésben, ennélfogva kénytelen vagyok az alkotmánypárt nevében kijelenteni, hogy mi lojálisán megtartjuk azt a viszonyt, a mely kezdettől fogva közöttünk létrejött és a mint mi kívánjuk és követeljük azt, hogy a mi elveink respektáltassanak a többi koaliált pártok részéről, azonképen a magam és a magunk részéről is lojálisán kívánjuk megtartani azt a megállapodást, tiszteljük azokat az elveket, méltóztassanak fentartani azokat a saját belátásuk szerint, (Általános helyeslés.) mert ebben a tekintetben semmi nem változott és nem is fog változni. (Általános helyeslés.) Lojálisán megtartjuk mi a mi elveinket és ugy képzeljük, hogy a többi pártok részéről a mi elveink is lojálisán respektáltatni fognak. Ennélfogva minden félreértés, vagy minden félremagyarázás, a mi e tekintetben netalántán lehetséges volt, még azon nyilatkozat után is, a melyet maga Issekutz Győző t. képviselőtásam itt tett, — ha netalántán ezek után mégis volna valami félreértés — az is, azt hiszem, ezen nyilatkozatom után teljesen eloszlatottnak tekinthető és kérem, méltóztassék ezen kijelentésemet ugy venni, mint a mely a teljes igazságnak és a mi lojális álláspontunknak megfelel. (Általános helyeslés.) Bozóky Árpád : T. képviselőház ! Félreértett szavaim értelmének helyreigazítása czimén kérek szót. (Halljuk ! Halljuk !) Hivatkozom azokra, a kik szavaimat hallották, hogy én egy árva szóval sem vádoltam az alkotmánypártot azzal, hogy megszegte volna azt a szerződést, a melylyel mi a koaliczióban egyesültünk. (Helyeslések.) Sőt kijelentem, t. ház, Issekutz Győző t. képviselőtársam beszédére, hog}^ nagyon örülök, hogy az ő beszéde tisztán az ő elveit és saját egyéni nézeteit tükrözteti vissza, nem pedig az alkotmánypártét. Ezt hangsúlyoztam és ezt hangsúlyozom most is, hogy nagyon örülök, hogy az alkotmánypárt nem kivánja tőlünk azt, hogy mi programmunk fentartásának hangoztatásával felhagyjunk. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha senki sem kivan szólani, a vitát bezárom. A honvédelmi miniszter ur kivan szólani. Jekelfalussy Lajos honvédelmi miniszter: T. képviselőház! Az ujonczmegajánlási vita alatt felmerült egynéhány kérdésre vagyok bátor a magyarázatokat ezennel megadni, illetőleg a magam álláspontját, mint honvédelmi miniszter ebben a tekintetben körvonalozni. (Halljuk ! Halljuk !) Igen t. Okolicsányi barátom felemiitette a katonai bíráskodásnál a magyar nyelv érvényesülését. A katonai bíráskodásról szóló törvény, a mint azt a volt igazságügyminiszter is szives volt egyszer a ház előtt megemlíteni, maholnap — de nem a régi értelemben, hanem csakugyan rövid idő alatt — elkészül; komoly tárgyalás alatt van és remélem, hogy mihamar megállapodás fog létrejönni, s annak a reménységemnek is kifejezést adhatok, hogy e törvényjavaslatban a magyar nyelv kellő és alapos méltánylást fog találni. (Helyeslés.) A mi a katonai tiszti nevelés kérdését illeti, ez közel összeköttetésben van azokkal a kérdésekkel, a melyeknek megoldására mi kormányra léptünkkor vállalkoztunk. Ez azon nagy katonai kérdések közé tartozik, a melyeket megint csak törvényhozási utón lehet majd annak idején megoldani és így ez az uj védtörvény tárgyalásánál a ház előtt is mindenesetre szóba fog kerülni. Az altiszti kérdésre vonatkozólag az igen t. felszólalóval, Okolicsányi t. képviselőtársammal, bocsánatot kérek, egyet nem érthetek. Minálunk Magyarországon a besorozott katonáknak az a része, a mely az altiszti kvaliflkáeziót idővel elérheti, mindenesetre a jobbmódu kategóriákból, vagyis a népesség azon részéből származik, a mely otthon jobb módban van, s a melynél a nevelésre a szülők több gondot fordíthattak. Ezek közül válogatják ki az altiszteket; ezek igen természetesen, ha nem is jó, de aránylag a többi kategóriához, jobb anyagi körülmények közt élnek s igy, három évi szolgálatuk letelte után inkább hajlandók hazamenni és polgári foglalkozásukat folytatni, mint a katonaságnál benmaradni. A másik rész, a mely szintén birhat altiszti kvalifikáczióval, szívesen tovább szolgál a katonaságnál, ha megfelelően jobb anyagi ellátásban részesül. Azonban ennél a kérdésnél sok mindenféle dolog jön még elbírálás alá, mit ezennel röviden bátor leszek felemliteni. (Halljuk ! Halljuk!) A kvaliflkáczionális törvény pl. a magyar csapatoknál szolgáló altisztek elől sok polgári alkalmazásra nézve elzárja az utat. Mig Ausztriában a 12 évi altiszti szolgálat és a gyakorlati iskolázás, a melyet az az altiszt nyert, elég ahhoz, hogy őt bizonyos klasszisu hivatalnoki állásra jogosítsa, addig ez nálunk nincs meg ; nálunk az a gyakorlati iskolázás, a melyet ő altiszti korában kapott és melynek folytán igazolványa kiállíttatott, az vajmi kevés olyan alkalmazásra jogosit, a melyet az az ember inkább elfogadna és a mely mellett inkább maradna tovább állami szolgálatban, mint hogy szolgának nevezzék ki. Mert vegyük tekintetbe azt a körülményt, hogy valaki őrmester volt már akármilyen csapatnál, hogy azután belőle hivatalszolga legyen, a ki szobát seper, tisztogat, kiszolgál és sok mindenféle olyan szolgálatot köteles tenni, a melytől ő már elszokott, a mely esetleg neki derogál is, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy inkább más utón keresi meg