Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

ÍÖ4. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. 295 a kenyerét, mint ugy, hogy mint tovább szolgáló altiszt alkalmazást keressen. Ezeken a hiányokon, ezeken a hibákon, gondolom, idővel segiteni lehet és segitve is lesz, és annak a reményemnek vagyok bátor kifejezést adni, hogy ezek az altisztek is, ha ezekben a kérdésekben, a melyeket felemlítettem, most némi könnyítés történik számukra, hogy ők ezt a továbbszolgálást készséggel fogják elfogadni azért, hogy jövőjük biztosítva legyen, esetleg folytatólag állami szolgálatban. Készemről megtettem már az intézkedést arra nézve, s ez már ebben az esztendőben érvényben is van, hogy ezeknek az altiszteknek népszerű felolvasások és könyvtárak által, a melyek rendelkezésükre állanak — fájdalom még nem minden csapatnál — azok, a kik komolyan törekednek további kiképzésiikre, ezeknek mód és alkalom nyujtassék olyan kvalifikácziót megszerezni, hogy esetleg a középiskolai vizsgát is annak idején utólagosan [meglett emberkorukban le tehessék és ezáltal módot akarok nyújtani ezeknek az embereknek arra, hogy ők több kedvvel szolgálják a csapatot, annak reményében, hogy azután idővel állami szolgálatba léphetnek át. (Helyeslés.) Juriga képviselő ur nincsen itt. (Zaj.) Én nem vagyok hajlandó azon inszinuácziókat, a melyeket itt felsorolt, komolyan venni (Helyeslés.) és a magatartásából tényleg következtethető volt az, hogy ezt a kérdést komolyan nem veszi, csak hozzászólt, az okát nem tudom, hogy miért. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) De tiltakoznom kell az ellen, hogy ő itt a konzulátusokat megvádolta azzal, hogy 25 dollár lefizetése mellett egy védkötelesnek ottan bizonyítványt adnak ki arról, hogy hadi szolgálatra nem alkalmas. Ez olyan feltevés, a melylyel állami szolgálatban levő emberrel szemben, főleg, ha magát védeni nem tujda, élni nem lehet s ezért ezt szó nélkül nem hagyhattam s ezt az inszinuácziót kénytelen vagyok visszautasítani. (Helyeslés.) Issekutz igen t. képviselőtársam attól tette függővé az Okolicsányi László által benyújtott határozati javaslatnak általa való elfogadását, hogy megvárja a magam véleményét. Részemről kijelentem, hogy ezt a határozati javaslatot a legkisebb aggály nélkül elfogadom (Helyeslés.) s ezt annak idején a képviselőháznak beterjesztem. Csakhogy a határozati javaslatban, ha jól emlékszem, nem foglaltatik benne az időpont, hogy mikor terjeszszem a képviselőház elé ; talán az ujoncztörvényjavaslattal egyidejűleg, vagy akármikor. Vajda Sándor képviselő ur az ujonczlétszám felemelését emiitette fel. Bocsánatot kérek, én az ujonczlétszám felemeléséről eddig még nem tudok semmit. (Elénk helyeslés.) Az ujonczlétszám felemelésére vonatkozólag voltak nézetek, voltak kívánságok, de ezek semmi néven nevezendő alkalommal olyan formába nem öntettek, hogy a kormányhoz ezzel a kéréssel vagy követeléssel a hadvezetőségnek bármely közege is közeledett volna. Azt a kitételt, hogy : »pitreicholt«, meg »becsapott minket«, vissza kell utasítanom; a mit Pitreich ő exczellencziája hadügyminiszter korában a delegáeziók előtt mondott, azt meggyőződésem szerint legjobb meggyőződéséből és a hadsereg érdekéből mondta; hogy mennyire felelt meg az a felfogásoknak és a mi elbírálásunknak, az más oldalra tartozik, hanem, hogy ő becsapni akart volna valakit, hogy irreális és nem olyan kijelentéseket tett volna, a melyek meggyőződését alkották, azt el nem fogadhatom és visszautasítom. A hadbirákra vonatkozólag felhozott kívánsága tekintetében megjegyzem, hogy azzal, hogy a hadügyminiszter kijelentette, hogy a hadbiráknak magyarul kell tudniok a jövő időszakban, nem mondta azt, hogy románul pedig nem szabad tudniok. (Élénk helyeslés.) A magyar állam nyelvét respektálva, neki elsősorban magyarul kell beszélnie a magyar csapatoknál, de ezzel nincs megmondva az, hogy neki csak magyarol kell tudnia, sőt a hadbirák valószínűleg fognak tudni, a mint tényleg tudnak is, az országban divatozó sok mindenféle másféle nyelvet, ugy hogy képesek lesznek a román katonát románul is kihallgatni, ha magyar nyelven egyáltalában ki nem hallgatható. Hogy azt az általános állítását, hogy a tisztikar és a legénység elégedetlen, honnét vette a képviselő ur, nem tudom. Ha szives lesz majd erre nézve közelebbi felvilágosítást adni, mindenesetre keresni fogom ennek az elégedetlenségnek okát, és kötelességemnek fogom tartani, hogy azon esetleg segítsek. A katonai iskolákba való felvételre vonatkozólag tett kijelentését is csak helytelen, vagy alaptalan informáczió utján tehette meg. A Magyarország területén levő katonai iskolákba pályázók kérvénye mind megfordul a kezemen, és határozottan állitoin. hogy nem nézem, hogy románajku-e az illető ; ha megfelelő bizonyitványnyal pályázott egyik vagy másik intézetbe, ép ugy jelöltem, mint akármelyik másikat. Azt az inszinuácziót is, hogy a felvétek vizsgák azért vannak, hogy ott kalibrirozzák és a nem magyarokat visszautasítsák, szintén határozottan tagadásba vonom, és azt mondom, hogy ez az állapot elő nem fordul. Egyforma mértékben mérnek ott mindenkinek, és Vajda képviselőtársam megnyugtatására csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nemzetiségi politika hála Istennek, a hadseregben még nincs, hogy ott nemzetiségi politikát még nem csinálnak, ott csak védkötelest, vagy növendéket ismernek és azokkal mindenütt és minden alkalommal egyformán bánnak. A vallásoktatásról sincs kellőleg orientálva a képviselő ur, mert a külön hitfelekezeteknek megvan a maguk vallásoktatása, és pedig az anyanyelvükön. Igen t. Szappanos képviselőtársamnak vagyok bátor megjegyezni, (Halljuk! Halljuk!), hogy a honvédséghez beosztott tiszteknél a magyar nyelv nem tudása vagy nem ismerése, már nem általános. Voltak idők, a mikor egyes tisztek, kik a közös