Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-104

204. országos ülés 1907 február 5-én, kedden. 293 idevonatkozó részeit a gyorsírói feljegyzés alapján hiteles alakban felolvassam. (Halljuk !) Az egyik rész igy szól; »Mai körülmények közt én ezt az alkotmányjogi biztosítékot, t. i. az ujoncz megszavazást nemzeti követelések érvényesítésére használni nem akarom, azzal élni nem kívánok. Magam is elismerem azt, hogy igenis az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában az egységes hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadsereg belszervezete, vezénylete és vezérletére nézve az alkotmányos fejedelemnek biztosított felségjogok gyakorlata szempontjából és a körül vannak oly mélyreható, oly jelentőségteljes és oly jogos követelései a nemzetnek, a melyek teljesedésbe vétele, a melyek követelése, a melyek megvalósítása igenis ugy a trón, mint a nemzet érdekében van azért, hogy egyszer közéletünk nyugvópontra jusson. Ezeket az úgynevezett nemzeti követeléseket, a melyekre t. képviselőtársaink hivatkoztak, ezeket a nemzeti követeléseket ma vita alá vonni czélravezetőnek nem tartom, a midőn ugy a pártok, mint a kormány épen a nemzeti követelések érvényesítése tekintetében is bizonyos status quohoz vannak kötve, azokat mondom, most vita alá vonni annál kevésbbé czélszerű, miután majd erről a védtörvény revíziója alkalmával és különösen, ha — a mit, azt hiszem, kikerülni nem lehet — az ujonczlétszám felemelése kérdésénél kell tanácskozni. A háznak nemcsak joga lesz, de kötelessége is lesz ekkor megszabni azokat a feltételeket, a melyeket mint ellenértéket a nemzeti véderő hatványozott fokban való megajánlásához fűz. Én a magam igénytelen nézeteit mondom el, nem a pártom nevében beszélek akkor, a mikor elsősorban a t. előadó urnak és Okolicsányi László t. képviselőtársamnak is egy kijelentésével foglalkozom. A t. képviselő urak az ujonczlétszám megszavazásánál szükségesnek tartják kiemelni, hogy pártállásukra való tekintet nélkül és elveik fentartásával járulnak a törvényjavaslat elfogadásához. Magam részéről, mint az 1867-iki kiegyezés rendületlen híve kijelentem, hogy én igenis a pragmatika szankczión felépült 1867 : XII. t.-cz. törvényes kritériumjaként szavazom meg a kért ujonczokat. Az ujonczok megszavazása igénytelen nézetem szerint nem is annyira bizalmi kérdés, mint inkább alkotmányjogi biztosíték. Közjogunkban két alkotmányjogi biztosítékunk van.« Itt kihagyok egy részt. (Olvassa.) »Mert azok a nemzeti követelések, a melyeket t. képviselőtársunk említett meg, a melyeknek e felébredése, aktuálissá-válta ennek az országnak parlamentáris életét évek óta már megbénította . . . Thaly Kálmán : Elég lesz ! Posgay Miklós: Majd elolvassuk holnap! (Derültség balfelől.) Issekutz Győző : . . . ezeknek a nemzeti követeléseknek a tartalma és lényege olyan, hogy az 1867 : XII. t.-cz. által létesített közjogi alap keretében teljes kielégítést találhatnak. Épen" azért legyen szabad az én egyéni nézetemet kifejezni | ugy az előadó úrral szemben, mint a függetlenségi párt t. szónokával szemben, hogy elvek fentartása az adott esetben szükségtelen.« Én nem azt mondtam, hogy az elveiket hagyják el, . . . Egy hang (balfelől) : Nem is jó lett volna mondani. Issekutz Győző : . . . hogy elveikről mondjanak le, hanem hogy az elvek fentartására, ennek hangoztatására itt szükség nincs. (Olvassa) : »De talán veszedelmes is, mert az elvek fentartásának hangoztatásával megnehezítjük azon közös alapnak megtalálását, a mely nélkül lehetetlen lesz, hogy épen azokat a nemzeti erőket, a melyek ma mint guvernementális tényezők e házban is a kormány mellett a többséget képezik, tömöríteni lehessen.* Később beszédem során megint kimondom, hogy (olvassa) : »nyiltan, őszintén beszélek, saját egyéni nézetemet fejezem ki, nem pártom nevében mondom.« Tehát t. képviselőház, a mit mondottam, én a magam szempontjából fentartom, ebben sértő nincs egy pártra nézve. Molnár Jenő: Nem arról van szó, hogy sértő-e. Issekutz Győző: Ebben nincs elvtagadásra való felhívás. Én mint politikus körvonaloztam a magam egyéni álláspontomat, pártommal nem közöltem azt. Ha pártommal közöltem volna, ha pártomnak előzetes hozzájárulásával mondtam volna el. . . Molnár Jenő: Akkor nem mondta volna el! Issekutz Győző : . . . akkor kijelentettem volna azt, hogy annak nevében beszélek, de mert nem közöltem, határozottan három izben is hangsúlyoztam, hogy nem a pártom, hanem a magam nevében beszéltem. A mit pártom is megerősíthet. Bozóky Árpád : En is hangsúlyoztam, hogy nem a magam nevében beszélek ! Issekutz Győző: Akkor félreértés merült fel, mert a pártom részéről ugy voltam értesülve, hogy t. képviselőtársam beszédében azt emiitette, hogy pártom Tészéről történt egy támadás, a paktum ellen. Pedig a paktumot mindig respektálja ugy pártom, mint én is. Bozóky Árpád : Sőt kiemeltem azt, hogy örülök rajta, hogy nem a párt részéről történt. Issekutz Győző: Ismételve konstatálom, t. képviselőház, hogy a magam nevében beszéltem, de én támadást nem intéztem senki ellen, tárgyilagos kritikai jogomat és politikai meggyőződésemet, azt fentartom mindig. (Helyeslések.) Elnök: Nagy Ferencz képviselő ur kért szót. Nagy Ferencz: T. képviselőház! Ebben a házban más alkalommal is személyes megtámadtatás czimén fel lehetett szólalni, még'akkor is, ha az illető nem a saját személyében támadtatott meg, hanem megtámadtatott azon párt, a melyhez tartozik. (Halljuk ! Halljuk !) Minthogy az alkotmánypárt elnöke nincsen jelen, én, mint annak másodelnöke, vagyok kénytelen ezen ügyI ben egy kis nyilatkozatot tenni. (Halljuk ! Halljuk!)