Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-93

93. országos ülés 1907 január 19-én, szombaton. 23 let tagjai között általánossá vált, s a törvényhozás és kormány orvoslását, javítását megköveteli. (Ugy van !) Pályám kezdetén öt teljes esztendőt töltöttem bírói szolgálatban és így alkalmam volt közvetlen közekői megismerni azon bajokat és sérelmeket, a melyek a ma uralkodóvá vált általános elégedetlenségre vezettek. Ezekkel a bajokkal és sérelmekkel kívánok beszédemben elsősorban foglalkozni, de nem azért, hogy ezzel volt pályatársaimnak szolgálatot tegyek, hanem azért, mert a bírói kar szervezetének javítását elsőrendű álladalmi és társadalmi érdeknek tekintem. (Elénk helyeslés jobbfelől.) T. ház ! A birói hatalom felségjogát a magyar király az igazságügyminiszter ellenjegyzése mellett kinevezett független bírákkal gyakorolja. Ez a birói függetlenség törvényes rendelkezésekkel van biztosítva és alkotmányunk egyik leglényegesebb, legfontosabb alaptételét, garancziáját képezi. A birói függetlenség intézménye kifejezésre jut abban, hogy a törvényesen kinevezett bírót csak a törvényben meghatározott esetekben és módon lehet hivatalától elmozditani; hogy a törvényesen kinevezett birót csak saját akaratával lehet hivatalától más bírósághoz vagy más állásba áthelyezni vagy előléptetni, és csak abban az esetben lehet 65., illetőleg 70. életévének betöltése előtt nyugdijazni, hogyha testi vagy szellemi fogyatkozás miatt hivatali tisztének gyakorlására többé már nem képes. Ezek a törvényes rendelkezések garancziát nyújtanak a birói testület minden egyes tagjának az iránt, hogy birói tisztüknek törvényszerű gyakorlásában az államhatalom végrehajtóitól függetlenül és szabadon, egyedül a törvény és a saját lelkiismeretük parancsainak engedelmeskedve teljesíthetik magasztos és fontos hivatásukat. E mellett ugyancsak törvényes rendelkezések gondoskodnak az iránt, hogy a birói függetlenség a jogés igazságkereső nagyközönséggel szemben is megóvassék. Az 1869 : IV. t.-cz. ugyancsak taxatíve sorolja fel azt, hogy a biró egyúttal mi nem lehet, ez a taxáczió azonban kivételesen annyira teljes és kimerítő, hogy a törvény bátran kimondhatta volna akár azt is, hogy a biró egyúttal semmi más nem lehet és, mint az szükségképen következik ebből, tartozik egész munkaerejét és minden idejét hivatásának szentelni és egyedül arra van utalva, a mit az állam részére fizetés czimén biztosit. Ily körülmények közt, azt hiszem, t. ház, mindenki természetesnek találná, hogy az állam, ha nem is többet, legalább is annyit biztosítson fizetés czimén a bíráknak, hogy azok fizetésükből tisztességesen megélhessenek és családjuk eltartásáról társadalmi állásuknak megfelelően gondoskodhassanak, (Igaz ! ügy van !) hogy fizetésükben ellenértékét kapják meg annak a munkának, a melylyel hivatásukat teljesitik és kárpótlást kapjanak azért a sok, nehéz, fáradságos és legnagyobbrészt ingyenes küzdelemért, a melylyel a birói állásokhoz szükséges elméleti kvalifikácziót és gyakorlati előismereteket megszerzik. Azonban, a mint az az életben oly gyakran előfordul, épen a legtermészetesebb feltevések nem felelnek meg a valóságnak, mert az állam még ezt a minimumot sem adja meg bíráinak. (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) Bíráink fizetési viszonyai, t. ház, mindnyájunk előtt ismeretesek és köztudomásúak, miért is feleslegesnek tartom ez alkalommal arról részletesebben beszélni, csak annyit emelek ki és annyit hangsúlyozok, hogy az a fizetés, a mit az állam bíráinak nyújt, nem hogy elegendő volna megélhetésükhöz, nemcsak az idegölő és zaklatott munkával nem áll arányban, mely biráinknak a legmagasabb állásokban is osztályrészül jut, de nem áll arányban a birói komolysággal sem, (Igaz! Ugy van!) ez állások fontosságával sem, sem pedig azzal a nagy felelősséggel, a melyet egy biró egész pályafutásán keresztül elviselni tartozik. (Igaz! ügy van !) Ha már az állam fizetés dolgában ilyen mostohán bánik el biráinkkal, akkor, gondolhatná valaki, bizonyosan azzal könnyiti sorsuk elviselését, hogy fokozatos, gyors és automatikus előléptetés lehetővé teszi részükre azt, hogy aránylag rövid idő alatt olyan állásokba juthassanak, a melyeknek díjazása legalább is megközelíti azt a létminimumot, a melyre bíráink jogosan igényt tartanak. Ezzel szemben azonban, sajnos, épen azt kell látnunk, hogy sehol sem oly rosszak és oly lassúak az előléptetési viszonyok, mint épen a bíróságnál. Egyetlenegy más állami szolgálathoz tartozó pályán sem fejezik be a hivatalnokok oly alacsony fokon karrierjüket, mint azt a birói j^ályánál látjuk. T. ház ! Ezek az állitások szintén köztudomásúak és annyi keserves és szomorú tapasztaláson alapszanak, hogy további bizonyításra igazán nem szorulnak. (Igaz ! Ugy van !) Mindazonáltal azoknak kedvéért, a kik nem rokonszenveznek bíráink jogos és méltányos törekvéseivel és a birói mozgalomban csak okvetetlenkedést és jogosulatlan aspirácziók megnyilatkozását látják, bátor vagyok megemlíteni azt, hogy a míg ismételten előfordul, hogy valaki a minisztérium szolgálatában 40 éves korában miniszteri tanácsossá lesz, vagyis eljut az V. rangosztályba, addig én soha sem hallottam, hogy valaki 40 éves korában curiai bíróvá lett volna. Ugyancsak köztudomású dolog, és erre is van elég példa, hogy a 30 és 40 éves birói szolgálat után egyesek, mint albirák kénytelenek nyugalomba vonulni, a mivel szemben soha sem hallottam nyugdíjazott miniszteri fogalmazóról.Ezek csak kivételes esetek, mondhatná valaki. De ha ezek kivételes esetek is, feltétlenül általános szabályt képez az, hogy a legtöbb biró mint VII. osztályú törvényszéki biró fejezi be karrierjét, és ez az az állás, ez az a rangfokozat, a melyet egy hosszú fáradságos, nehéz pálya betetőzéséül maga előtt lát.