Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-103
268 103. országos ülés 19u7 február í-én, hétfőn. gazdasági sérelem orvoslása foglaltatik. Ez nem haladás, ez nem lépés előre, lianem megszüntetése egy régi igazságtalanságnak. Kétség nélkül ezt is a jelenlegi kormány érdemének kell tulaj donitanom és ebben is felismerhetjük bizonyos javulásnak a jelét az előbbi állapothoz képest. (Helyeslés.) Bátor vagyok felemlíteni azt is, hogy közvetlen tudomásom van róla, hogy a honvédelmi miniszter ur foglalkozik olyan törvényjavaslatok előkészítésé vei, a melyek a polgári jog- és vagyonbiztonság szempontjából a hadsereggel szemben igen nagy fontossággal birnak. Ilyen az ostromállapotnak és a hadi állapotnak törvényes szabályozása. Ezekre nézve eddig egészen törvényen kivüli állapot állott fenn. Nincsen törvényünk, a mely rendelkeznék arról, ki van jogosítva ostromállapotot elrendelni, milyen előzmények után stb. Foglalkozik továbbá a honvédelmi miniszter ur az előfogat kérdésének ugy béke, mint háború idején, valamint a beszállásolásnak háború idején való szabályozásával. Ezek is olyan kérdések, a melyek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a közös hadseregnek közjogi helyzete ebben az országban tisztáztassék és az összhang a többi állami intézményekkel megköközelittessék. Bátor vagyok megemlíteni, hogy a legutóbbi delegáezió ülésén a közös hadügyminiszter ur kijelentette, hogy tanulmány tárgyává tette azt a kérdést, miképen lehetne a vezérkar összes tisztjeire nézve a magyar nyelv bírását a legrövidebb idő alatt kötelezővé tenni. Ez tehát arra mutat, hogy már a közös hadügyminisztériumban is érzik ennek szükségét; 40 évi alkotmányos életünk alatt csak most jöttek rá. Molnár Jenő: A világ megteremtése óta! (Mozt.ás.) Okolicsányi László : Az eddigi állapothoz képest tehát ebben az irányban is bizonyos javulást és a nemzeti irányhoz való közeledést lehet felismerni. , Mindazon reformok között azonban, a melyek a hadseregnek nemzeti irányban való fejlesztése érdekében, — még nem akarok arról beszélni, hogy nemzetivé való átalakítása érdekében, ezt talán majd a jövő évi ujonczj a vaslat tárgyalása alkalmával fogjuk szóbahozni — a melyek, mondom, a hadseregnek nemzeti irányban való fejlesztése érdekébeben szükségesek, én kettőt tartok legfontosabbnak. (Halljuk 1 Halljuk I) Az egyik a tiszti nevelés kérdése, a másik pedig az altiszti kérdés. (Halljuk!) A tiszti nevelés kérdése tekintetében már 1904-ben történt egy meglehetősen mélyreható reform, az által, hogy a közös hadügyminisztérium vezetése alatt álló tisztképző intézetekben bizonyos tantárgyaknak magyar nyelven való oktatása rendeltetett el. Az a tanterv, a melyet akkor a közös hadügyminiszter a delegácziók elé terjesztett, minket semmiképpen ki nem elégített, de el kellett ismernünk, hogy az előbbi állapothoz képest javulást képez és azért hozzá kellett járulnunk. Ezen magyar nyelvű tanítás eredményeit a honvédelmi miniszter ur van hivatva kiküldött közegei utján ellenőrizni, mert természetes, hogy a magyar állam nem bizhatja idegen, nem magyar nyelvű közegekre annak ellenőrzését, hogy azok a leendő katonatisztek a magyar nyelv ismeretét milyen mértékben sajátítják el. Ennek eUenőrzését a magyar kormányra kell bíznunk és épen azért bátor leszek majd beszédem végén egy határozati javaslatot terjeszteni a t. ház elé, a melyben azt indítványozom, hogy a honvédelmi miniszter ur utasittassék, hogy a katonai nevelőintézetekben a magyar nyelv tanításának és a magyar nj^elvű oktatásnak eredményeiről évről-évre tegyen a képviselőháznak jelentést. (Helyeslés a baloldalon.) Ez által azt kívánom elérni, hogy ez a magyar nyelvű oktatás folytonosan a mi szemünk előtt, a mi felügyeletünk és ellenőrzésünk alatt álljon, nehogy e tekintetben esetleg valami visszaesés, valami stagnáczió, vagy pláne elhanyagolás történjék. (Helyeslés balfelöl.) Mert hiszen, a mennyire én tudom, az eredmények már eddig is némely, a régi gondolkozástólmegszabadulni nem tudó tényezőt kissé aggodalomba ejtettek, a mennyiben azt találták, hogy ezen két év alatt történt magyarosodás. Hogy valahogy ezen túlságos elmagyarosodás ellen rendszabályok ne alkalmaztassanak, szükségesnek tartom, a mint mondottam, a magyar kormány és általa a magyar képviselőház felügyelete alá helyezni ezen intézeteket. (Helyeslés balfelől.) A katonai tisztképző intézetekről szólva, megemlíteni kívánom, és a honvédelemügyi miniszter urnak különös figyelmébe ajánlani kívánom azt a rettenetes anomáliát, (Halljuk! Halljuk !), hogy ezek a katonai intézetek még mindig a közös hadügyminiszternek a vezetése alatt állanak, (ügy van ! Ugy van ! baljelöl.) Számtalanszor ki lett már fejtve, — annyira, hogy szinte restellem és unom ismételni azt, a mit már százszor ismételtem, — hogy a nevelés a hadsereg kiegészítésének fogalma alá esik és mint ilyen nem képez közös ügyet, (Igaz! Ugy van! balfelől.) mert a hadsereg kiegészítését az ország magának tartotta fenn. Tehát a hadsereg kiegészítése szempontjából nem indokolható, hogy ezen intézetek a közös hadügyminiszter vezetése alatt álljanak. A katonai nevelés közoktatási ügyet képez, és mint ilyen semmikép sem tartozhatik a közös hadügyminiszter vezetése alá, mert a nevelés ügye nem közös ügy. (Felkiáltások balfelöl: A kultuszminiszter hatáskörébe kell utalni ! Helyeslés balfelől.) Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Szívesen venném ! (Éljenzés balfelől.) Okolicsányi László: A legnagyobb örömmel venném, — hogy az itt elhangzott közbeszólásokra válaszoljak — ha a t. közoktatásügyi miniszter urat láthatnám a katonai tanintézetek élén, ha ő vezetné azokat; de fájdalom, a mennyire én ismerem a katonai köröknek a polgári körökkel szemben való féltékenységét, nagyon kevés reményem van arra, hogy ez valaha sikerüljön. Arra azonban igenis van reményem, hogy a m. kir. honvédelmi miniszternek vezetése alá helyeztes-