Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-102

248 íö2. országos ülés 1907 február 1-én, pénteken. Elnök : Ha szólni senki sem Mván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 14. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel, t. ház, az 1907. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat ugy általánosságban, mint részleteiben is letárgyaltatván, elfogadtatott; ennélfogva bátor vagyok javaslatba hozni, hogy ezen törvényjavaslat harmadszori olvasását a ház legközelebbi ülésének napirendjére tűzzük ki. Méltóztatik ezen javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ezzel kapcsolatban jelentem, hogy ezen törvényjavaslat elfogadásával most már elintézést nyert a földmivelésügyi miniszter urnak előterjesztése (írom. 283) az 1904: XIV. t.-cz. értelmében a pinczeszövetkezeteknek kamatmentes állami kölcsönnel való támogatására engedélyezett 2 millió korona felhasználása tárgyában. A napirend szerint következik a koronaérték megállapításáról Szóló 1892. évi XVII. t.-cz. további kiegészítéséről szóló törvényjavaslat (írom. 339, 372). Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó: T. képviselőház! Méltóztatik tudni, hogy 1892-ben a XVII. t.-cz. alapján a kormány 18 millió korona értékben nikkelérméket bocsátott ki, nevezetesen a most is forgalomban lévő 10 és 20 filléreseket. Ugyanakkor az osztrák kormány 42 millió korona értékben bocsátott ki ilyen nikkel-érméket. Azóta azonban — daczára, hogy akkor ezen nikkel-pénzek összege megfelelt az igényeknek — a fokozódó élet szükségletei következtében odáig jutottunk, hogy ez a pénz a forgalom lebonyolítására kevésnek mutatkozott, úgyannyira kevésnek, hogy pl. tavaly szeptemberben az osztrák-magyar bank összes pénztáraiban nem volt több, mint 3 millió ilyen 10 és 20 filléres. Az igények pedig néha igen nagyok, ugy hogy megtörtént az is, hogy egyetlen esztendőben 2 millió koronával több ment ki az osztrák-magyar banknak pénztáraiból, mint a mennyi oda visszafolyt. Hogy tehát ebben a tekintetben valami fennakadás ne támadhasson, és hogy a pénzpiacz el legyen látva elegendő ajwópénzzel, (Felkiáltások balfelől: Aprópénzzel.! Derültség.) igen, aprópénzzel, mert hisz 10 és 20 filléresekről van szó, váltópénzről: szüksége mutatkozik annak, hogy újra ilyen érméket veressünk. A kormány tehát felhatalmazást kér arra, hogy 6 millió korona értékben verethessen ilyen 10 és 20 filléreseket az eddigi minta szerint nikkelből. Kérem ezt a törvényjavaslatot elfogadni. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen, vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentem Id. ( Következik a részletes tárgyalás. Kérem Ráth Endre jegyző urat, méltóztassék a törvényjavaslat részleteit felolvasni, elsősorban a czimet. Ráth : Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét.) Elnök: Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat, méltóztatik-e a czimet változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor a czimet változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik az 1. §. Ráth Endre jegyző (olvassa az 1. %-t.) Elnök: Ha szólni senki sem láván, kérdem a t. házat, méltóztatik-e az 1. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Ha igen, akkor az 1. §-t változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Következik a 2. §. Ráth Endre jegyző (olvassa a 2. §-íJ Elnök : Ha szólni senki sem kivan, kérdem a t. házat: méltóztatik-e a 2. §-t változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen I) Ha igen, akkor a 2. §-t változatlanul elfogadottnak jelentem ki. Ezzel t. képviselőház, a korona-érték megállapításáról szóló 1892 : XVII. t.-cz. további kiegészítéséről szóló törvényjavaslat általánosságban és részleteiben is letárgyaltatott és elfogadtatott. (Felkiáltások balfelől: Igen I Derültség.) Már meg van szavazva. (Derültség.) Én csak konstatálom, hogy elfogadtatott általánosságban és részleteiben. Ennélfogva bátor vagyok javaslatba hozni, hogy ezen törvényjavaslat harmadszori olvasását méltóztassék a háznak legközelebbi ülésére kitűzni. (Helyeslés.) Ha ezen javaslatomat méltóztatnak elfogadni, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik az 1892 : XVIII. t.-cz. alapján a magyar szent korona országainak kormánya és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormánya között az érmeés pénzrendszerre vonatkozólag kötött szerződést kiegészitő ujabb pótszerződésről a pénzügyminiszter törvényjavaslata (írom. 340, 371). Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó : T. képviselőház! Az imént elfogadott törvényjavaslat alapján, a mint az törvényerőre emelkedik, a kormánynak joga lesz 6 millió korona értékű ilyen uj érméket kibocsátani. Azonban, a mint méltóztatik tudni, közöttünk és Ausztria között e tekintetben bizonyos egyezség áll fenn, és a mikor mi ilyen érméket veretünk, ugyanakkor nekik is joguk van megfelelő számú érmét veretni. Az erre vonatkozó 1892 : XVIII. t.-cz. megkötötte az összeget a két kormányra nézve olyanformán, hogy Magyarországnak 18 millió korona értékű, Ausztriának pedig 42 millió korona értékű érmét lehet veretni. Ha már most mi 6 millió korona értékű uj érmét veretünk, termesztés dolog, hogy Ausztriának is meg kell adni a jogot, hogy megfelelő számú érméket verethessen. Erre a kormánynak felhatalmazásra van szüksége, hogy Ausztriával az egyezséget megköthesse. Ezt a felhatalmazást kéri a kormány a t. képviselőháztól, és minthogy a javaslat csak folyománya az előbb