Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-102

102. országos ülés 1907 február 1-én, pénteken. 245 személyek iránt érzett igen nagy tiszteletem mellett milyen kínos és kellemetlen rám nézve az, hogy bizonyos tárgyi megjegyzéseket vagyok kénytelen tenni. Én számadatokat hoztam fel; autoritativ tényeket idéztem s ezzel szemben a miniszterelnök ur szottizokat mondott ( Ellenmondások a jobboldalon. Zaj.) vagy legalább is olyan megjegyzéseket tett, a melyek az embert személyes érzékenységében is érinthették, legalább abban az alkalmazásban, a mint mondattak. Nem kívánok egyáltalában semmiféle aggressziv megjegyzést tenni. Hencz Károly : Nagyon érzékeny ! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Ö vén asszonyokat czitált, a Mk az én felszólalásomban egyáltalán nem fordulnak elő. Én lapozgattam már különböző nemzetek nagy parlamenti küzdelmeinek annaleseiben, de mondhatom, hogy kevés példát találtam arra, hogy a miniszterelnöki székből a képviselőkkel szemben olyan hangon disputáltak volna. Suciu János: De velünk szemben szabad ily hangot használni, ugy-e ? Hencz Károly: Milyen finom! (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Én sohasem bíráltam azt a modort, a melyen a t. képviselő urakkal szoktak diskurálni, hanem majd ezt annak idején a nemzetiségi urakkal. . . Elnök (csenget) : Csak arra figyelmeztetem a szónok urat, hogy a parlamenti illendőséggel egyáltalában nem jött összeütközésbe a miniszterelnök ur. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : Azt nem állítottam ! Elnök : Mert ha összeütközésbe jött volna, akkor én teljesítettem volna vele szemben kötelességemet. Farkasházy Zsigmond: Ezt nem állítottam, mélyen t. elnök ur ! Elnök : Azt méltóztatott mondani, hogy arra nincs példa a parlamentek történetében és a parlamenti eljárásban, hogy egy miniszterelnök ugy beszélt volna egy képviselővel, mint a hogy a miniszterelnök ur beszélt a képviselő úrral. Ezt máskép nem lehet értelmezni, mint a hogy én értelmeztem. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond: Itt megint egy félreértés van. Nagyon fájlalom, hogy magamat egészen világosan kifejezni nem tudom. Én nem a parlamentáris értelemben vett modort, hanem azt a modort értettem, a mely bizonyos lekicsinylését jelenti valakinek, a Id csak képviselőválasztőinak rossz Ízlése folytán került abba a helyzetbe, hogy magas meghallgattatásra találjon. T. ház ! Ha keresem a tulaj donképeni indokokat, a melyek az igen t. miniszterelnök urat az én felszólalásom által nem indokolt reflexióira indíthatták, ugy kettőt találok : az egyik az a bírálattal szemben való túlságos kényesség, a melyet már tegnapelőtti beszédemben voltam bátor felhozni és a másik talán az, hogy az én számadataim esetleg megczáfolhatatlanok, vagy olyanok voltak, a melyek nem eshettek egészen jól. Én voltam bátor számadatokkal kimutatni, hogy az 1904. év adó bevételeinek tényleges eredménye körülbelül 25 millióval magasabb, mint a milyen az 1907. évi előirányzat. (Felkiáltások : Megmagyarázták !) Ezt, t. ház, lehet helyesnek vagy helytelennek mondani, de a t. miniszterelnök ur sem azt mondotta, hogy az én adataim helyt nem állanak, sem azt nem mondotta, hogy helytállók, hanem azt mondotta, hogy ő előírásokból fizetni nem tud. (Igaz ! Ugy van ! a közéfen és balfelől. Wekerle Sándor miniszterelnök tagadólag int.) De hiszen méltóztatik hallani, hogy azt mondják az urak a miniszterelnök ur háta mögött, hogy ez igaz. (Felkiáltások halj elől: Hiszen megmagyarázták !) Nem kérek én folytonosan kioktatást! Ugron Gábor: Pedig ugyan ráfér! (Helyeslés a jobboldalon.) Farkasházy Zsigmond: Azt hiszem, hogy erről a kérdésről tárgyilagosabban szólni, mint a hogy az most történik, nem lehet. Nem értem azt a türelmetlenséget, a melylyel ezt az előadásomat fogadni méltóztatik. A miniszterelnök ur aztlmondotta, hogy ő előírásból fizetni nem tud. A tény az, hogy én ezt az ellenvetést előre láttam és már tegnapelőtti felszólalásomban gondoskodtam arról, hogy ezzel az esetleges ellenvetéssel, sem azzal a másikkal, hogy a bevételek esetleg az előző évből származnak, előállani ne lehessen. E végből idéztem ugy az előírást, mint a tényleges bevételt, méltóztassék arról meggyőződni a gyorsírói jegyzetekből. Ha a tényleges bevételek kisebbek volnának, vagy lettek volna az előírásoknál, akkor igaz az, hogy az előírásból fizetni nem lehet, de mikor a tényleges bevételek még sok millióval felülmúlták az előírást, akkor igenis az eredményekkel kongruens előirásból lehet fizetni. Kérem az igen t. miniszterelnök urat, méltóztassék lojálisán elismerni, hogy ebben a tekintetben az előírásra vonatkozólag tett megjegyzése az én állitásom helyességét nem érinti. Hencz Károly: Nem lehet. (Derültség.) Farkasházy Zsigmond: Af. másik dologra vonatkozólag, a mit említeni bátor voltam, a refakcziák kérdésében, hivatkoztam az állami számvevőszék elnökének, Rakovszky Istvánnak adataira, ki tulaj dónké jjpen egyetlen ellenőrző szerve a parlamentnek és ebben a tekintetben teljes hitelt érdemel. A miniszterelnök ur az én megjegyzésemre és illetve czitátumomra, hogy 12 milliót tesznek ki azon visszatérítések, melyek előre, a költségvetés figyelembe nem vételével levonatnak az államvasutak fuvardíj-jövedelméből, — azt felelte, hogy ez a szám nem felel meg a valóságnak és más számokat czitált, sőt azt is mondotta, hogy én vagy helytelenül idézem az állami számvevőszék elnökét, vagy nem értettem meg adatait. Ezzel szemben bátor vagyok az állami számvevőszék elnökének jelentésót, mely minden képviselőnek kezében van, szórólszóra idézni. A 199. oldalon ez van (olvassa): »Az 1904. évi állami költségvetésben is a fehéráruk után bruttó-összegben megállapított 163,500.000 korona bevételi összegből az ezen bevétel terhére eső megtérítések fejében, az 1899—902. évi átlag