Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-102

244 102. országos ülés 1907 személyes megtámadtatás czimén és kifejtette többek között a következőket (olvassa) : »Nem tudom, honnét vette ezt a vádját, . . .<< — t. i. Vajda Sándor — ... »mert hiszen azt mondotta, frissen jött fel a faluról és csak itt értesült újból a politikai élet eseményeiről és változatairól. Hát a kitől ezt az értesítést merítette, az őt vagy félrevezette, vagy szándékosan hazudott, mert én soha közbekiáltások alakjában ilyen módon senkit meg nem támadok. Nevelésem, velem született érzésem, papi kötelességem tiltja, hogy valakivel szemben ilyen durva váddal éljek, akkor, a mikor én ezekért a vádakért személyemben helyt állani nem tudok«. (Helyeslés.) Azután pedig, a mikor én reflektáltam erre a meggyanusitásra, hogy t. i. én hazudtam volna, akkor közbekiáltott Hock János t. képviselőtársam : »Csak konstatáltam, hogy az ur hazudott, kérem, nem bűnbánásról van szó.« Az elnök ur rendre utasította képviselőtársamat, a mire ő megismételte : »De kérem, hazudik.« T. ház ! Azután én kijelentettem, hogy kötelességemnek tartom bebizonyitani, hogy nem hazudtam, hanem hogy hazudott Hock János t. képviselőtársamnak az emlékezőtehetsége, és felkértem t. képviselőtársamat, hogy abban az esetben, ha bebizonyítom ezt neki, akkor ő szolgáltasson nekem elégtételt azáltal, hogy megkövet itt a parlament színe előtt, mint a hogy én is őt megkövetendem, ha tényleg akaratom ellenére hazudtam volna. Kötelességem bebizonyitani tehát, hogy nem hazudtam. A 48-ik országos ülésben, 1906. október 23-án, kedden, a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával Szterényi József államtitkár ur reflektálva Maniu képviselőtársam beszédére, a következőket mondta (olvassa) : »Bocsánatot kérek, hogy beszélhet igazságtalanságról Maniu t. képviselő ur, hiszen előbb említettem fel, hogy azt a támogatást, a melylyel megelégedett Liptó és Árva megyékben, hol a munkásság tisztán tótajku lakosságból áll, megkapta teljes mértékben, tehát hogy az igazságtalanságot hol látja a t. kéjjviselő ur, nem tudom; de hogy termelési értékdifíerencziák vannak a távolság következtében, hogy nem lehet egyforma, hogy Árvából és Liptóból Budapestre legfeljebb négyszáz kilométer távolságot kell leküzdeni, a Székelyföldön pedig 7—800 kilométer távolságra kell szállítási differencziákat kiegyenlíteni, azt tudjuk, s akkor, ha a t. képviselő ur ezeket a különbségeket csak egy pillanatig számításba veszi, nem fog csodálkozni azon, hogy ilyen ellentétek az összegekben felmerülnek.« Itt Hock János kéjjviselő Ur közbeszólt : »Kifclé gravitálnak ! Kötélgyárat kell építeni !« Azt hiszem, t. ház, hogy ezek után Hock János képviselőtársam sem fogja kétségbevonni, hogy tényleg e szavakat mondta és hogy tén}deg el fogja ismerni, hogy akkor, a mikor azt mondta, hogy nevelése, veleszületett érzése, papi kötelessége tiltja, hogy valakivel szemben ilyen durva váddal február 1-én, pénteken. élj en, ezt nem lehet másképen karakterizálni, mint bűnbánásnak. A bűnbánás nem szégyen, Hock János t. képviselőtársam, és én ismétlem, hogy elvárom öntől, hogy, miután bebizonyítottam, hogy tényleg megtörtént ez a közbeszólás, ez az inzultus a nem magyarajku, különösen a román képviselőkkel szemben, el fogja ismerni a ház színe előtt, hogy nem én hazudtam, hanem hogy ön tévedett és ezért engem meg is fog követni. Elnök : Szavazás előtt még az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál: Nem kívánok vele élni. Elnök : E szerint a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalás, és pedig a czim. Kérem Báth Endre jegyző urat, hogy a részleteket felolvasni szíveskedjék, elsősorban a czimet. Ráth Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Ha szólni senki sem kíván, felteszem a kérdést: Elfogadja-e a t. ház a czimet változatlanul, igen vagy nem ? (Igen!) Ha igen, akkor a czimet elfogadottnak jelentem ki. Következik az első szakasz. Ráth Endre jegyző (olvassa a törvényjavaslat első szakaszát). Farkasházy Zsigmond! Farkasházy Zsigmond: T, ház! Személyes megtámadtatás czimén kellett volna eredetileg felszólalnom, de nehogy a házszabályok gyakorlásával konfliktusba jussak, ezért kértem az igen tisztelt elnökséget, hogy a törvényjavaslat első szakaszához méltóztassék nekem a szólási jogot megadni. A kik a tegnapi képviselőházi ülésen a miniszterelnök ur felszólalásának tanúi voltak, azok, azt hiszem, el fogják ismerni, hogy némi jogczimem volna arra, hogy személyes támadás kivédése czimén szólaljak fel. Hogy a t. miniszterelnök ur felszólalásának részben személyes éle is volt, annak illusztrálására elég az, ha az ő felszólalását összehasonlítom azokkal a nemes, jóakaratú, tárgyilagos szavakkal, a melyeket Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur, a mi vezérünk, használt abból a czélból, hogy érvet érv ellen, adatot adat ellen felhozva, az én szerény felszólalásomra reflektáljon. Hogy mi indíthatta az igen tisztelt miniszterelnök urat az ő éles és nem minden tekintetben . igazságos támadására. . . (Derültség. Felkiáltások : Megmondta!) annak tárgyi alapját, t. ház, az én felszólalásomban nem találom. Hencz Károly: Csakis abban volt! Farkasházy Zsigmond : En iparkodtam tőlem telhetőleg tárgyilagos lenni, sőt mi

nden szavamon, minden megjegyzésemen meglátszott az, hogy a