Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

iOi. országos ülés 1907 január. 31-én, csütörtökön. 239 tését, mintha azok a kényszerűség befolyása alatt jöttek volna létre. (Felkiáltások a középen : ügy is volt! Zaj és ellenmondások,) Ugron Gábor: Pedig ez nem igaz Wekerle Sándor miniszterelnök: Hazám történetének ez örökös emlékezetes, a nagy világtörténelemben példátlanul álló önzetlen példáját ily közbeszólásokkal, mellékelt odavetésekkel meghamisittatni nem engedem. A ki a nemzeti élet fellendülésének és kifejlődésének nagy korszakát, a történelmet változataiban figyelemmel kisérte, láthatja és tudhatja, hogy épen olyanok voltak a kezdeményezők, a kiknek jobbágyai nemcsak hogy nem kívánták a felszabaditást, hanem nagyrészt a régi állapotok megtartását kivánták. (Igaz ! ügy van !) Azok a szellemek, a kik akkor irányitották Magyarország sorsát, éveken át, messze megelőzve, a megváltás ideje előtt törekedtek egész önzetlenül egy nagy eszmének keresztülvitelére, és ezen nagy eszme a földbirtok felszabadítása és a nemzet akkor hivatott tényezőinek egyenjogúsítása volt. Nem egy momentán proczesszus volt ez. Hisz az az egyenjogúsítás, habár nem is az országgyűlésen, de a vármegyékben már korábban keresztülvitetett, (Igaz! ügy van I) a mennyiben az u. n. honorácziorokat önként bevették az alkotmányos életbe. Szokoly Tamás : Hisz az ő apja is az volt és megtagadja. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ilyen páratlanul álló történelmi példát, a nemzetnek ezen nagy közkincsét elhomályosítani nem hagyom. (Elénk helyeslés.) Ugyanezt követi a t. képviselő ur, és erre alapítom tételemet, most, mikor egy második, hasonló korszak állt be, midőn újra azon kérdés előtt állunk, hogy e nemzetnek nagy egyetemét vezessük be a közélet sánczaíba. Most megint ugy tünteti fel, mintha a kényszerűség indítana bennünket erre, mintha talán egy pár zajongó vagy egy pár szocziálistának következetesen lentartott követelése indítaná a magyar közélet vezető féríiait, hogy nem tudom, micsoda bajok elől kitérjen. Egyszerűen az az igazság indit bennünket, hogy elérkezett a haladó kornak az a követelménye, hogy szélesebb alapokra fektessük Magyarország közéletét. (Elénk helyeslés és taps.) Itt talál ön, t. képviselő ur, a t. házban nemcsak egyéneket, hanem egész pártokat, a melyek programmjának ez egy régi és sarkalatos alapelvét képezi. (Igaz ! Ugy van !) és talál másokat, a kik, habár olyan pártokhoz tartoznak is, a melyek ezt programmjukba fel nem vették, de sohasem zárkózhattak el a haladó kor igényei elől, és ezen nagy igazságoknak megvalósítását, ha nem is rohamosan, de mindig politikai látókörükbe felvették. Most a t. képviselő ur szemrehányást tesz ilyen nagy kérdés megoldásánál, hogy még nem álltunk elő a megoldás kérdésével, és abba igyekszik belekötni, hogy én azt mondtam kötelezettség nélkül, a nélkül, hogy határozott kötelezettséget vállalnánk, hogy remélem, hogy a következő téli időszakban be fogom ezeket a javaslatokat terjeszteni. Hát a t. képviselő ur, a ki könnyedén itéli meg a közállapotokat, ezt a terminust igen hosszúnak tarthatja, de a ki nem a felszínen úszik, hanem alaposan foglalkozik a kérdésekkel, annak az iránt lehet aggálya, hogy ez a terminus nem hogy hosszú, hanem nagyon is rövid, (ügy van!} A t. képviselő ur mindenesetre hallott a honosság, az illetőség, a községi kötelékbe való tartozandóság, az állandó lakás kérdéseiről. A ki ismeri a mi községünket és tudja azt, hogy pl. az illetőségnek, sőt a községi kötelékbe való tartozásnak kérdései milyen tág tereken bizonytalanok, ezen egyidejűleg rendezendő kérdésekkel egyetemben merné-e az általános szavazói jogot ugy behozni, hogy ezek rendezésére és megoldására ne gondoljon ? (Helyeslés.) Másodszor nem arról van szó, hogy ezentúl is, nem tudom, 410 kerületben eszközöljük czentralizálva a választást, hanem az általános szavazati jognak az lesz a következménye, hogy deczentralizálva községenként, vagy legalább körzetenként állapítsuk meg a szavazási helyeket. (Igaz ! ügy van !) Azt hiszik önök, mikor mi a választókerületek beosztásáról szólunk, akkor sincs más gondunk, mint az, hogy önök egy vagy két számmal többen vagy kevesebben jönnek be ? • Bocsánatot kérek, nem számuk, hanem azon erkölcsi súly fogja meghatározni a közéletben való állásukat, a melyet kifejteni képesek. (Élénk helyeslés és taps.) Hódy Gyula: Jurigák és Szkicsákok nélkül! (Zaj.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, ezt nem kisebbítésül mondom, mert számuktól nem félek, erkölcsi súlyuktól pedig nem tartok. (Élénk helyeslés és taps.) Bocsánatot kérek, nem az önök kisebbítése akar ez lenni, hanem annak kifejezése, hogy ez az erkölcsi súly relatíve fog megbiráltatni és döntő szerepet játszani, és legyenek meggyőződve, hogy mint ennek a nemzetnek ezredéves múltjában az erkölcsi súly sohasem az önök mérlege felé billent, ugy a jövőben sem fog affelé billenni. (Élénk helyeslés és taps.) Itt, t. ház, arról van szó, hogy mi nemcsak választókerületeket, hanem szavazó-kerületeket oszszunk be, beoszszuk azokat ugy, hogy ezek a közvélemény megnyilvánulásának félre nem vezethető, hamisíthatatlan, igaz tényezői legyenek. Ezen körzetek megállapítása, nem olyan közömbös itt nálunk. Gondoskodnunk kell, tanulmány tárgyává kell tennünk, hogy kik lesznek azok, kik azokban a körzetekben az egyidejűleg végrehajtandó választásoknál azt az erkölcsi és politikai biztosítékot nyújtják, hogy ez a választás valódi megnyilvánulása lesz a nemzeti akaratnak. (Élénk helyeslés.) Harmadik csoportja a megoldandó kérdéseknek, vonatkozik a választói bíráskodásra, az azzal összefüggő intézkedésekre, a mandátumok és a választások megtámadhatóságára, s azok elbírálására. Csak azért utalok ezekre röviden, hogy bizo-