Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

224 101. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. fejtette ki Juriga kollégám . . . (Felkiáltások^: Vezére !) sőt épen a néppárt kebelében, a melyet önök reakczionáriusnak neveznek, találkozott oly férfiú, a ki kimondotta, hogy lehetetlen tovább tűrni a nemzetiségi vidékeken fennálló rossz és botrányos viszonyokat. És ha Polónyi miniszter ezt a konczessziót tette a nemzetiségi törvénynek, nem az ő jószántából, nem az ő meggyőződéséből kifolyólag tette, hanem tette a néppárt pressziója alatt, (Derültség.) legalább, a mennyire olvastam, tudom, hogy az urak nem akarnak exponálódni. T. ház ! A mi a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur velünk szemben követett politikáját illeti, hát ez az annyira liberális gróf Apponyi Albert . . . (Élénk éljenzés.) éljen, kérem, én nagyon örvendek annak, hogy él és politikát csinál, én nagyon bánnám, ha visszavonulna a politikától... Brediceanu Koriolán : Én nem ! (Derültség.) Vajda Sándor : ... gr. Apponyi Albert kijelentette a ház szine előtt, hogy azokat a rendeleteket, a melyeket Lukács György, annak a kormánynak a vallás- és közoktatásügyi minisztere bocsátott ki, a melyet ő hazaárulónak bélyegez, hogy ő ezeket a rendeleteket mégis teljes érvényűkben fenn fogja tartani. Ha tehát átvizsgáljuk a nemzetiségi kérdésben tett e kijelentéseket és ha számon tartjuk azt a kijelentést, a melyet tegnap a Kossuth-párt egyik alelnöke, gr. Batthyány Tivadar tett, akkor a következő meggyőződésre jutunk : Nagyon elegáns társadalmi modorú férfiak a miniszterek ; nagyon kedves ember gr. Batthyány Tivadar képviselőtársam is. De, t. ház, mi világlik ki az ő összes beszédeikből? Az, hogy ők nekünk kegyelmet akarnának adni, már mint az önök nevében és hogy ők készek jóakarattal tárgyalni a mi nemzetiségi kérdéseinket abban az esetben, ha mi jó fiukká változunk át; ha jól viseljük magunkat, akkor kegyeskedni fognak panaszainkat tekintetbe venni. Ezek nagyon szép kijelentések, de, t. ház, a jóakaratra épen olyan kevéssé áhitozunk, mint a kegyelemre, mert mi népeinket képviseljük és jogokat követelünk a számukra (Helyeslés a nemzetiségiek •padjain.) és azt követeljük, hogy a tényleges törvényeket az egész vonalon végrehajtsák. Ez legelső alkotmá^os kötelességünk és ezt teljesíteni fogjuk mindaddig, a mig ezt a czélunkat el nem érjük, bármennyire fognak is önök és az önök vezérférfiai bennünket szidni. T. ház ! Ha áttekintem a magyarság jelenlegi helyzetét, különösen az igen t. Kossuth-párt helyzetét, akkor arra a meggyőződésre jutok, hogy önök a Polónyi által az igen tisztelt méltóságos báróné közvetítésével véghezvitt bécsi béke árát sokkal drágábban fizették meg, mint a világosiét és hogy Polónyi nehezebb szerepre vállalkozott, mint annak idején Görgey. Markos Gyula: Ez szamár beszéd ! (Derültség a középen és halfelől.) Vajda Sándor: Mi ennek oka, t. ház ? Ennek mélyebben fekvő szoeziális okai vannak, a melyekre igen' kérem felvilágosodott elméjű kollégámat, Markos Gyula képviselőtársamat, hogy nagyon figyeljen, s akkor nem fogja szamár beszédnek tartani, különösen ha gondolkodni fog felette. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Oroszországban egy hosszú, régi korszak zárult le az orosz-japán háborúval és az ott, a legutóbbi időben dúlt belviszályokkal. Kérdés, mi volt az uj orosz helyzetnek szocziáüs indító oka ? Mert az mégis csak meglepő dolog lenne, ha máról holnapra találkoznánk valahol ilyen tüneményekkel és szoeziális jelenségekkel, minden mélyebb szoeziális ok nélkül. Ha ennek okait kutatjuk, arra a meggyőződésre kell, hogy jussunk, hogy az orosz helyzet oka abban keresendő, hogy ott évszázadokon át egy kiváltságos osztály uralkodott a nagy tömegek felett. Ez a kiváltságos osztály bitorolta az összes állampolgári jogokat és az állam kormányzásában, s vezetésében sohasem tűrt meg felfelé törekvő elemeket, hanem mentül inkább elnyomta és lehetetlenné tette a muzsikok felszínre kerülését. Nagyon természetes, hogy ezen kiváltságos osztály tagjai, akár volt hivatottságuk, akár nem, akár bírtak a megfelelő képzettséggel és képességgel, akár nem, díszes állásokat foglaltak el, kezdve az adminisztráczió legkisebb fokától egészen a hadügyminiszterségig és a főhadvezéri állásig, és nagyon természetes, hogy miután a szoeziális konkurrenczia az összes pontokon lehetetlenné volt téve, mert ezen kiváltságos osztálybeliek uralkodtak valamennyi többi osztály felett és mert ezen kiváltságos osztálybeliek, akár mozogtak, akár nem, akár végeztek becsületes munkát, akár nem, akár fogadtak el baksisokat, akár nem, mindig elérhették czéljukat: ennek következtében az történt, hogy a kiváló elemeket, a melyek a népből felvergődtek, már a gimnáziumokban terrorizálták és alig hogy elhagyták az iskola padjait, azonnal Szibériába száműzték őket. Miért ? Azért, mert látták, hogy van bennük annak a meggyőződésnek a lángjából egy szikra, a mely őket népvezérré hivatottá teszi. (Zaj.) Évtizedeken át űzték Oroszországban ezt a politikát ; a külföldi lapokat elkobozták, a talentumokat Szibériába száműzték. Mi lett azután ennek a következménye ? Az, hogy azok a kiváltságos osztályok, a kik az egész közéletet bitorolták, ellanyhultak, lustákká lettek, elsatnyultak szellemileg és a karakter tekintetében is, és mikor aztán eljött a nagy küzdelem, a nagy leszámolás napja, akkor mindnyájan meggyőződhettek arról, mily káros következménye lett politikájuknak, az t. i., hogy Oroszország nemcsak a külső, de a belső hareztéren is teljes vereséget szenvedett. El akarták zárni Oroszországot a külföldi uj eszméktől, a szoeziális fejlődéstől, el akarták fojtani a nemzetiségi mozgalmakat. Mi lett ennek a következménye ? Czéljuk nem sikerült és az elfojtott erők végre kénytelenek voltak felrobbanni, miután nem tudtak találni más tereket, a, melyeken érvényesülhettek volna.