Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

lül. országos ülés 1907 január 31-én, csütörtökön. 219 nem lehet rábízni azon összegeknek hovaforditását, a melyeket a képviselőház által kér megszavaztatni. Mert hova fordította a kormány ezen összegeket ? Mi volt az első gondja ? Miihókat szavaztatott meg a nagy gyárosok számára, melyeket azoknak minden ellenőrzés nélkül kivánt kiadni. (Igaz ! ügy van ! a középen. Ellenmondások balfelől.) Ily óriási diszkrécziót kíván magának. Ez óriási pártfegyver az illető kormány kezében, és én igen csodálom, hogy a parlament ezen diszkrecziónális jogot a kormánynak megadta. Biztos ugyanis az, hogy nem a kezdő, nem a szegény, egyszerű emberek fognak e segélyben részesülni, hanem a nagy gyárosok, a kiknek már úgyis millió és millió korona jövedelmük van és a kik a kormánynak presszió és más eszközök által segítségére lesznek, s a kormány pártját támogatni fogják. Mert olyan objektivitást nem tudok feltételezni a kormány részéről, hogy tárgyilagosan tudna eljárni ezen szubvencziók kiosztásánál. De ha ezt föltételeznők is, akkor is joga van az országnak tudni: mire és ki kapta azt a pénzt, hogy meg tudja kritizálni és utána tudjon nézni, vájjon olyan gyáros kapta-e azt vagy oly vállalkozó, a ki azt igazán megérdemli, a ki valóban azon van, hogy munkásainak kenyeret adjon, megélhetést biztosítson, őket ellássa és tisztességes bánásmódban részesítse. Epén azért, mert e szempontból is ezt a nagy kapitalisztikus irányzatot látom, nem lehetek bizalommal a kormány iránt e tekintetben sem. Vannak sokkal fontosabb dolgok is, mint a nagy akczionáriusok, nagy vállalkozók segélyezése. Tessék megnézni, hogy Európának melyik országában — talán még Törökországot sem véve ki — jár faluról-falura annyi koldus, annyi nyomorult ember, mint épen Magyarországon ? Vak, sánta, béna, süket és általában nyomorult. Szokoly Tamás : És hazaáruló ! Jliriga Nándor: Hogy csak egy példát említsek fel : én mint plébános naponként tapasztalom, . . . Egy hatig (a baloldalon) : Már nem sokáig ! Juriga Nándor : .. . hogy 30—40 ember is bekopogtat hozzám és alamizsnát kér. Hát, uraim, ez szörnyűség. (Mozgás.) Nem azért, mintha az ember nem akarna alamizsnát adni, hanem mert azt tartom, hogy minden koldusember, minden ilyen szerencsétlen, faluról falura üldözött: szégyenfoltja az emberiségnek, az államnak és a nemzetnek. (Mozgás. Zaj.) Mert minden embernek van joga az élethez. És nincs joga a társadalomnak senkit kitaszitani magából, hogy kolduljon. (Felkiáltások : Dolgozzék !) Ha az a szerencsétlen él, ha ő teremtetett, akkor a kenyérhez, ekzisztenczionáhs minimumához joga van és az ilyent a társadalomnak — a melynek tagjai többet kaparitottak el — a vagyonból ki kellene elégíteni; adni kellene neki annyit, hogy élhessen és hogy ne járjanak faluról falura vakok, bénák és más nyomorultak. Tessék csak megnézni — hogy többet ne említsek — a különböző búcsújáró helyeket. Tessék elmenni pl. Sasvárra vagy bárhova más búcsújáró helyre, és meg méltóztatnak látni, hogy egész utczák tele vannak koldusokkal. Néha száz-kétszáz nyomorult, szánalmas alakot is látni, a mire igazén könny kell hogy csorduljon az ember szeméből. Ott ülnek a föld porában és könyörögnek, jajgatnak, esengenek és kérik a krajczárt. Nem szégyenfoltja-e ez az államnak % (Mozgás.) Szégyenfoltja azért, mert nem gondoskodik arról, hogy ezeknek ellátásuk, tisztességes élelmük legyen, mert nem tudja, hogy ezek a szerencsétlenek a föld porában ülve várják a szegény néptől a krajczárt, mert az ur, az intelligens ember, ugy is ritkán ad neki, mert az búcsúra nem jár. (Mozgás.) A kormánynak tehát e tekintetben azt az irányt kellene követnie, hogy azokat a szerencsétleneket, a kiknek még legminimálisabb létfeltétel szükségleteik sincsenek meg, támogatná, ellátná. Ott van, továbbá, t. ház, az országnak egy másik égető kérdése, a mely sokkal fontosabb még talán a vallási, a nemzetiségi és a szocziális kérdésnél is, t. i. a kivándorlás kérdése. Fontos ez a kérdés, mert ha nincs ember az országban, akkor kinek lesz a törvény, kinek lesz a haza. Az urak talán csakis az újságokból kisérik figyelemmel a kivándorlást és az útlevelek szerint ítélik azt meg. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Pedig legalább is háromszor annyi ember megy ki az országból, mint a mennyi útlevelet adnak ki. (Mozgás.) Maholnap egyes községekben nem lesz katonaköteles ember; maholnap nem lesz munkaerő és a házasságok száma máris feltűnően csökken. Példának okáért csak az én szülőközségemből 1600 lélek van már kinn, Amerikában. Egy hang (a jobboldalon) : Akár valamennyi kimenne ! (Mozgás. Derültség.) Juriga Nándor: Épen azért arról kellene gondoskodni, hogy ember legyen itt az országban. (Zaj.) Hiába lesz a törvény, hiába lesz a politika, a nép szökni fog az országból. Nemcsak a tót, de a magyar is. Hiába beszélnek neki hazafiságról, ha nincs kenyere. (Zaj.) Hiába való bármi lelkesedés, mert lelkesedésből meg nem él az ember, mert kenyér kell, és a kinek joga. kenyere nincs, annak nincs hazája. Mindenkinek ott van a hazája, a hol a kenyere, joga, szabadsága van. (Mozgás.) És ez a kormány nem gondoskodnék arról, hogy begyógyuljon az a nagy seb, a melyből ömlik az ország vére, és a mely leghamarább fogja a tönk szélére juttatni az országot, hamarább tiz obstrukcziónál, mert nem lesz ember, nem lesz a ki kardot fogjon a haza védelmére, nem lesz, a Id a földet túrja, adót fizessen, nem lesz más csak koldus, nyomorult, öreg asszony, szegény ember, a ki mozogni nem tud, és csak ezek maradnak otthon. És mi az oka ennek? Az, hogy nincs a népnek itt érvényesülési módja. Az anyagi oldala fontos a dolognak, mert a nép szaporodik, de szaporodván, mint vaskarmok körülölelik az egyes községeket a különböző nagybirtokok. Vannak községek, a melyeknek adtak 1848-ban az akkori viszonyoknak megfelelő földet, hogy éljenek, 28*