Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

220 101. országos ülés 1907 január Sí-én, csütörtökön. Azóta megszaporodtak az emberek, háromszor, négyszer annyi van. Akkoriban megfelelt a föld a megélhetési feltételeknek, de most háromszor annyi ember lévén, miből éljenek ? És a nagy földbirtokok vasmarokkal körülövezik mint a rabokat, ezeket az embereket, a földműveseket, és ha meg is gazdálkodtak valamit, ha van is néhány megtakarított krajczárjuk, nem tudnak földet venni, sőt mi több, a nagybirtokosok a szegény parasztembereket kitúrják kis földjükből is. (Nagy zaj és ellenmondás.) Példát mondok rá, még pedig Barsmegyéből. Nem akarom megnevezni, de bárkinek szolgálatára áll a név. Van egy földbirtokos. Az mit csinál % (Felkiáltások : Ki az ?) Hogy megszerezze a szomszéd birtokot, az ő nagybirtoka szélére akáczerdőt ültetett. Természetes dolog, hogy a fák az ő földjében vannak elültetve, az erdő ott felnőtt, árnyékot vetett a szomszéd kis földjére. (Derültség.) Nagyon fontos dolog ez. Természetes, hogy oda a nap nem süthetett, a szegény parasztember mit csinálhatott ? Kénytelen volt eladni a földjét és megveszi az ur. így tett háromszor, négyszer, és igy megnagyobbította a maga birtokát, ugy, hogy most abszorbeálta a község számos gazdag emberének birtokát. (Zaj.) Nem rossz törvény volt az, a mit Mózes adott az izraelitáknak, (Mozgás. Halljuk! Halljuk I) hogy minden 50 esztendőben revideáltassanak a birtokviszonjrok. Igenis, Isten sugallatára volt e törvény adva, mert a birtokjog, a tulajdonjog, nem abszolút természetű jog, hanem relativ jog, a mennyiben azt megkövetelik a kulturális előhaladott viszonyok, hogy legyenek magántulajdonok és közbirtokok. (Mozgás.) Az nem abszolút természetű jog, hanem relativ, feltételes jog, a melyet feltételeznek a kor és a körülmények. Az tudja csak eltalálni a megfelelő korszükségleteket, a ki a magánbirtok, a nagybirtok és a közbirtok között az aránylagos egyensúlyt meg tudja teremteni és ép ezért volt elrendelve az ószövetségben a birtokok revideálása. A népnek módot és alkalmat kellene adni, hogy vehessen földbirtokot, hiszen a hazának ebből nagy haszna volna, mert több volna az ember, több volna a katona, több volna az adó, nagyobb volna a kereskedelem, az ipar, és az expropriálás törvényes utján az a nagybirtokos is módot találna arra, hogy eladhassa birtokát, és a maga pénzét befektesse ipari vállalatokba. Ez által növekednék az ipar és a kereskedelem, a nép itt maradhatna és a nagybirtokosok is nagyobb jövedelemre tehetnének szert az ily módon befektetett pénzből, mert utóvégre is ma annak a nagybirtokosnak ugyan mennyi jövedelme van ? Bizony nincs annyi, mint hogyha a megfelelő összeget befektetné valami nagy vállalatba, sőt maholnap rá is fognak fizetni. (Derültség.) Ép azért a népnek módot kell adni, hogy felszabadulhasson a nagybirtokok nyomása alól az expropriáczió révén, és az országnak oda kell törekedni, hogy minél kevesebb birtok legyen egy kézen és minél több legyen az az ember, a ki földet bir, mert a föld, az mindnyájunknak anyja és a föld képezi a honszeretetnek is az alapját. Nagyon helyes az, a mit az orosz dumában egy képviselő felvetett, t. i. a birtokmaximum eszméje, hogyne abszorbeálhasson, ne kaparinthasson el észszel, okossággal vagy furfanggal egy ember nagy birtokot, a többit pedig földönfutóvá, proletárrá tegye, hanem bizonyos mértékig, egy határvonalig, például egy tizedrészt birhasson vagy más százalékot, azonfelül többet nem volna szabad birnia. Pénzét befektethetné máshová. Az Isten nem egynek adta a földet, de ily gazdasági rendszer mellett, ha égy kézbe kerülnek a nagybirtokok, csak a proletár lesz több. Azért ezt meg kell akasztani, de a t. kormánynál ennek épen ellenkezőjét látom. A kormánynak eszeágában sincs akár a birtokmaximum gondolatát, akár a törvényes kisajátítás útját megvalósítani, hanem most ép ellenkezőleg látjuk a feudalizmusnak, a latifundiumoknak még nagyobb önbizalmát, még nagyobb és önhittebb fellépését. Pedig a modern kor megköveteli, hogy a nagybirtok, a mely nagy sulylyal nehezedik a kisebb szomszédjaira, lassan feloldódjék és a nép kezére jusson, mert a föld nemcsak a volt grófoké, nemcsak a volt báróké, hanem mindnyájunké. (Zaj és közbeszólások a középen.) Elnök : Csendet kérek. Szmrecsányi képviselő urat kérem, hogy folytonos közbeszólásaival ne zavarja a szónokot. Juriga Nándor: Azonkivül látván, hogy nem érvényesül ezen irányzat a kormányban, mint nemzetiségi, e szempontból i° e kormány iránt semmiféle bizalmat szivemben nem érzek. Hallottunk ugyan szép szavakat, különösen tegnap Batthyány Tivadar t. képviselőtársamtól, azonkivül ugy látszik Veres t. képviselő úrtól, a ki egyenesen azt mondotta, hogy helyteleníti a magyarosítást, azonkivül Ígéretek hangzottak el, de ezen kilencz hónapi működés alatt szép szónál, frázisnál egyebet e téren nem lehetett látni. Miért lehetnénk tehát bizalommal a kormány iránt ? Mert népünknek nincs önkormányzata ? Igen, a magyarnak van, de a románnak, tótnak, németnek nincsen. (Nagy zaj és jelkiáltások: Rendre I) Elnök (csenget) : A t. képviselő ur . . . Juriga Nándor: Tessék megfigyelni! Elnök : Csendet kérek. Mikor az elnök beszél, akkor a képviselő ur hallgasson ! (Derültség.) Ugy vettem észre a zajban, hogy a képviselő ur azt mondotta, hogy itt ebben az országban csak a magyarnak van kormánya . . . Juriga Nándor: önkormányzata. Kérem, bebizonyítom. Elnök: Tessék folytatni. Juriga Nándor : Minden ember önmagát ugyebár csakis azon nyelven kormányozhatja, a melyet ért. Ez oly világos axióma, hogy ezt mindenkinek el kell ismerni. Már pl. képviselőtársam azt hiszem japánul nem tud. Szeretném én azt látni, hogyan