Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-101

218 iül. országos ülés 1907 január 3t-én, csütörtökön. képviselő urak közt szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Következik az 1907. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat (írom. 366, 370) tárgyalásának folytatása. Ki van fölirva 1 Egry Béla jegyző: Juriga Nándor! (Zaj. Juriga Nándor föláll.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Méltóztassék megkezdeni beszédét, mert berekesztem a vitát, ha nem beszél. Juriga Nándor : T. ház ! Az appropriáozió megszavazása annyit jelent, hogy a ház megbizást ad a kormánynak arra, hogy a költségvetés során megszavazott összegeket csakugyan azokra a ezélokra fordithassa, a melyeket a képviselőház elhatároz. Miután mi nem fogadtuk el a költségvetést, annál kevésbbé adhatjuk meg részünkről a megbizást a kormánynak, hogy a megszavazott összegeket a meghatározott czélra forditsa. Épen azért ezen bizalmatlanságomat meg. okolom azzal, hogy először azon tételeket és költségeket nem tartom meggyőződésem szerint igazságos forrásokból eredőknek; mert, a miként a középkorban különbség volt nemes és nem nemes ember között, ur és nem ur között, az újkorban ezen nemesség helyébe, hogy ugj fejezzem ki magamat, a régi kutyabőr helyébe becsúszott a diploma, az u. n. intelligens ember. Pedig valamint nincsen különbség nemes és nem nemes közt, mert mindnyájának az ereiben egy vér folyik és nem teremtett az Isten nemes és nem nemes embert, akként hamis az a disztinkczió is, hogy intelligens ember és nem intelligens ember. Az intelligenczia nem oly fogalom, hogy azt talán egy késsel vagy karddal, vagy valami professzori elhatározással különböző fokokra lehetne osztani, hanem az értelem oly világossága az észnek, a mely a legkisebb foktól halad a végtelenségig, a tökéletességig, a mely az istenségben nyilatkozik meg; ezen intelhgencziának különböző fokozata megvan minden emberben; lehet talán nagyobb különbség az intelhgencziában egy u. n. diplomás ur és pl. egy egyetemi professzor között, mint talán egy gimnáziumi tanár és egy utolsó parasztember között. így az intelligenczia magát beletolta a régi nemesség helyébe és az egész adórendszerben is megnyilvánul ez a felosztása a társadalomnak ; mert az adózás egészen az u. n. intelligenczia javára van berendezve, s az intelligens, a diplomás ember az ezer vagy kétezer korona jövedelemtől fizet pl. 2 vagy 4 százalékot, mig egy gazdaember, vagy egy mesterember, vagy egy kiskereskedő csontját ugyancsak megropogtatja az adóprés és, mondjuk, ötszáz forint évi jövedelmének egy harmadát vagy legalább egy negyedét megfizettetik vele adóban. Itt határozottan maga az adórendszer nem egyéb, mint egy hátramaradt középkori instituczió, a melynek révén belecsusztatják a régi kutyabőr helyébe az intelligens ember fogalmát, (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyökre menni és a szónokot meghallgatni. (Folytonos zaj.) Kérem, név szerint fel fogom sorolni azokat a képviselő urakat, a kik helyöket el nem foglalják. Méltóztassanak helyöket elfoglalni. A gyorsírók nem tudnak jegyezni a konverzácziótól, a melyet a képviselő urak épen a gyorsirók előtt folytatnak. Juriga Nándor : Épen azért nem tartom ezen adóforrást megfelelőnek és igazságosnak. De nézzük a többi adóforrásokat is, hogy honnan származnak. Kifizeti a fogyasztási adót ? A fogyasztási adót is a nagy tömegek fizetik, nem az intelligenczia, nem az uri emberek. Ki fizeti az útadót ? Ki fizeti a vámot ? Ki fizet minden másféle adót, mint a nép, mint az u. n. nemintelligenczia ? Az uri emberek pedig kivonják magukat a kötelezettség alól, nem fizetik oly arányokban, nem fizetik oly összegekben az adót, mint az úgynevezett nemintelligenczia. Ép ezért nem viseltethetem bizalommal a kormány iránt és nem adhatom meg neki azt a megbizást, hogy ez a kormány a megszavazott összegeket a kitűzött czélokra fordithassa. Nézetem szerint, ha az állam igazságosan akarja elosztani az adóterhet, meg kell változtatnia az egész adórendszert és nem szabad a régi felosztási alapra, a nemes és nem nemes, az intelligens és nem intelligens osztályok alapjára helyezkednie, hanem egyes egyedül a progressziv módon felépitett jövedelmi adó alapjára. Ha czenzus alapján fenn tudott állani a nagy római birodalom, ha fejlődni és hatalmassá lenni tudott, mennyivel könnyebb ez a modern államnak, a melynek annyi a rendőrsége, kutató-eszköze és annyi mindenféle módja van arra, hogy bárkinek a jövedelmét egész biztosan kipuhatolhassa, adórendszerét a jövedelmi adóra és illetőleg ezen adó progressziv formájára fektetni. Ez volna az egyedül igazságos adórendszer, mert senki sem mondhatja, hogy annak a földmivesnek a földje, a kereskedőnek az üzlete, vagy az iparosnak a mestersége az ő tulajdona. A hivatalnoknak, az értelmi osztályhoz tartozóknak hivatala, foglalkozása neki ép olyan tulajdonát képezi, ép oly biztos jövedelmi forrása, sőt még talán biztosabb, mint akár annak a földmivesnek, v&gy szőlőtulajdonosnak az ő birtoka, vagy a mesterembernek az ő mestersége. Igaz, hogy fegyelmi utón talán elmozditják a hivatalnokot hivatalából és nem marad ezen birtoka élvezetében, mig a földmives megmarad birtokának tulajdonában ; de ha nem dolgozik, ha nem végzi munkáját lelkiismeretesen, akkor neki is van egy ura, a ki mintegy fegyelmit intéz vagyona ellen és ez az executor, a végrehajtó. Ép ezért egyöntetű adórendszerre, a jövedelmi adó progressziv rendszerére kellene fektetni az egész adózást, minden néven nevezendő más adó eltörlésével, megakadályozásával. De nemcsak a pénzek beszerzése nem nyugszik, az én meggyőződésem szerint, igazságos alapon, hanem magának a kormánynak kilencz hónapos életéből, cselekedeteiből is indokolt az, hogy