Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 209 Áttérek már most felszólalásom tulaj donképeni czéljára. Itt rendkívüli megkönnyíti helyzetemet azon felszólalás, a mely Csernoch János t. képviselőtársam ajkairól elhangzott. Teljesen osztozom abban és csatlakozom azokhoz, a miket ő mondott. Csatlakozom ahhoz is, a mit Farkasházy t. képviselőtársam beszédére vonatkozólag kifejtett, hogy t. i. t. barátom téved akkor, ha azt állítja, hogy a kormány ebben a kilenez hónapban keveset vagy semmit sem csinált. Elmondott ugyan egyet-mást igen t. képviselőtársunk, de nem emiitette fel azt, (Halljuk ! Halljuk !) hogy e kormánynak egy egész konkrét, fis programmja volt; abban egyeztünk meg, abban állapodtunk meg, hogy ezt és ezt a programmpontokat végrehajtjuk, se többet, se kevesebbet. Mi tehát a reformoknak összes mezejére ki nem térhetünk, mert nincsen arra időnk. (ügy van !) De nem térhetünk ki azért sem, mert ez a koaliczió és az átmeneti kormányzat alapelveivel, alapgondolatával ellenkezik. Mi annyit tehetünk, annyit kell e kormánynak tennie, a mennyi a programmjában benne van, a mire szövetkeztünk, és — ne felejtsük el, t. barátom — a mely programmot választóink óriás, mondhatjuk majdnem egyhangú lelkesedéssel helyeseltek. (Igaz! Ugy van !) Farkasházy Zsigmond : A sajtóreformra szükség van ? Gr. Batthyány Tivadar : Bátor leszek a sajtóreformra is elmondani véleményemet. Mindjárt megmondhatom t. képviselőtársamnak, hogy a sajtóreformra igenis szükség van. (Felkiáltások : Arra nagy szükség van I) Ha meg tudunk egyezni a pártok között a tekintetben, hogy a sajtóreformot megcsináljuk, megvalósítjuk, akkor ezzel a nemzetnek nagy szolgálatot teszünk. (Igaz ! ügy van !) A tekintetben is megnyugtatom t. barátomat, — ha ugyan súlyt helyez az én véleményemre — hogy én nem tagadom meg multamat, hogy én előzetes czenzurát nem akarok. (Helyeslés.) Előre megmondom, hogy olyan törvényes intézkedéseket kívánok, a melyek mindenkit büntessenek, a ki előzetes czenzurát gyakorol. Büntesse a törvény a rendőrséget, büntesse a biróságot, a mely törvény ellenére előzetes czenzurákkal és lefoglalásokkal akar proczedálni. De büntesse azokat a szervezeteket is, a melyek — miként legutóbb Kolozsvárott történt — szedőik utján gyakorolnak előzetesen czenzurát a gondolat szabadsága és sajtószabadság felett, (Élénk helyeslés és taps.) mert teljesen mindegy az, hogy a rendőr, a királyi ügyész vagy valamely szocziálista szervezet gyakorolja-e a czenzurát. (Igaz ! ügy van !) Én a czenzuráuak minden téren ellene vagyok, másfelől azonban kívánatosnak tartom, hogy azokat, a kik a magyar nemzet ellen izgatnak, a kik az állampolgárok becsülete és tisztessége ellen vétenek, (Igaz ! ügy van!) büntessék meg. (Helyeslés.) Szatmári Mór: Gyorsan és szigorúan ! Gr. Batthyány Tivadar: Büntessék meg^ az ilyeneket gyorsan és szigorúan. (Élénk helyeslés a baloldalon.) EÉPTH, NAPLÓ. 1906 — 1911. VI, KÖTET, Szükségesnek tartom végül, hogy intézkedjék a törvényhozás az iránt is, hogy ne állhassanak be a büntetés leülésére napidíjas koldusok azok helyébe, a kik a bűnt elkövették. (Élénk helyeslés.) Farkasházy Zsigmond t. barátom kifogásolta, (Halljuk! Halljuk I) hogy a miniszterelnök ur kijelentette, hogy ő az adóreform tervezetét még a nyári szünet előtt szaktanácskozmány elé viszi és hogy neki az az óhaja, hogy ezt, mint törvényjavaslatot, minél előbb a ház elé hozza. (Helyeslés.) Farkasházy Zsigmond : A szaktanácskozmány temető ! Gr. Batthyány Tivadar: Engedelmet kérek, lehet, hogy egyes esetekben a szaktanácskozmány temet, de ha most a miniszterelnök ur, mint pénzügyminiszter, előrántja az adóreformot és szaktanácskozmány elé viszi azt, akkor én azt hiszem, hogy ő nem temet, hanem feltámaszt. (Igaz ! ügy van!) Feltámasztja azt az adóreformot, a melyet annak idején kidolgozott. . . Éber Antal: S a melyet Lukács félretett! (Igaz ! Ugy van !) Gr. Batthyány Tivadar: ... a melyet azonban a következő kormányok eltemettek. Annál is inkább kérem az igen t. miniszterelnök urat, hogy ezt a kérdést igenis vigye szaktanácskozmány elé, mert — és ebben igaza van az én igen t. barátomnak — ennek a parlamentnek mai struktúrája, mai általános gondolatmenete és irányzata egy kissé radikáhsabb, mint volt annak idején a kormányzaté. (Ugy van !) De multak az idők, változtak a viszonyok, s ma bizonyos evolueziót lehet észlelni az egész vonalon, (Igaz! Ugy van ! balfelől.) s igy remélem és óhajtom is, hogy az akkor merésznek látszott adóreform ma radikáhsabb legyen abban az irányban, hogy a kis exisztencziák érdeke jobban megóvassék, (Élénk helyeslés a baloldalon.) a vagyonos osztályok pedig jobban megterheltessenek (Élénk helyeslés a baloldalon. Zaj. Elnök csenget.), a miért be kell hozni az erőteljes, a progresszív adózási rendszert. (Helyeslés.) Tudom, hogy a t. ház ideje drága, ezért röviden még csak egy-két momentumra utalok. (Halljuk ! Halljuk !) A mit t. barátom a belső titkos tanácsosság kérdéséről mondott, arra vonatkozólag csak az a megjegyzésem, hogy mi monarchikus, dinasztikus nemzet vagyunk, s ha a király valakit közülünk kitüntet, csak természetes, ha a kitüntetést illő tisztelettel fogadjuk. Abból azonban, ha a király a mi minisztereinket nem tünteti ki, én a magam részéről abszolúte semmi konzekvencziát le nem vonok, (Élénk helyeslés.) mert én nem azt nézem, vájjon belső titkos tanácsosságot kaptak-e minisztereink vagy sem, hanem azt, hogy megfelelnek-e kitűzött programmjuknak 1 (Élénk helyeslés és taps.) A mi pedig Rákóczi hamvainak hazaszállítását illeti, emlékeztetem a t. barátomat arra, hogy a mikor ezen hamvaknak hazaszállítását gróf Tisza István kieszközölte, ő ezt abból a czélból tette, 27