Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 vájjon közli-e azt a nyilatkozatot vagy nem, és sok esetben ha megteszi, azért külön hirdetési dijat, szokott felszámítani. Legalább tehát ez a védelme volna meg az egyes polgároknak a sajtó tekintetében, hogy becsületük közprédának kitéve ne legyen, T. képviselőház! Ha mindezeket röviden átgondolom, ha mindezeket röviden összefoglalom, akkor azt látom, hogy nincsen semmi ok arra, hogy mi a mostani kormányt ne támogassuk, hogy mi semmiféle támadástól vissza ne riadjunk és azt az egyetértést, a mely eddig közöttünk uralkodott, semmikép se engedjük megbontani. (Általános helyeslés) Ezáltal meg fogjuk vetni ugy a biztos haladásnak útját, mint a jövő fejlődés irányát, a melyben haladnunk kell, és meg fogjuk alkotni Magyarország jövőjét, gondoskodni fogunk arról, hogy ezt a korszakot ugy fogják emlegetni, mint a tetteknek és alkotásoknak korszakát. A javaslatot elfogadom. (Altalános élénk helyeslés és éljenzés.) Ráth Endre jegyző: Gr. Batthyány Tivadar ! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egész őszintén megvallom, hogy nem volt szándékom az appropriaczionális vitában részt venni. Ha mégis felszólalok és az igen t. ház becses idejét lehetőleg röviden igénybe veszem, teszem ezt elsősorban azért, mert igen t. barátom Farkasházy Zsigmondnak most elhangzott beszédére némely rektifikáeziót akarok tenni. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy igen t. barátom és képviselőtársam felszólalásának egyes részeit igenis helyeslem, rá is fogok mutatni arra különösen, a mit helyeslek; másrészt azonban kénytelen vagyok tisztelt képviselőtársamnak egyes kijelentéseivel és kifogásaival szemben állást foglalni, azon meggyőződésemnek adva egyúttal kifejezést, hogy igen tisztelt képviselőtársamat egyes erős kritikai megjegyzéseire inkább az ő fiatalos heve, az ő tettvágya ragadta el, az a türelmetlenség, a melyet az országban mindenütt látunk és a mely abból ered, hogy az emberek a koalicziónak és az átmeneti kormányzatnak a jellegét, annak hatáskörét, annak tevékenységi körét teljesen félreértik. (Ugy van!) Mielőtt azonban ezen kérdésekre rátérnék, ne vegye rossz néven a t. ház, ha egész röviden foglalkozom az igen t. nemzetiségi képviselőtársaim által hangoztatott és képviselt eszmékkel. (Halljuk! Halljuk!) Teszem ezt annál is inkább, mert Polit Mihály t. képviselőtársam tegnap szives volt engem, és pedig elismerő módon, felemlíteni horvát-szlavonországi testvéreinkre vonatkozó akcziónkban. Távol áll tőlem, hogy én t. képviselőtársamnak egyes nyilatkozataival foglalkozzam; nem lévén szándékom felszólalni, ezt nem is tehetem. január 30-án, szerdán. 207 Altalánosságban ha az igen t. nemzetiségek nevében szóló képviselőtársainknak egész működését itt a parlamentben figyelembe veszszük, ugy az ő törekvéseiket három csoportba lehet sorozni. Az egyik csoport vonatkozik az egyházi és különösen az iskolai kérdésre. Azt hiszem, panasz nem lehet az ellen, hogy az egyházi kérdésekben a nemzetiségi egyházak olyan nagy szabadságot élveznek, a minő példátlan, (ügy van!) Egy hang: El kell törölni! Gr. Batthyány Tivadar: A mi törvény, azt feltétlenül respektálandónak tartom; módosítani nem akarom, mert módosítani csak akkor óhajtanám, ha azt látnám, hogy ezen autonómiával nemcsak élnek, de visszaélnek. (Helyeslés.) Az iskoláról folyton azt hangoztatják az igen t. urak, hogy el akarjuk magyarosítani. Megvallom, nekem és ugy tudom, senkinek sem szándéka az elmagyarositás, nem is volt. Ne méltóztassanak itt egyes mondatokat, egyes hírlapi czikkeket kiragadni és ezzel az összesség ellen állást foglalni, mert ez a kissé erőltetett keresése az ellentéteknek nem vezet mit éjDen ma, igen t. képviselőtársunk, Goldis, itt előadott, hogy a kölcsönös megértés útja egyengettessék. (Ugy van!) En akarom, keresem a megértést, ép ugy, mint a hogy kerestük és azt hiszem, meg is találtuk a horvát-szlavón testvérekkel ; de ehhez nemcsak tárgyi előfeltételek szükségesek, hanem kell egy pszichológiai momentum is: hogy meggyőződjünk arról, hogy az igen t. urak nemcsak itt olvasnak fel oly szép czikkeket, a minőt Goldis t. képviselő ur a »Tribuná«-ban megirt, hanem tényleg a népbe átviszik azt az érzést, a melyet gróf Andrássy Gyula olyan szépen kifejtett, hogy igenis, a néppel megértessük egymást. Én azonban, t. uraim, ne vegyék rossz néven, néhány oly momentumot látok, a mely kissé megingat engem is, a ki pedig, merem állítani, lelkes hive vagyok a nemzetiségekkel való békés megegyezésnek. A minap például — és ez nem az első eset — báró Bánffy Dezső egy indítványt tett arra nézve, hogy a lelkészeknek ismerniök kell az állam nyelvét. Ezen indítvány ellen Apponyi Albert gróf kultuszminiszter ur, a kit pedig a hipersovinizmus vádjával szoktak illetni, állást foglalt. Ezen indítvány leszavazása azt jelentette, hogy mi nem akarunk a végletekbe menni. (Ugy van !) hanem igenis az arany középúton akarunk megállani. És ime — megfigyeltem a dolgot, mert fontosnak tartottam — mire szavazásra került a sor, mélyen t. képviselőtársaim egymás után elpárologtak a teremből. (Derültség.) Maniu Gyula: Én nem! Gr. Batthyány Tivadar: Talán a képviselő ur volt az egyetlen, a ki itt maradt, a többiek elpárologtak. Hát vegyék tudomásul, uraim, hogy az ilyen jelenségek kissé bizalmatlanokká tesznek minket. Maniu Gyula : Csak én voltam itt közülünk !