Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 205 kat; ha hazaárulók azok, a kik azt kívánják, hogy saját nyelvükön igazgassák őket és saját nyelvükön bíráskodjanak felettük: akkor, t. képviselőház, mi igenis, hazaárulók vagyunk. (Mozgás.) De, t. ház, ha viszont hazafi id a haza és a trón iránti hűségben soha meg nem tántorodott; ha hazafi az, a ki vérét áldozza a hazáért, (Zaj a baloldalon. Felkiállások: A magyar hazáért!) a ki századok óta ontja vérét a csatatereken a hazáért. (Nagy zaj a baloldalon, ellenmondások. Elnök csenget.) akkor mi és a mi népünk a legjobb hazafi. És az lesz a nagy államférfiú, a ki ezt a hazaárulást és ezt a hazafiságot ki tudja egyenlíteni. (Vgy van! a középen.) Az üldözés igéivel szemben, a melyeket a belügyminiszter ur velünk szemben alkalmazott, (Ellenmondások a baloldalon.) a gyűlölség hangjával szemben, a mely itt minduntalan felhangzik, ón a szeretet igéjét hirdetem. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Építsük fel, t. ház, Concordiának szent templomát, a melynek oltárán az országnak minden népei őszinte szívből imádkozhassanak a nagy, a hatalmas Magyarország boldogságáért. (Felkiáltások a baloldalon: Ez már helyes!) A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a középen.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem. (Szünet után.) E!nök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik ? Ráth Endre jegyző: Osernoch János! Csernoch János : T. képviselőház ! Miután a házban uralkodó közfelfogás szerint a felhatalmazási törvényjavaslatnak megszavazása, vagy megtagadása a kormány iránti bizalomnak, vagy bizalmatlanságnak szokott tekintetni, kijelentem, magam és pártom nevében, hogy miután mi a jelenlegi kormány iránt bizalommal viseltetünk, a felhatalmazási törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés.) Meg kell adnunk a kormánynak azokat az eszközöket, a melyeknek segítségével programmját és ígéreteit megvalósítani képes, de nézetem szerint nem elegendő csak az anyagi eszközöket megadni, mert bármily nagy mértékben rendelkezzék is az a kormány az anyagi eszközök felett, mégsem volna képes a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelni, ha a támogatására szövetkezett pártok feltétlenül és minden fentartás nélkül nem támogatnák; ha a minduntalan ugy belülről, mint kívülről a koaliczió ellen intézett bontási kísérletek következtében vagy a szövetkezett pártoknak a bizalma meginogna, vagy pedig e pártoknak egymással kötött szövetkezése bármily módon megingattatnék. (Ugy van!) Hiszen teljesen vaknak és a politikai helyzetbe be nem avatottnak kellene lennie annak, a ki nem látná, hogy micsoda elemek azok, a kik a színfalak mögött azt a bizonyos színjátékot rendezik (Ugy van!) és hogy ennek a czélja nem egyéb, mint a szövetkezett pártok megbontása és oly khaosz előidézése, melyből legalább ma, senki sem tudná a kivezető utat megjelölni, még kevésbbé megtalálni. (Igaz! Ugy van!) Miután mi, t. ház, arra szövetkeztünk, hogy a kormányt az ő terveinek megvalósításában önzetlenül támogatni fogjuk és miután látjuk, hogy a kormány semmi olyant el nem követett, a mi a mi nézeteinkkel és elveinkkel ellenkeznék, nekünk kötelességünk kitartani és a kormányt támogatni. (Helyeslés.) Bizonyosan eljön majd annak ideje, midőn a szövetkezésben álló pártok mindegyike ismét saját utján fog indulni, saját elvei szerint, legjobb szándékkal és jóakarattal fogja az ország és polgárainak javát keresni és előmozdítani. (Ugy van!) De addig, mig mi czéljainkat meg nem valósítjuk, szükségesnek tartom feltétlenül, hogy együtt maradjunk. (Helyeslés.) Ha szét is válunk, t. ház, akkor is mint küzdő bajtársak, a küzdelem és a barátság érzelmei által megszentelt fegyvereket fogunk vinni a küzdőtérre, és sohasem fogunk egymással szemben mint ellenségek állani, hanem legfeljebb mint tisztességes és becsületes ellenfelek. (Igaz! Ugy van!) Ezt annyival is inkább szükségesnek tartottam konstatálni, mert tegnap Mérey Lajos t. képviselőtársam ugyanennek az eszmének adott kifejezést; de ha nem is tette volna, akkor is kötelességemnek tartottam volna ezt a kijelentést megtenni. (Helyeslés.) Erről lévén már szó, nem tehetem, hogy legalább egy-két megjegyzést ne tegyek Farkasházy Zsigmond t. képviselőtársunknak épen előbb elhangzott szavaira. (Halljuk! Halljuk!) Ugy beszélt ő, mintha nem is a koalicziónak tagja, hanem egy vagy keletkező, vagy már létező ellenzéknek vezére lett volna. (Derültség.) Óriási haladást várt a mostani kormánytól, s meg nem gondolta azt, hogy hiszen a mostani kormánynak, valamint nekünk mindnyájunknak elég dolgunk volt azoknak a romoknak eltakarításával, a m'elyeket az elmúlt áldatlan korszak mireánk hagyott; nem is volt ennek a kormánynak még ideje sem ahhoz, hogy valami óriási haladást legyen képes felmutatni, hanem igenis reá mutathatok a haladás csiráira abban a jarogrammban, a melyet a kormány a ház előtt kifejtett, részben pedig azokban a javaslatokban is. a melyeknek egynémelyikét a ház már elfogadta. (Igaz! Ugy van!) Itt van pl. az iparfejlesztésről szóló törvényjavaslat, a mely óriási haladást fog jelenteni, ha jól keresztül fog vitetni, a mi iparunkra nézve, ugy a nagyipar, mint a kisipar terén. Itt várja a házat a munkásoknak baleset és betegség esetére való biztosításáról szóló javas-