Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

204 100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. sékelt, hogyan lehetne exaltált akkor, a midőn hatalmon van ; mikor jól tudja, mily súlyos tetteinek felelőssége ? Ezelőtt két évvel a szadovai csata előtt Andrássy, Klapka és Türr eljöttek ide Bukarestbe, hogy velünk értekezzenek és akkor, a mikor valamit elérhettünk volna, mi akkor sem kértünk tőlük semmit, akkor sem beszéltünk máskép, mint akkor régente. Biztosak lehetnek a szomszéd államok arról, hogy részünkről semmiféle nyugtalanságra anyagot nem fogunk szolgáltatni, de ne felejtsék el, hogy akkor, a mikor náluk lévő testvérünket, a ki velük házasságban él, legyilkolni akarnák, annak vére homlokukra fog hullani és előbb vagy utóbb Frankhon és Róma e homlokon fel fogják ismerni saját vérüket és nem fogják veszni hagyni unokájukat.* (Mozgás a baloldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Ezt mondotta Bratianu a nemzetiségi kérdésnek külügyi vonatkozásairól. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur beszédének végmondata a következő: »Szeretni, igazságosnak lenni a nemzetiségek tömegével, de kérlelhetetlen szigorral üldözni az izgatókat!« (Általános élénk helyeslés. Mozgás a nemzetiségiek padjain. Halljuk/ Halljuk!) Erre vonatkozólag bátor leszek Athén történetének egy fejezetét idézni. (Halljuk! Halljuk!) Midőn maczedóniai Fülöp kerülgette Athént és szerette volna hatalmát a szabad nép fölé kiterjesztem, akkor nagyon nehezen ment a dolog, mert az agitátorok Deniosthenessel élükön sehogy sem engedték, hogy rabigába dönthesse Athént ez a hires maczedon király. Akkor maczedóniai Fülöp azt üzente az athénieknek: kergessétek el az agitátorokat, akkor meglátjátok, milyen boldogok lesztek ti. A nép nagy része, miután már megunta a sok hercze-hurczát, igazán majdnem hajolt arra, hogy az agitátorokat elkergesse és ugy volt, hogy osztraczizmussal száműzik őket. Akkor Demosthenes azt mondta polgártársainak: Jól van, el akarunk búcsúzni tőletek, hogy békében éljetek maczedóniai Fülöppel; de mielőtt elmennénk, engedjétek meg, hogy elbúcsúzhassunk tőletek és gyűljetek a piaezra. Odagyűlt a nép, és ekkor Demosthenes azt mondta: Kedves barátaim! Mielőtt elhagynók Athént, mondok nektek egy mesét. (Halljuk! Halljuk !) A juhnyájat nagyon nyugtalanították a farkasok. A pásztor minden óvakodása dacára egyet-egyet elragadtak a farkasok a juhnyájból. Ekkor a farkasok azt az üzenetet küldték a juhoknak: kergessétek el a pásztorokat, majd mi fogunk rátok vigyázni, akkor aztán nem fogunk titeket felfalni. A juhok ostobák lévén, elkergették a pásztorokat. Azt mondja Demosthenes a népnek: Mit gondoltok, athéni polgárok, mi következett be? Az egész juhnyájat felfalták a farkasok. Ekkor azután az athéni nép már nem akart többé azoktól az izgatóktól megmenekedni, hanem Deniosthenessel és a többiekkel együtt tovább harcolt maczedóniai Fülöp ellen. (Zaj.) A múlt napokban igen érdekes eset történt Vlád Aurél barátommal, (Halljuk! Halljuk!) a ki kint volt a bogsáni kerületben, a hol szűk körben elbeszélgettek a politikai dolgokról. Egy öreg román ember ekkor azt mondta neki: (Halljuk! Halljuk!) jaj uram, miért nem szült a te anyád négy olyant, mint te vagy. (Élénk derültség. Taps a középen.) Pedig az a román honpolgár elolvasta a t. belügyminiszter ur megküldött szózatát, és ezek után mégis azt kivánta, hogy az agitátorok megnégyszereződjenek. (Derültség.) Nagyon örülök, hogy az igen t. belügyminiszter ur jelen van, mert édesatyjának szavait akarom czitálni. 1861-ben, mikor Deák Ferencz felirati javaslatának vitája volt, gyönyörű beszédben okolta meg gr. Andrássy Gyula azt, hogy Ausztriának és a dinasztiának sokkal nagyobb érdeke az, hogy Magyarország alkotmányos, szabad ország legyen, mint az, hogy Ausztriának alávetett, alkotmánynélküli ország legyen. Azt mondta Andrássy, a nagy Andrássy, nem a mostani (Élénk derültség. Felkiállások: Éljen Andrássy!) (olvassa): »Ki tudná elhinni, hogy a dinasztia érdekeinek megvédésére kevésbbé alkalmas volna azon Magyarország, mely az Ausztriában való közösségben alkotmányának legjobb biztositékát bírná, mint azon Magyarország, a mely az ő alkotmányosságának visszaállítását csak akkor remélheti, a mikor azt közeledő ellenség ágyúi hirdetik«. Gyönyörű mondás ez. Variálni fogom ezt a mi viszonyainkra. Azt mondom: ki tudná elhinni, hogy Magyarország hatalmának kevésbbé erős . .. (Zaj a VII. számú karzaton.) Elnök: A VII. számú karzatot figyelmeztetem, hogy csendesen viseljék, különben a törvény értelmében intézkedni fogok, hogy a karzat kiüríttessék. (Helyeslés.) Goldis László:... Ki tudná elhinni, hogy Magyarország hatalmának kevésbbé erős támasztékai lehetnének azon nemzetiségek, a melyek nemzetiségük legfőbb biztositékát épen Magyarország hatalmában birnák, mint lehetnének azon népek, a melyek nemzetiségük megmenthetését csakis az ország külellenségeinek ágyúitól remélhetnék ? Higyjék el önök, hogy sokkal erősebb biztosítékai az ország hatalmának, az ország boldogságának azok a nemzetiségek, a melyek épen ezen ország hatalmában fogják találni az ö nemzetiségüknek legnagyobb, legerősebb támaszát. T. ház! Ha — a mint többször hallottam — hazaáruló ílZ

£ Í.Í ki az ő nemzetiségéhez rajongó szeretettel ragaszkodik; (Zaj. Felkiáltások a baloldalon: Ezt senki sem mondta!) ha hazaárulók azok a népek, a melyek azt kívánják, hogy az ő saját nyelvükön művelhessék magú-