Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

202 100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. ezek a bizonyítékok igazán tarthatatlanok. Ha az ellenünk emelt vádat más, erősebb bizonyíté­kokkal nem leket támogatni, akkor a vád igazán magától elesik. Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur be­szédének ezen második része, a mely a jelenre vo­natkozik, szintén több részből áll. Az elsőt most elmondottam. A második vonatkozik a nemzetiségi törvényre. Erről kifejtette itt Vlád Aurél t. bará­tom, hogy annak alapföltételét az előbbi kormá­nyok tényleg meghamisították. Es ezen meghami­sított értelmezés folytán került aztán annyira össze­ütközésbe a nemzetiségi polgárok zöme az uralkodó politikai osztálylyal és a volt szabadelvű kor­mánynyal. Igen sajnálom, hogy a mostani kormány • is és különösen gr. Andrássy Gyula belügyminisz­ter ur szintén a régi szabadelvű kormányok ma­gyarázatát vette át és ezen a téren a nemzetiségi törvényre vonatkozólag semmi ujat egyebet nem tudott mondani, mint a mit Tisza Kálmán annak idején mondott volt. Azt mondja a belügyminisz­ter ur, hogy a nemzetiségi törvényt azért nem lehet végrehajtani, mert mi nem fogadjuk el a nemzeti­ségi törvény alapvető tételét, azt a bevezető tételt, hogy az ország minden lakosa a magyar politikai nemzetnek egyenjogú tagja. Képes leszek bebizo­nyítani, hogy ez a vád alaptalan. Én azt hiszem, minden párt az ő általános politikájának elveit a felirati javaslatokba fekteti le. Ez így volt mindig Magyarországon, és különö­sen a 60-as években, a felirati vita volt tulajdon­képen a politikai vita, a felirati javaslatok voltak azok, a melyekben az illető pártok lerakták poli­tikájuk alapelveit. Hát nekünk alkalmunk volt eddig két felirati javaslatot terjeszteni a t. ház elé, Fel fogom olvasni e felirati javaslatokból azokat a részeket, a melyek a miniszter ur ezen állitásának épen az ellenkezőjét bizonyítják. Itt van az 1905-iki felirati javaslat. Ez azt mondja (olvassa) : »Benső meggyőződésünk, hogy alkotmányunk ezen lap­pangó súlyos betegsége csakis akként orvosol­ható, hogy ha az 1848-iki és 1867—68-iki alaptör­vények hamisítatlan szellemében az alkotmányos élet minden vonalán, minden osztály és faji érdekre való tekintet nélkül a nemzet egészének és az ezen egész által alkotott és fentartott magyar állam érdekeinek figyelembevételével feltétlen és általá­nos érvény szereztetik azon alapelvnek, mely szerint az egységes és oszthatlan politikai magyar nemzetnek Magyarország összes állampolgárai nem­zetiségekre való tekintet nélkül egyenjogú tagjak. (Helyeslés a nemzetiségeknél.) E felirati javaslat tehát épen ellenkezőleg azt mondja, hogy követel­jük, hogy igenis egyenjogú tagjai legyünk ennek az egységes, oszthatatlan magyar nemzetnek. Hát hogy lehet azt állítani, hogy mi nem fogadjuk el a nemzetiségi törvény alapgondolatát, mikor a mi felirati javaslataink ennek épen az ellenkezőjét mondják ? Fel fogom ezekután olvasni a második, az 1906. évi felirati javaslatnak megint erre a gondo­latra vonatkozó passzusát, a mely ezeket mondja ((Avassa): >>Egyaránt távol áll tőlünk Magyar­ország területi és állami integritásának megbon­tása. Épen ugy távol áll, mint a faji unifíkáczióra irányuló törekvés, a mely utóbbi a nem magyar nemzetiségű népnek faji megsemmisülését jelenti. Meggyőződésünk szerint csak egy ut vezet Ma­gyarország politikai konszolidácziójához: olyan állampolitika, a mely Magyarország területi és állami integritásának követelményeit ós népeinek nemzeti létfeltételeit egymással összhangba tudja hozni.« íme, t. ház, a második felirati javaslat is elismeri a nemzetiségi törvénynek alapeszméjét; azt magunkévá tettük mindig és nem lehet soha ránk bizonyítani azt, hogy mi ezen alaptétel ellen vétettünk volna, hogy mi ne tekintenénk magun­kat az egységes oszthatatlan magyar nemzet tagjának, ellenkezőleg követeljük, hogy annak tekintsenek bennünket és ebből vonják le azután a konzekvencziákat is. És igen érdekes, t. ház, hogy a felirati javaslat ezen része majdnem szórói-szóra megegyezik a nagy b. Eötvös Józsefnek a nemzetiségi kérdés­ről irt munkája azon szavaival, a melyek erre az eszmére vonatkoznak. Br. Eötvös József a nemzetiségi kérdésről irott munkájában erre vonatkozólag ezeket mondja (olvassa) : »Ha a nemzetiség kérdésére nézve vá­gyaink különböznek is és a vita hevében mindkét oldalról néha olyan követelésekkel lépünk fel, melyek egymással ellentétben állanak : érdekeink legalább bizonyosan ugyanazok; s miként arra nézve, a mit tennünk kell, nem lehet vélemény­különbség közöttünk, akár az ország általános, akár az egyes nemzetiségek külön érdekiből indul­junk ki, higgadtan meggondolva a dolgot csak egy meggyőződéshez juthatunk, és ez az, hogy a történelmi és politikai nemzet érdekeit csak ugy biztosithatjuk, ha minden egyes nyelvbeli nemze­tiség igényei kielégíttetnek; hogy ellenben a különböző nyelvbeli nemzetiségek igényei csak ugy elégíttethetnek ki, ha az ország egysége és állami léte biztosittatottt.« Ugyanezen alapeszmét fejezi ki a mi felirati javaslatunk. Eötvös József bárónak ezen meg­győződése a nemzeti kérdésben hosszú tanulmá­nyokon alapult. Hiszen a kik ilyen dolgokkal közelebbről foglalkoznak, tudják, hogy egy nagy háromkötetes munkát irt »A XIX. század ural­kodó eszméinek befolyása az álladalomra« czimen és ebben a nagy munkában a nemzetiségi kérdés­ről igy nyilatkozik (olvassa) : »A nemzetiség elve melletti lelkesedés nem egyéb, mint minden nép ünnepélyes tiltakozása az egyéni szabadság keresz­tényi elve nevében, az állami mindenhatóságnak elve ellen, a melyet a pogány világból kölcsönöz­tünk ; és épen az, hogy a nemzetiség nevében emelt igények elutasithatatlanok, hogy az egyenjogúság elvének valósítása szükséggé lőn, a melyet előbb­utóbb ki kell elégíteni, ez biztosit arról, hogy azon ösvényt, a mely a czezárizmushoz vagy anar­chiába és igy mindenesetre a keresztyén polgária-

Next

/
Oldalképek
Tartalom