Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. 201 Popovics Aurél az ország feldarabolását indítványozza és a mai konstituczió helyett azt kívánja, hogy nemzetiségek szerinti tartományok alakuljanak. Es az igen t. belügyminiszter ur azt mondja, hogy nekünk szintén azok a czéljaink, a miket az a könyv mond. (Zaj, Halljuk ! Halljuk !) Erre nézve nekem egy klasszikus ellenbizonyitékom van. A mikor az a könyv megjelent, azt azonnal elolvastam, mert szokásom elolvasni minden ilynemű politikai munkát és egyáltalában mindazt, a mi az osztrák-magyar monarchia dolgaira vonatkozik. Ezt különben kötelességemnek tartom, ha már politikával foglalkozom. En akkor, a mikor még nem voltam képviselő, — mert márczius elején jelent meg a mű — mihelyt kézhez vettem ezt a könyvet, ismertettem azt az Aradon megjelenő »Tribuna« czimű lapban. Elhoztam magammal azt a lapot, hogy igazoljam a ház előtt, hogy 6—7 hónappal korábban mint a hogy az igen t. belügyminiszter ur e könyvről nyilatkozott, mit irtam ennek a könyvnek politikájáról, illetőleg politikai tendencziájárói. Engedelmet kérek, hogy ezt felolvashassam, mert ez a legklasszikusabb ellenbizonyitéka annak, a mit gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur mondott, mintha mi e könyvnek intenczióival magunkat azonosítanék. Egészen magamtól tettem ezt, mert nem voltam akkor még képviselő és nem tudtam, hogy ezt valaha felhasználhatom itt e házban. Igazán lelkem egész meggyőződósét öntöttem bele abba a czikkbe, a mely ezeket tartalmazza. (Halljuk ! Halljuk!) (Olvassa) : »Ha az államok ugy alakulnának és semmisülnének meg, mint a hogy krétával a táblára rajzolod, vagy letörlöd azt, a mit rajzoltál, akkor valóban Popovics Aurél reczeptjét alkalmazni lehetne. Csakhogy az államoknak és népeknek élete nem krétarajz, hanem a természetnek produktuma, melynek megvan a maga organikus fejlődése. Sem az államok, sem a népek nem logikai okfejtés utján születnek, hanem a természetes evoluczió törvényeinek vasereje alatt organikus módon létesülnek. A népek élete nem matematikai probléma, a melyet könnyen megoldhatsz, ha ismered a nyitját hanem, hogy a matézis terén maradjunk, végtelen : zámu ismeretlenek egyenlete. Matematikai szabályok alkalmazásával vagy valamely szillogizmus felállításával, bármily helyes is volna az logikailag, nem lehet a népek sorsát intézni. Popovics könyvének második része tehát — s ez a politikai része, — sok hibában szenved. Legnagyobb hibája azonban az, hogy a beteg — nem akarja bevenni az orvosságot. Tén} leg mi románok, a kik Szent István koronájának országaiban élünk, nem lelkesedünk Popovics Aurél javaslatáért. Hű fiai vagyunk a magyar államnak és egész határozottsággal tiltakozunk oly tendencziák ellen, a melyek államunk politikai egységét és területi integritását csorbítani akarnák. (Helyeslés.) KÉPYH. NAPLÓ 1906 1911. VI. KÖTET. Ezen államnak keretein belül keressük boldogulásunkat, s nem vesztettük el a reményt, hogy végtére is nem valamely szillogizmus eredményekép, avagy a szabadságról, egyenlőségről tartott valamely akadémikus disszertáczió alapján, hanem ama reális tényezők súlya alatt, a melyek az államoknak és a népeknek természetes evoluczióját meghatározzák, meg fogjuk találni a kölcsönös egyetértésnek és magyar testvéreinkkel való békés együttélésnek módját.* (Helyeslés.) Ezt irtam tehát Popovics könyvére nyolcz hónappal ezelőtt, mielőtt a belügyminiszter UT ezzel a könyvvel azonosítani akart volna bennünket. (Zaj.) T. ház ! Harmadik bizonyítéka az igen t. belügyminiszter urnak arra nézve, hogy a mi politikánk a magyar állameszmébe, ütköznék, ismét a múlt országgyűlési nemzetiségi párt szózatának egy passzusa. Fel fogom olvasni ezt a passzust, mert igen érdekes dolgot következtet belőle az igen t. belügyminiszter ur (olvassa): »Az 1867-iki kiegyezés alapján érvényre jutott egész politikai rendszer az állami élet összes terén kizárja a nemzetiségek egyenjogúságának, az általános jognak az eszméjét. Ennek a ténynek azonban előbb vagy utóbb meg kellett magát boszulnia, még pedig igen keservesen. Epén azért az összes emberi jogok és az egyenjogúság szent elvének alapján követeljük, hogy orvosoltassanak ezek a bűnös mulasztások, feltétlenül követeljük, hogy a kiegyezés revízió alá vétessék, s hogy ez az ország összes népeinek hozzájárulásával eszközöltessék ; követeljük, hogy ez a revízió teljesen biztosítsa a különböző népeknek a megfelelő érvényesülését.* Nos, a belügyminiszter ur ebből a passzusból azt a következtetést vonja le, hogy ez annyit jelentene, mint a magyar államiságnak megszüntetését, s a magyar államiságnak valamely felsőbb hatalom alá való rendelését. Ugy hiszem, hogy ez igazán nincs benne, ezt csak belemagyarázzák, pedig Bentham szerint nincs rosszabb politika, mint a szándék meggyanusitása. Bizonyítéknak vesz végre a belügyminiszter ur egy szót: »Svájcz«, különösen hangsúlyozta, hogy azért vagyunk mi hazaellenesek, mert Polit Mihály t. barátunk egyszer Svájczról beszélt az országgyűlésen. Laehne Hugó : De hogyan beszélt! Goldis László : Kossuth Ferencz igen t. miniszter ur szintén beszélt vagy irt Svájczról. Azt mondotta, hogy helyes volna, ha a mi országunk is Svájcz lehetne, de nem olyan értelemben, hogy talán ezt az országot nemzetiségi kerületekre bontsuk, hanem olyan értelemben, hogy megtalálhassuk a módját annak a megértésnek, a mely ebből az országból is olyan boldog országot teremtsen, mint a milyen boldog ország Svájcz. (Helyeslés a nemzetiségieknél.) Ez a negyedik bizonyítéka annak az állitásnak, hogy a nemzetiségi párt politikája az állameszmébe ütközik. Azt hiszem, kimutattam, hogy 26