Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

100. országos ütés 1907 január 30-án, szerdán. 191 Wekerle Sándor miniszterelnök: A hivatalos lapból is megtudható ! Minden hónapban megjelenik ! Farkasházy Zsigmond: Leketséges, kogy ez megáUapitkató. Azt látom, kogy a költségvetésben egy milliót valamivel meghaladó összeg van felvéve a pénztári jegyek kamatai és költségei fejében. Tudvalévő dolog, kogy az 1868 : L. t.-cz. és az 1870: XI. t.-cz. az akkori viszonyoknak megfelelően felhatalmazást adott a kormánynak arra, kogy a szükségkez képest a kivetett, megállapított, de be nem folyt dijak és illetékek összege erejéig pénztárjegyeket bocsásson ki, vagyis függő kölcsönöket vegyen fel. Hogy ez miért volt szükséges, tudjuk, azért, mert akkor az állam deficzittel küzdött és megtörtént az, hogy a legszükségesebb kiadásokra nem volt elegendő pénz a kasszában. Ezért volt szükséges az, kogy az áUam momentán pénzkiányán segítsen. A mi azonban a deficzit idejében indokolt volt, az nem indokolt ma, mikor a pénz az államkasszákat majd felveti. Kérdezősködtem ez iránt a pénzügyminiszter urnái, és ő azt a megjegyzést tette, kogy szükség van ezen pénztári jegyekre annál is inkább, mert úgyis nagy kölcsönöket akar felvenni az ország beruházásokra. Ha beruházási kölcsönnel, beruházási kitellel fog jönni ide a pénzügyminiszter ur, nagy lelkesedéssel, óriási tetszéssel fog találkozni, de azt hiszem, rendezett viszonyok között élő államnak nem feladata függő kölcsönökkel segíteni magán, és engem semmiféle érv. vagy indok meg nem fog győzni arról, kogy kelyes eljárás volna és a kelyes gazdálkodás fogalmainak megfelelne, hogy az állam az egyik ajtón bemenjen Kornfeld ur pénztárába és ott lefizessen 30 milkót, a melyért 1 %-ot kap és ugyanakkor a másik pénztárnál felvegyen onnan 30 milliót, a melyért 4—5%-ot fizet. Ezt az egy milliót, t. uraim, igen könnyen és kelyesen meg leketne takarítani és erre az egy millióra nagyon sok helyen szükség volna. T. ház ! Ezzel áttérhetek aggodalmaim és panaszaim második csoportjára és pedig arra a csoportra, a mely megállapítja, hogy a költségvetésben nélkülözöm azokat a megtakarításokat és jövedelemtöbbleteket, a melyek a mi tisztakezü, panamaüldöző, minden helytelen és igazságtalan kedvezéstől tartózkodó kormányunk munkálkodása alatt bátran elvárhatók lettek volna. T. ház ! Jól tudom, hogy minden visszaélésnek és helytelenségnek megszüntetésére eddig elegendő idő nem volt, mert hiszen a régi obligók bizonyos irányban megkötötték a t. kormánynak kezét. De konstatálnom kell, kogy igenis, vannak még a mostani költségvetésben is olyan visszásságok, a melyeknek megszüntetése már bekövetkezketett volna. Csak egy nagyon odiózus ügyet akarok itt felemlíteni és ez az államvasuti refakcziák ügye. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezekre vonatkozólag az állami számvevőszék kitűnő és tiszteletreméltó elnöke az 1905-iki zárszámadásokhoz fűzött jelentésében megállapította, kogy teljesen törvényellenesen és visszaéléssel egyértelműen elvonattak és elvonatnak a törvénykozás ellenőrzése alól. (Mozgás.) Tudjuk azt, t. káz, kogy a mi költségvetésünk alapelve a bruttó-előirányzás, vagyis, kogy a kiadásokat az azokkal kapcsolatos bevételek levonása nélkül irányozzuk elő, a bevételeket pedig az azok elérésére szükséges kiadások levonása nélkül. Ezzel szemben az államvasutak a szállítási dijaknak megfelelő költségvetést nern bruttó, kanem nettó alakban szokták előterjeszteni. Vagyis a költségvetésben már előre levonják azokat a visszatérítéseket és elengedéseket, a melyeket különböző czimeken szoktak bizonyos vállalatoknak nyújtani. Ha pl. a bruttó-költségvetés szerint a fuvardijakból eredő valódi bevétel 163 millió volna — a mint az körülbelül 1904-ben lett volna, — akkor csak 151 millió koronát irányoznak elő, a többi 12 milliót pedig teljesen elhallgatják, eltitkolják és saját belátásuk szerint fordítják különböző czélokra. T. uraim! Az állami számvevőszék elnöke évente 12 millióra teszi, ezeknek a refakcziáknak összegét. Ennyi pénz vonatik el jogtalanul és ellenőrzés nélkül az áUamkasszából. En ezt az eljárást budgetirozási szempontból a legkatározottabban elitélem és kívánom, kogy ezen minél előbb segíteni méltóztassék. (Helyeslés a baloldalon.) Konstatálnom kell ezenkívül, t. káz, azt, kogy ezeknek a refakcziáknak, ennek a 12 milliónak egy része olyan czélokra fordittatik, a melyeket tisztességeseknek és az állani érdekeivel megegyezőknek nem tekinthetek. (Mozgás.) Igen sok példát tudnék erre felkozni. Ha ezek a kelytelen eljárások meg nem szűnnének, meg is fogom e példákat emliteni. Wekerle Sándor miniszterelnök: Mik azok ? Farkasházy Zsigmond : Ezúttal csak egy példát hozok fel, a mely igen jekemző ezeknek a refakcziáknak a múltban való kezelésére. (Halljuk ! Halljuk!) T. káz ! Ugyebár, mi általában azt tudjuk, kogy a postát, mint állami monopókumot, kizárólag az állam kezek ? Ez, t. káz, nem felel meg a tényeknek, mert valójában van egy vállalat, a mely a postának veszedelmes konkurrencziát csinál, a mennyiben körülbelül feleáron szállítja a portékákat, mint arra a posta képes. Hogy ezt kogyan teszi, annak egyszerű magyarázata az, kogy az államvasutak olyan kedvezményt nyújtanak neki, hogy önköltségen alul szállítja ennek a vállalatnak áruit. Mondjuk, kogy az önköltség tonnakilométerenként 11 krajczárt tesz ki, akkor ezen vállalatnak 7 krajczárért szállítják a portékáját. Természetes, kogy ily módon olcsóbban tud szállítani, mint a posta, és igy az államvasút magának az államnak tisztességtelen versenyt csinál. Hogy ez olyan anomália, a melyet egy korrektül, kifogástalanul működő kormány meg nem türkét, erre, azt hiszem, további bizonyítékot felkozni nem szükséges. (Helyeslés.) Hogy ennek a vállalatnak a valódi természetét még tovább is jellemezzem, azt is kozzáteketem, kogy egy elég magas állami