Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-100

190 100. országos ülés 1907 január 30-án, szerdán. állam az utolsó három évben egyáltalán semmit sem fejlődött, sőt hogy visszaesés mutatkozik, még akkor is konstatálnunk kell, hogy az 1904. évi előírással és tényleges bevétellel szemben legalább is 25 millió korona differenczia mutatkozik. Ugyanez látszik a fogyasztási adóknál és más jelentékenyebb bevétek ágaknál, kivéve talán az államvasutak bevételeit, a melyek meglehetősen reálisan vannak emelve. Ezeket összevéve azon következtetésre jutok, hogy a költségvetésben körülbelül 50 milliónyi tényleges bevétel van eltitkolva és valószinünek tartom, hogy ezt a zárszámadások igazolni fogják. Én ennek más magyarázatát nem tudom adni, mint azt, hogy a mi kormányunk is folytatni kivánja a szabadelvű kormányok kincsgyiijtési, készlet-, felesleg-gyűjtési politikáját, a minek államjogi szempontból való meg nem engedhetőségét, politikai szempontból való veszedelmességét és az ország szempontjából való káros és hátrányos voltát a múlt alkalommal volt szerencsém részletesen kimutatni. Azt hiszem, most is áll az, hogy egy tőkeszegény országtól miihókat és miihókat elvonni és azokat Kornfeld és Lánczy urak takarékpénztáraiban elhelyezni, nem helyes politika. Azt a kérdést vagyok bátor intézni a t. miniszter úrhoz, hogy tulaj donképen mi a czélja ezen tőkegyűjtéseknek ? A szabadelvű kormányoknál tudtuk, hogy mi a czélja; azok hadikincstárt akartak gyűjteni az udvar számára, vagy pedig gondoskodni akartak abszolutisztikus idők költekezésének fedezéséről , de mi, uraim, ilyeneket nem akarhatunk. A t. pénzügyminiszter ur magánbeszélgetésben azt a felvilágositást adta, hogy ezekből a feleslegekből fogják majd a beruházások egy részét eszközölni. Éber Antal: A házban is kijelentette ! Farkasházy Zsigmond: Igen, a házban is. Én a beruházásokat nagyon helyeslem és nagy örömmel várom, de azt kérdem: miért ne lehetne a költségvetések keretében gondoskodni ezeknek a több-bevételeknek hovafordításáról ? Ettől eltekintve pedig, azt hiszem, hogy ezen rendes, normális bevételeket elsősorban nem a beruházásokra, hanem .a rendes, normális szükségletek fedezésére kell fordítani. E tekintetben bátor vagyok utalni a kultuszminiszter urnak egy nagyon aggasztó és szomorú kijelentésére, a melyben igazolta azon régebbi állításomat, hogy az állam ez idő szerint az ő kulturális feladatairól egyáltalán nem gondoskodik. A kultuszminiszter ur nemcsak elismerte azt, hogy esztendőnként körülbelül 600.000 tanköteles gyermek oktatásban nem részesül, hanem ennél továbbment és elismerte, hogy nem is részesülhet, mert az állam nincs abban a helyzetben, hogy ezen 600.000 tanköteles és tanításban nem részesülő gyermek számára haladéktalanul iskoláTÓl és tanteremről gondoskodjék. Hellebronth Géza : Nagyon szomorú lenne, ha ennyien volnának. Farkasházy Zsigmond: Ezt a statisztikai adatokból ki lehet mutatni; ha a pontos számot kivánja t. képviselőtársam tudni: 614.000 tanköteles gyermek nem részesül oktatásban. Hencz Károly : Nem egészen helyes ! Farkasházy Zsigmond : Ez hivatalos adat; én nem tudom ellenőrizni, mert sohasem számláltam meg a tanköteles gyermekeket; de én azt hiszem, egy kulturáltamnak olyant elismerni nem szabad, hogy nem birja a tanköteles gyermekeket oktatni. A t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur azt mondta : nyolcz esztendő alatt '-van reményünk, hogy előteremtjük azt a nyolcz milliót, a mire szükség lesz az összes tanköteles gyermekek iskoláztatására. Wekerle Sándor miniszterelnök : Tanerők nincsenek ! Farkasházy Zsigmond: Tanerő annyi van, hogy nem tudjuk elhelyezni őket. Hiszen már többször panaszkodtunk, hogy oly nagy az ostrom a tanítói és tanítónői állások után, hogy az ember valósággal kétségbe esik. (Felkiáltások : Az államnál.) Én azt hiszem, a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak azt az aggodalmát, hogy az államnak nincsen pénze gyermekeink oktatására, eloszlathatom annak megállapításával, hogy igenis, a rendes bevételekből, a mint azt a zárószámadások igazolni fogják, nemcsak ezen nyolcz millió, de ennél sokkal nagyobb összeg volna a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur rendelkezésére bocsátható. Az igen t. pénzügyi mimster ur az én ismételt j>anaszomra, melyeket a pénzkészlet felhalmozása ellenében felhoztam, volt kegyes többször azt a kijelentést tenni, hogy a bevételek reális előirányzása már csak azért is aggodalmas és helytelen volna, mert nagy mértékben fokozná a közönségnek az állammal szemben már nagyon is túlzott igényeit. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ugy is van! Farkasházy Zsigmond: Megvallom, én ezen ellenvetést egészében nem értem. De hogyha azt méltóztatik mondani ezzel az igen t. pénzügyminiszter urnak, .hogy ugy tesz, mint a gondos családanya, a ki a gyermekek elől a czukrot el szokta zárni az almáriumba, hogy ne lássa, ne kivánja meg. és el ne rontsa vele a gyomrát, hát akkor én azt felelem, hogy a kiskorú gyermekekkel megteheti ezt a gondos családanya, de felnőtt nemzetekkel szemben ezt nem helyes megtenni. Egyébként pedig azt hiszem, hogy az éhes gyomor, ha nem is érez pénzt a zsebben, akkor is korog. A különös pedig az, hogy mig egyrészről ezen eléggé el nem Ítélhető pénzfelhalmozási és felesleg-gyűjtési pohtikát látjuk, addig másrészről egy másik ellentétre is felhívhatom a t. ház figyelmét, a mely megint azt mutatja, hogy ugyanakkor, a mikor az állam óriási kincsek felett rendelkezik, még apró pump-műveletekkel is szokott foglalkozni. Értem ez alatt az u. n. pénztárjegyek intézményét. Hogy a pénztári jegyek mekkora összeget tesznek ki ma, azt nem tudnám megáUapitani sem a költségvetésből, sem a zárszámadásból.