Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-99

99. országos ütés 1907 január 29-én, kedden. 169 együttműködést teremtették meg ; ennek az igazságnak kellett volna és kell legalább ezután vezérelnie az uj kor egészséges gazdasági és forgalmi alakulását. (Igaz ! ügy van !) Az iparilag fejlődő Magyarországnak és a nagyrészt nyerstermelő Boszniának a legpraktikusabb kiegyenlítő forgalomra nélkülözhetetlen szüksége van és ezt volna hivatva a legszorosabb és legczélszerűbb összekapcsolás létesíteni. Az erdőkben és bányákban gazdag Bosznia exportja, nagyrészt a nyerstermények tömegével, a legrövidebb és szállítási költségekben legolcsóbb útjait részint a szabályozandó folyókon, részint a direkt vasúti vonalakon Magyarország felé találja meg és viszont a boszniai import feldolgozott iparczikkekben Magyarországból várhatja csak legtermészetesebb kielégítését. (Igaz! Ügy van!) Es Magyarországnak erre a feladatra nemcsak lehet, de szükséges is vállalkoznia, mert ama nagyarányú iparfejlesztés, a melyet biztosit kormányunk jóakarata és a nemzet áldozatkészsége, bizonyára sok-sok életképes és produktív gyártelepet létesít, a melyek a kiegyenlítő forgalmat nemcsak hazánk határain belül találják meg, de be kell hogy vonják ama területeket, a melyeket helyzetük erre predesztinál. Eltekintve Boszniában a Dél és Nyugat nehéz vasutvonalaitól, Trieszt és így Ausztria felé is a tengeri szállítással is számolni kell és ez akadályozó körülmények voltak eddig is okai annak a körülménynek, hogy az az egy-két tengeri kikötő még mindig nem tud döntő irányt adni oly nagy terület forgalmának, másrészt a szerbiai oldalon a vámhatár és a két ország azonos gazdasági jellege utalja e tartományokat felénk. A Boszna-völgye a Nyugat útja Bosznia belsejébe ; minden oly irányzat tehát és minden alkotás, a mely ezzel szemben verseny-vonalakat teremt, nemcsak a mi érdekeinkre veszedelmes, de főként a boszniai helyi érdekekre káros, (ügy van !) A megszállott tartományoknál az anyagi felvirágozás tekintetében mennyi esik a siker rovására az által, hogy közlekedésük nem a természetes irányban fejlesztetett! Ausztria önzése ugyanis az illető magyar kormányok könnyelműsége mellett egy nekünk ellenséges közlekedésügyi politikát valósított meg, (Igaz ! ügy van !) a melynek döntő első sérelme az, hogy a bród—szerajevói vasutvonalat a magyar vasúthálózat mellőzésével, keskeny nyomtávval építették meg. Ehhez épült azután igy a többi is. (Igaz I ügy van !) A magyar képviselőház ugyan akkor, már 1881-ben (Zaj. Elnök csenget.) elfogadott egy határozati javaslatot, a mely szerint »utasittatik a kormány, hogy hasson oda, hogy az egész boszniai vasútvonal széles vágányuvá alakittassék át«. Az indokolás szerint ugyanis csak a fedezet módja és a forgalom csekélysége (Halljuk ! Halljuk !) teszi elfogadhatóvá a keskeny nyomtávú vonalat, a mely soká nem tartható fenn. Ezt fogadták el már 1881-ben. E határozat megujittatott — Barta Ödön t. képviselőtársam nyújtotta be — 1902-ben KÉPYH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. a keleti vasút konczessziójának tárgyalásakor a függetlenségi és 48-as párt részéről. Pénzügyi akadálya azt hiszem, a dolognak nincs. Hiszen a forgalom azóta megtízszereződött a bród—szerajevói fővonalon. A fejlődő helyzet sietteti a javunkra szóló és Bosznia érdekeinek is megfelelő átalakítást. És legyen szabad itt érdeklődnöm a samac—dobóji építendő vasútvonal jövője iránt, a mely egyrészt normál nyomtávú lesz, másrészt az ez irányban czélszerűen fejleszthető magyar vasúthálózathoz is alkalmazkodik és megrövidíti az utat délfelé. A boszniai közlekedési politika aktuális kérdés ma, a mikor hazánk délnyugati részének egész forgalmi élete átalakulóban van. A baja—báttaszéki hid, a Duna jobbpartján Budapestről nyílegyenes irányban lefutó vasutvonalak, ezek a már részint munkában lévő, részint megvalósitandó forgalmi tényezők, melyek siettetik a bosnyák közlekedésügy reformját. A Budapestről Szerajevóig rendes nyomtávra kiépítendő, rövidebb vasúti főirány a bosnyák-magyar forgalmi rendszernek első főerc, a mely mellett különös megfontolást érdemel az a másik életképes irány is, a mely a bosnyák-magyar határ megfelelő forgalmát a fiumei kikötőbe továbbítaná. A fiumei kikötő élénkítésének különben is lelkes barátja kormányunk, Kossuth Ferencz ő exczellencziája kezdeményezése folytán. (Éljenzés,) Azt hiszem, hogy a budapest—fiumei második fővonal nagyban előmozdítja majd Fiume kereskedelmi érdekeit, melyet kiegészítene egy kedvezőbb bosnyák—fiumei vasúti reláczió. Mert a megszállott tartományoknak északi része a gazdagabb és produktívebb, és igy a czélszerű irányítás a fiumei forgalmi szférába tartoznék olcsóság és az ut rövidsége szempontjából. Mert a horvátszlavonországi vasúti hálózat, eltekintve a keskenyvágányu bosnyák vasutak átrakodási nehézségeitől, nem szolgálhat ezen irányzat czélszerű kielégítésére. T. képviselőház ! Távolabbi külföldi kereskedelmi és politikai tendencziák közelebb hoznak bennünket ujabban e logikus közgazdasági viszonylat megvalósításához. A ^Budapesti Hirlap« hasábjain ismételten felkeltette figyelmünket és érdeklődésünket az a nagyszabású franczia mozgalom, a mely a Keletet Francziaországgal a német érdekterület mellőzésével óhajtja egy nagy világvonallal összekötni. (Halljuk I Halljuk!) Hogy egy ilyen nagyszabású ujabb világvonalnak a magyar érdekterületbe való bevezetése reánk nézve korszakos fontosságú volna, az magától értetődik és éj>en ezért szükséges TLekünk nemcsak rokonszenvvel fogadni e törekvést, hathatósan elősegíteni helyesebb és czélszerűbb bosnyák-magyar politikával, mert ugy a politikai, mint a közgazdasági viszonylatok egész teljességében a franczia, magyar és bosnyák érdek e területen egymást fedi. (Helyeslés.) Kormányunknak nagy konczepczióju közgazdasági programmjában kell hogy kiváló fontossága