Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-97

140 97. országos ülés 190! j, rácziója annak, hogy felülvizsgálja, t. i. a tekintetben, hogy fenforog-e zaklatás vagy nem, mert e kérdés elbírálására kizárólag a mentelmi bizottság és a képviselőház van hivatva. Nem lehet itt per analógiám kiterjesztő magyarázat segélyével kimondani azt, hogy mondjuk : a községi biró és a rendőrkapitány nincs hivatva a megkeresésre, mert a bűnvádi perrendtartás kizárólag a bűntettek és vétségek tekintetében határozza el azt, hogy a főügyész intézi a megkeresést. Én azt hiszem : ha a törvényhozás a községi birót, a főszolgabirót és a rendőrkapitányt bíráskodási joggal ruházta fel, akkor nem derogálhat neki, hogy megkereséseket tőlük elfogadjon. (Helyeslés.) Viszont azon kérdés elbírálása, hogy fenforog-e zaklatás vagy nem., kizárólag a törvényhozás szuverén hatáskörébe tartozik, és igy semmiféle veszedelem nincs. Elfogadom Kálosi József javaslatát. (Helyeslés bal felöl.) Egry Béla jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád : T. képviselőház ! A mentelmi bizottság javaslatát válaszszuk kétfelé. Egyik része az lesz, hogy Szentiványi Gábornak a mentelmi jogát felfüggesztjük-e vagy nem, a második az az általános javaslat, hogy a közigazgatási láhágási ügyekben a megkeresési jog tisztán a kir. főügyésznek adassék-e meg vagy nem ? Az első esetre vonatkozólag én arra kérem a t. házat, méltóztassék a mentelmi bizottság javaslatát elfogadni és Szentiványi Gábornak a mentelmi jogát fel nem függeszteni. Epén az én esetemben a képviselőház már arra az álláspontra helyezkedett, hogy a főszolgabiráktól származó megkeresést nem fogadja el illetékes hatóságnak származó megkeresésnek, és állítom is t. képviselőház, hogy ez igy helyes. Nekünk nincs a mentelmi jogra vonatkozó törvényünk, (Ellenmondás balfelöl.) tehát nem lehet törvényre hivatkozni, hogy igy vagy amúgy van. Azonban mindenesetre megszívlelendő körülmény már az, hogy a bűntettek és vétségek esetében nem az albirónak, nem a törvényszéki bírónak, nem a törvényszéki elnöknek adja meg a törvény azt a jogot, hogy megkereshesse a képviselőházat, hanem a kir. főügyésznek, tehát már ott bizonyosan működött valami ok, hogy nem mindenféle hatóságtól származhassék a megkeresés. Ha ott az ok fenforgott, akkor még inkább fenforog ez a közigazgatási hatóság körébe tartozó ügyeknél. Vannak olyan kihágási ügyek, a melyekben a községi biró itél, cselédügyben, mezőrendőri ügyben, a húsz forint értékhatárt meg nem haladó ügyekben. Sajnos, van az országban sok olyan községi biró, a ki még irni és olvasni sem tud. Hogy lehessen most már arra az álláspontra helyezkedni, hogy az a községi biró keresse meg a képviselőházat ? Ha kimondjuk, hogy a közigazgatási hatóságoknak ezek az alsóbb fórumai, a községi birák és a főszolgabírók nem kereshetik meg a képviselőházat, ezzel jogsérelmet senkivel szemben el nem követünk, mert megmarad a joga a törvényhatóság első tisztviselőjének, az alispánnak vagy a polgárnuár 24-én, csütörtökön. mesternek, hogy az keresse meg a képviselőházat. Ez megfelel a törvényhatóságokról szóló törvénynek is, mert ez ugy intézkedik, hogy a megyék az alispán utján keresik meg a törvényhozást. Epén az én esetemre vonatkozólag mondhatom ezt Kálosi t. képviselőtársamnak, mert a főszolgabíró bejelenti az esetet az alispánnak, az alispánnak pedig módjában áU . . . Kálosi József: Akkor már elévült! Bozóky Árpád : . . . ismételten megkeresni a képviselőházat és a képviselőháznak módjában lesz engem kiadni. Ennélfogva nézetem szerint az a helyes, hogy Szentiványi Gábor t. képviselőtársam mentelmi joga ne függesztessék fel, mert főszolgabíró intézte a megkeresést hozzánk. Különben megjegyzem, hogy az én esetemben a képviselőház egyhangúlag helyezkedett rá erre az álláspontra, és igazán furcsa volna az, hogy ma ennek az elvnek hódoljon, holnap pedig ezzel ellentétes más elvnek. Más helyzetben vagyok a mentelmi bizottság második javaslatára vonatkozólag, és én azt határozottan ellenzem, hogy mindenféle közigazgatási kihágási ügyek a királyi főügyész utján kerüljenek a képviselőház elé. A községi biró oly kevés műveltséggel biró egyén, némelyik nem tud irni és olvasni sem, hogy valóságos abszurdum az, hogy a községi biró a főügyészt keresse meg, a kit ő nem ismer, nem lát, a ki tőle 3—400 kilométer távolságban lakik. Azonban az alispánnal mindennap könnyen érintkezhetik az a községi biró is, a főszolgabíró is, tehát az a helyes és praktikus dolog, hogy a közigazgatási hatóságok elé tartozó kihágások iránti megkeresések az alispán és a polgármester utján jöjjenek a képviselőház elé. Különben is a jogállamnak egyik elve, hogy a közigazgatást elkülönítsük az igazságszolgáltatástól, (Helyeslés.) ne keverjünk össze tücsköt, bogarat. A mi a közigazgatásnak a dolga, azt ne tegyük a királyi ügyészség hatáskörébe, mert az igazságügyi fórum, nem pedig közigazgatási fórum. (Helyeslés.) Épen ezért az a véleményem, hogy a mentelmi bizottságnak ezt a javaslatát elfogadni nem lehet, hanem küldjük azt vissza a mentelmi bizottsághoz. (Helyeslés.) Elnök : A miniszterelnök ur kivan szólani. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. ház! (Halljuk ! Halljuk !) A mentelmi bizottság Szentiványi Gábor országos képviselő mentelmi ügyében azt a javaslatot teszi, hogy a kiadatás azért tagadtassék meg, mert nem illetékes közigazgatási hatóság kérte azt a képviselőháztól. Jelen esetben egy rendezett tanácsú város rendőrkapitánya kérte a kiadatást. Ha elfogadjuk ezt a javaslatot, ezzel ki van mondva az, hogy a rendezett tanácsú városok rendőrkapitányait nem tekintjük olyan illetékes közigazgatási hatóságnak, mely a kiadatást kérheti. A mentelmi bizottság ezt a kérdést szabályozni kívánja és ezért azt a javaslatot teszi, hogy csak az alispánok és polgármesterek legyenek jogosítva ezentúl men-