Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-97

97. országos ülés Í907 jan telini ügyekben a képviselőházhoz megkereséseket intézni. (Egy hang baljelől: Bíróságok!) A birói hatóságokról most nem szólok, ez törvényileg van szabályozva és a mi ott a királyi ügyészségre vonatkozólag ki van mondva, az tovább is megmarad; itt csak a közigazgatási hatóságok körébe eső kihágási eljárások folyamán felfüggesztendő mentelmi jogról lehet szó. (Vgy van! ügy van !) A mentelmi bizottság azt a javaslatot teszi, hogy csak az alispánoknak és a polgármestereknek adassék meg ez a jog, de nem tudom, hogy ez alatt a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármestereit, vagy egyúttal a rendezett tanácsú városok polgármestereit is érti-e. Én azt hiszem, hogy ez nem eléggé világos és nem eléggé precziz javaslat, mert hiszen az alispánon és polgármestereken kivül még igen sok közigazgatási hatóság van feljogositva büntető eljárásra kihágási ügyekben. Ha tehát szabályozzuk a kérdést, nem lehet azt a közigazgatási hatóságok egy körére szorítani, hanem akkor a közigazgatási hatóságokra általában kell kiterjeszteni. (Helyeslés.) Maga a javaslat, a mint emiitettem, azért sem precziz, mert beszél alispánról és polgármesterekről, de nem preczizirozza, hogy a polgármesterek alatt a törvényhatósági joggal felruházott városok polgármestereit, avagy egyúttal a rendezett tanácsú városok polgármestereit is érti-e. Az egészben az az elv nyilvánul, hogy vájjon az eddig követett eljárást, mely szerint az a hatóság, mely valamely büntetésnek kimondására illetékes, egyúttal illetékesnek tekintetett arra is, hogy a képviselőházhoz közvetlen megkereséseket intézzen, vájjon ezt az elvet fentartsuk-e vagy pedig másként szabályozzuk az eljárást. Én azon felmerült kívánalommal szemben, hogy ilyen tág jogkört engedjünk minden eljáró hatóságnak és hivatalnak, bár azt mondom, hogy a t. ház ebben a fontos kérdésben ma megfelelő előkészület nélkül ne méltóztassék határozni, (Helyeslés.) mégis igen indokoltnak tartom, hogy ne minden egyes apró-cseprő közhivatalnok jogosittassék fel erre a megkeresésre, (Helyeslés.) hanem hogy itt ez a kérdés szabályoztassék. (Helyeslés.) Hiszen a képviselői immunitásnak lényege abban áll, hogy a képviselő minden zaklatás nélkül teljesíthesse törvényhozói funkezióját. (Helyeslés.) A zaklatás nem ott kezdődik, a hol én a megbüntetés veszélyének vagyok kitéve, a .zaklatás már ott kezdődhetik, ha meghurczolják a nevemet és megkeresést intéznek a képviselőházhoz, hogy engem kiadjanak. Ez a zaklatásnak már első lépése lehet. Akkor, midőn mai jogrendünk értelmében a községi elöljáróság, iskolaszék, alárendelt pénzügyi hatóságok is bírságolásra vannak jogosítva, mikor a kihágásokról szóló törvény értelmében szabályrendeletek utján, miniszteri rendeletek utján kihágásokat állapithatunk meg és egyúttal a kihágások elbírálására jogosított közegeket is megjelölhetjük : ugyan milyen özöne lesz itt a közhivataloknak, melyek, ha a mai jogállapotot meghagyjuk mär 2't-én, csütörtökön. 141 és azt ugy értelmezzük, hogy a képviselő kiadatását követelhetik, ilyennel a képviselőház elé fognak jönni ? Hiszen mindegyikünk ki van téve annak a veszélynek, hogy egy haragos községi bíró fogja meghurczolni nevét a képviselőház előtt. (Ugy van!) Azt hiszem, t. képviselőház, ez a kérdés szabályozást igényel. Egész addig a fórumig kell menni, melyről fel kell tételeznünk, hogy a közérdek iránti érzékkel, komolysággal és a felelősségnek egyúttal ebből folyó politikai és anyagi érdekeltségével és súlyával tudja azt a kérdést megbírálni, vájjon helye van-e ebben az esetben a képviselő kikérésének. Bocsánatot kérek, hogy még néhány észrevételt teszek. Ennek a kérdésnek a demokratikus elvhez semmi köze nincs. (Ugy van !) A demokráczia az állampolgároknak egyenjogúságát mondja ki. Olyan demokrácziát, a mely a közhivataloknak egyenjogúságát mondaná ki, még senki fel nem állított. (Derültség.) Nem is ajánlanám, hogy a demokratikus elv így értelmeztessék. Másodszor felvetette Kálosi t. képviselőtársam az elévülés kérdését. Én csakugyan tudom azt, hogy még nézetemmel meg nem egyezőleg felsőbb biróságainknál és közigazgatási hatóságainknál is a büntetések elévülését ugy interpretálják, hogy ha valakinek ellenében az a büntetés jogerejüleg meg nem állapittatik az elévülési idő alatt, akkor már elévült a büntetés. (Zaj.J Bozóky Árpád : Az eljárás és büntetés elévülése külön dolog ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Az elévülés elve az, hogy ha valamely az illető ügyre vonatkozó jogcselekmény elkövettetik, az félbeszakítja az elévülést és akkor az elévülésre számított idő újból számíttatik ezen félbeszakitási jogcselekménytől. (Ugy van !) Azonban ez következetesen keresztülvive nincs, mert a mi közigazgatásunkban akkor is elévültnek tekintik sok esetben az ügyet, ha az illető hatóság megindította ugyan az eljárást, felső fórumnál van az ügy és a felső fórumban ítélkező birói fórumnál jár le az a határidő, a mely alatt az elévülés beállott volna. Ez az interpretáezió van divatban. Ettől az elévüléstől fél, azt hiszem, t. Kálosi barátom. Ennek orvosszere azonban nem minálunk van, hanem ennek orvosszere az, hogy a jogi téren igyekezzünk az elévülés szabályait helyesen alkalmazni és azoknak a jogelvek szerinti helyes alkalmazását keresztülvinni. Ebben az ügyben határozati javaslatot bátorkodom beadni, a mely odairányul, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a mentelmi bizottságnak adjuk vissza a Szentiványi Gábor országos képviselő mentelmi ügyében tett jelentését ujabb tárgyalás és jelentéstétel végett azzal, hogy annak a kérdésnek általános szabályozása iránt is tegyen javaslatot: mely közigazgatási hatóságok és hivatalok vannak j ogositva a mentelmi jog felfüggesztése iránt a képviselőházat megkeresni..