Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-97

97. országos ülés 1907 január 24-én, csütörtökön, 139 a határozatok meghozatalában. (Mozgás.) Ezt többször hozták tekintélyesebb lapok is, a mi a Bozóky-esethez hasonló eljárásnak következménye. A bizottsági jelentés tarthatatlansága különben épen az abban hivatkozott 1886 : XXI. t.-czikkből tűnik ki. Ez a törvény t. i. a törvényhatóságok képviseletét szabályozza. Itt most nem törvényhatósági képviseletről, nem törvényhatósági intézkedésekről, határozatokról van szó, hanem egy olyan, habár közigazgatási tisztviselő hatáskörébe utalt birói funkczióról, a mely a törvényhatósági képviselet keretébe bele nem illeszthető. Ez valóban olyan primitív dolog, — legalább nézetem szerint — a melylyel itt e házban nem is volna szabad foglalkozni és időt tölteni, ha olyan igen nagy kihatással nem lenne. Mert azt mindenkinek tudnia kell, ha másból nem, a mentelmi jog minden kis-kátéjáról — nem is szólva a Jellinek-féle és más igen becses, értékes mentelmi jogi kézikönyvekről — hogy, szó szerint idézve (olvassa): »A mentelmi jog felfüggesztését (Halljuk ! Halljuk !) azon bíróság jogositott kérni, a melynek tárgyi hatásköre és alanyi illetősége . . .« Bozóky Árpád : A királyi főügyész ! Kálosi József: Majd rátérek erre is ! (Olvassa): ». . . ugy a cselekmény, mint pedig az üldözendő személy tekintetében törvény szerint fenforog.« Ebben a kis kátéban útmutatást találhat mindenki még arra nézve is, hogy ezen jog- és hatáskör miként keletkezett és miként fejlődött. Papp Elek igen t. képviselőtársunk esetében ugyanis Boda Vilmos volt országgyűlési képviselő — kezeim között van az országgyűlési irományok 1884. évi kötete, ebből olvasható — egy határozati javaslatot terjesztett a ház elé, mely elfogadtatván, kimondatott, hogy — szóról szóra idézem (olvassa) : »Jövőre az országos képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló megkereséseket, ide nem értve a külön birói hatáskörrel felruházott sajtóügyi vizsgálóbiráktól érkezőket, csak akkor veszi figyelembe, ha azok az elsőfolyamodásu királyi bíróságok, vagy« — és ezt méltóztassék különösen figyelembe venni, — »érdemleges határozathozatalra jogositott hatóságok által terjesztettek a házhoz.« Itt van nálam, mindenkinek rendelkezésére áll ez a határozat. Az időközben hozott és életbelépett perrendtartás 40. szakasza, mely az elsőfolyamodásu királyi bíróságoknak a mentelmi jog felfüggesztésére vonatkozó határozatainak felterjesztését a királyi főügyészség hatáskörébe utalja, és miként ez az országgyűlés képviselőházi irományai XXVII. kötetének 162. lapján olvasható törvényjavaslati indokolásból kitűnik, korántsem azért tesz kivételt, mintha a képviselőház nem tartotta volna tekintélyével összeférhetőnek, a mint a bizottság jelentése erősen kidomborítja, a bíróságokkal való közvetlen érintkezést, hanem annak a világosan kifejezett czélszeiűségnek szempontjából, hogy a nyomozás adatait a közvád főhatósága vizsgálja felül, ennek terjedelmessége, bonyolult volta miatt, mielőtt az ügy parlamenti vita tárgyává lesz. A láhágási ügyben ítélkezésre jogositott közigazgatási hatóság erre vonatkozó jogkörét szabályozó 1884 deczember 20-iki ülésében hozott házhatározatot a hivatkozott törvény egyáltalában nem érinti, és ekként az teljes érvényében mai napig is fennáll, és mint ilyen az emiitett Bozókyféle egyetlen esetet kivéve, állandóan követett eljárás alapjaid szolgált kivétel nélkül 36 esztendőn keresztül. Ezzel a törvényes gyakorlattal tehát megfelelő törvény hiányában, vagy megfelelő házhatározat nem létében és a közvád főhatósága jelzett jogkörével fel nem ruházott közigazgatási hatósághiányában most egyszerre, mondhatni ötletszerűen szakítani, teljes lehetetlenség, erről legfeljebb később, más alkalommal, a törvényes feltételek fenforgása esetén, ettől az ügytől függetlenül beterjesztendő törvényjavaslat vagy indítvány alapján lehetne határozni és a felvetett eszme helyessége vagy kivihetősége felől csak mint de lege ferenda lehetne vitatkozni, de nem ez alkalommal, a mely nemcsak a tárgy fontosságánál fogva, de az idő lehető legalkalmatlanabb voltánál fogva is ugyancsak rosszul volna megválasztva. Különvéleményemet van szerencsém a következőkben elfogadás végett beterjeszteni (olvassa) : »Különvélemény a Szentiványi Gábor orsz. képviselő mentelmi ügyében beterjesztett mentelmi bizottsági jelentéssel szemben. Határozza el a ház, hogy a mentelmi bizottságnak a Szentiványi Gábor orsz. képviselő mentelmi ügyében 344. szám alatt beterjesztett és a mentelmi jog felfüggesztésének alaki okokból megtagadását véleményező javaslatát el nem fogadja, mivel az abban felhozott indokok a képviselőháznak 1884. évi deczember 20-iki ülésében hozott, a büntető perrendtartás 40. szakasza által érintetlenül hagyott, érvényes, hatályában íentartott és mindez ideig állandó gyakorlat alapjául szolgáló határozatával ellentétben állanak, minélfogva jelen ügy érdemben leendő sürgős tárgyalás és ujabb véleményes jelentéstétel czéljából a mentelmi bizottsághoz visszaküldetik.« (Helyeslés.) Ráth Endre jegyző: Vlád Aurél! Vlád Aurél : T. ház ! Röviden én is hozzá akarok szólni ehhez az ügyhöz és előre kijelentem, hogy az indítványt elfogadom. Elfogadom azért, mert hogy ha a főszolgabíró, a rendőrkapitány fel van ruházva a törvény által azzal a joggal, hogy az illető ügyekben bíráskodást végezhessen, akkor felruházva kell lennie azzal is, hogy azokat az előfeltételeket megszerezhesse, a melyek lehetővé teszik neki azt, hogy tényleg eljárhasson. Mert egyáltalán nincs semmi értelme annak, hogy e tekintetben más hatóság felülbirálata alá helyezzük a kérdést. És pedig kettős okból ; mert ha az az alispán, vagy mondj uk főügyész, az esetet abban a tekintetben vizsgálja felül, hogy fenforog-e kihágás vagy nem, akkor érdemben vizsgálja felül, más tekintetben pedig nincs oka és 18*