Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-96
122 ,96'. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. Egry Béla jegyző (olvassa) : Bélyeg. Rendes kiadások. XVIII. fejezet, lé. czim. Rendes bevételek. V. fejezet, 10. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok 29.300 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatok. Egry Béla jegyző (olvassa) : 2. rovat. Dologi kiadások 1,081.160 korona. Elnök ; A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatok. Egry Béla jegyző (olvassa) : Bevétel. Rendes bevételek. 37,000.000 korona. Elnök : A tétel meg nem támadtatván, megszavaztatik. Az ülést pedig most tiz perezre felfüggesztem. (Szünet 'után.) Elnök : Az ülést njból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Egry Béla jegyző (olvassa) : Jogilletékek és dijak. Rendes kiadások. XVIII. fejezet. 15. czim. Rendes bevételek V. fejezet, 11. és 12. czim. Kiadás. Rendes kiadások. 1. rovat. Személyi járandóságok. 25.000 korona. Bozóky Árpád ! Bozóky Árpád: T. képviselőház! A földbirtokokra vonatkozó csereüzletek után most 4'3 százalékos illetéket kell fizetni, a melyet mind a két elcserélt föld után kivetnek. Ez az intézkedés egyrészről az államnak nem hajt semmiféle hasznot, mert a nagy illeték miatt úgyszólván senki sem cserél, másrészről kimondhatatlanul káros a közgazdaságra nézve. Sok helyütt, különösen volt úrbéres községekben olyan birtokviszonyok vannak, hogy valakinek 5—10 hold földje 50 darabban fekszik, s megtörténhetik, hogyha pl. nekem a felső részen szomszédom Héderváry, s az alsó csapáson is ő a szomszédom, s ezért el akarjuk cserélni birtokainkat, ennek útját állja a nagy illeték, E miatt marad el legtöbb esetben a csere. így marad meg azután az olyan abnormis állapot is, hogy lehetséges, hogy valakinek olyan földje van, melynek hossza 1000 öl. szélessége pedig 1 öl. Ezt az abnormis állapotot felhoztam a földmivelésügyi tárcza tárgyalásánál is és fölvetettem azt az eszmét, hogy azok a cserék, melyeknek czélja a magánúton való tagosítás és birtokrendezés, illetékmentesek legyenek. Az eszme tetszett és a függetlenségi párt ezt határozattá emelte. Helyén való lenne tehát, hogy ez iránt most határozati javaslatot terjeszszek be, de miután azon az ülésen a pénzügyminiszter nem volt jelen és igy a kérdés iránt tájékozva nincs, elállók e szándékomtól, azonban fölhívom a pénzügyminiszter ur figyelmét, hogy mikor pénzügyi reformokat készit és terjeszt a ház elé, legyen tekintettel ezekre a dolgokra is és biztosítsa az ilyen csereügyletek után az illetékmentességet. Ezt akartam elmondani; a tételt különben elfogadom. (Helyeslés.) Egry Béla jegyző: Éber Antal! Éber Antal: T. ház ! Bocsánatot kérek, hogy ilyen tárgyilagos fejtegetésekre nem épen alkalmas időpontban az illetékügyek némely kontroverz kérdésére még is felhívom a t. ház és a t. pénzügyminiszter ur szives figyelmét. Azonban vannak itt olyan dolgok, a melyek az előbbi kormányzatok által már régen megígértettek, kilátásba helyeztettek, az ország közgazdasági fejlődésének fontos érdekeit képviselik, azonban még ma is csak megoldásra várnak és senki által, sem a régi kormány által, sem az uj kormány által teljesítve nem lettek. Nevezetesen azon illetékkérdésekről akarok röviden szólni, a melyek összefüggésben vannak főleg a gazdaközönség érdekeivel, a gazdaközönség eladósodásával és a földbirtok terheinek részben uj keletkezésével, részben pedig átváltoztatásával. A mint méltóztatik tudni, az 1881-iki törvényhozás olyan törvényt alkotott, a mely illetékmentességgel segítette elő azokat a műveleteket, a melyeknek czéljuk az volt, hogy az ingatlanokat terhelő drágább jelzálogos kölcsönök olcsóbb, törlesztéses pénzintézeti kölcsönökké változtattassanak át. Ezt az 1881. évi törvényt azután később, 5—6 évenként, hatályában a törvényhozás mindig meghosszabbította; a legutolsó ilyen időleges meghosszabbítás az 1895 : L. t. czikkben foglaltatik. Mikor ennek hatálya 1900 végével lejárt, az akkori pénzügyminiszter olyan javaslatot terjesztett elő, a mely szerint az eddigi törvényes rendelkezések érvénye nem meghatározott időre, hanem bizonytalan időre hosszabbittatik meg; indokolta pedig ezt a megváltoztatását a törvény konstrukeziójának azzal, hogy szándékában van ennek a törvénynek kedvezményeit kiterjesztetni uj törvény által, a melynek előkészítésére azonban az idő rövid lévén, egyelőre ezen utón oldja meg a kérdést. Ez történt 1900 végén, s ma 1907ben tartunk, de az a törvényjavaslat, a mely a kedvezményeket kiterjesztette, a mely az 1881-diki már elavult törvényt módosította volna, mindeddig a ház asztalára letéve nem lett. Ennélfogva vagyok bátor a ház figyelmét az 1881-diki törvénynek azon rendelkezéseire felhívni, a melyek részben már eredetileg elhibázottak voltak, részben pedig az idők változása és a közgazdasági viszonyok alakulása folytán ma már elavultaknak tekintendők. (Halljuk I Halljuk!) Mindenekelőtt bátor vagyok arra a körülményre ráutalni, hogy az 1881-diki törvény szerint ebben a konverzionális illetékmentességben csak akkor részesülhetnek a kölcsönátváltoztatási műveletek, ha pénzintézeteknek, árvapénztáraknak, gyámpénztáraknak, tehát jogi személyeknek kölcsönei konvertáltatnak át pénzintézeti kölcsönökké, mig ellenben nem nyer alkalmazást az illetékmentesség akkor, ha magánszemélyekkel,' ' mint hitelezőkkel szemben fennálló terhes adósságok változtatnak át. Már 1881-ben, mikor az eredeti törvény tárgyaltatott, gr. Apponyi Albert egy határozati javaslatot terjesztett elő, szemben a törvényjavaslat szövegével, a melyben
