Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

114 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. tással, tényleg adóleszállitás is legyen, szóval, hogy könnyitsünk ezen a terhén. Mindezek az indokok arra vezetnek engem, hogy kérjem a határozati javaslatot benyújtó t. képviselő urat, hogy mivel a kormány az általam jelzett irányban igen komolyan, áthatólag, organikusan a községek háztartására és a községi szolgáltatásokra kiterjedőleg is foglalkozik ezzel a kérdéssel, a határozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyeslés.) Babó képviselőtársam még felhozta a megyei pénztárak viszaállitásának kérdését. (Halljuk !) Mivel azon nagy küzdelem során, a mely az utóbbi esztendőben megrázkódtatta egész Magyarországot, csakugyan nagy baj, és azt hiszem, a legnagyobb bajok egyike volt az, hogy a megyék segédeszközök nélkül hagyattak, a tisztviselők jogos illetményeikben nem részesittettek, én igen természetesnek és jogosnak találom azt a törekvést, hogy garancziákat szerezzünk arra nézve, hogy ilyen állapotok többé elő ne forduljanak. (Helyeslés.) Ezt a kérdést nem lehet azonban kiszakítva megoldani, ezt a kérdést organicze kell megoldani a megyei administráczió és azon biztositékok kérdésével, a hol ezeket eliminálni akarjuk. Nem az lehet a czél, hogy megyei pénztár felállítása utján, vagy máskép, nem az eszközökben lehet a megoldás kulcsát keresni, hanem magában a lényegben, abban a biztosítékban, hogy ilyen bajok többé elő ne fordulhassanak. (Helyeslés.} Ez a kérdés lényege. Ezek pedig, bocsánatot kérek, a pénzügyi tárczában mellékes jelentőségűek, tisztán annyiban tartoznak ide, a mennyiben a számvevőségi felügyelet uniíikálva van. Összefüggnek még egyben a pénzügyi tárczával. A közszolgáltatások egyesítéséről és ellenőrzéséről általam beterjesztendő javaslatban ugyanis, ha csakugyan modern ellenőrzést akarunk behozni, nemcsak egyes igazgatási ágakra, hanem ott, a hol a legtöbb baj előfordul, a legtöbb visszaélés követtetik el, és az adózó nép, minden ellenőrzés nélkül, a legjobban terhelhető, a községi háztartásokban is keresztül kell vinnünk az ellenőrzést . . . Széll Kálmán (közbeszól). Wekerle Sándor miniszterelnök:,.. épen közbeszóló t. barátomnak ezen első reformját, a melyet megtett, ki kell azon általa akkor is kontemplált második reformmal is egészítenünk, hogy a közszolgáltatásokat egyesítsük, és egy modern ellenőrzést az egész vonalon foganatosítsunk. (Helyeslés.) Mivel ez ezzel a kérdéssel függ Össze, bocsánatot kérek, ha erre bővebben ki nem terjeszkedem, hanem a kérdés ottani megoldására utalom a t. képviselő urakat. (Helyeslés.) Lázár t. képviselőtársam a kölcsönkötéseknél még különös figyelmembe ajánlotta, hogy külföldön kössünk kölcsönöket. Bocsánatot kérek, ezt az eszmét, hogy ne egyoldalulag helyezzük el a mi értékeinket, hanem, hogy mindezek az egész világpiaczon elhelyezést találjanak, legyen meggyőződve a t. képviselő ur, ezt az eszmét, a mely eddig is vezetett, egy esetleg közelebb megkötendő kölcsönnél is érvényre kívánom juttatni. (Élénk helyeslés.) A kar téliekre vonatkozólag a t. képviselő ur felhozta azt, a mit szerinte a delegáczióban is érintettek, hogy egy határt kellene szabni és a kormánynak felhatalmazást adni arra, hogy vámokat szüntethessen meg, vagy mérsékeljen azon esetben, ha a karteÜszerződések folytán annyira emeltetnek az árak, hogy a külföldi vám különbözeténél magasabbra szöktetik fel az árakat. Bocsánatot kérek, általában kartellek által az árakat csakis addig a határig lehet emelni, a meddig a vámvédelem szolgál, mert hiszen ezen határon tul semmi - intézkedésre nincs szükség. De, t. képviselőtársam oda tendál, hogy mivel a hadügyminiszter köteleztetett, hogy feltétlenül a belföldön szerezze be ezeket az árukat, tehát, ha ezen vám által nyújtott határt meghaladó kartellárak csináltatnának, a hadügyminiszter kénytelen lenne azon árakat elfogadni. Ennek nem az az orvosszere, hogy a vámokat felfüggeszsze a kormány, hanem az az orvossága, hogy akkor ne köteleztessék a hadügyminiszter annak beszerzésére. Lázár Pál: így is mondtam. Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez, bocsánatot kérek, adminisztratív kérdés, a melyet mindaddig, mig be nem áll a kérdés megoldásának szüksége, ón alkalmazandónak nem tartok. A t. képviselő ur még a vasérczkivitelről is szólt. A vasércz kivitelének kérdésével igen sokoldalúkig foglalkozom. Én magam is aggódom, ós uj ipartelepek létesítésénél mindig figyelmeztetőkig a főgondot fordítom arra, — magániparokról szólok — hogy nem egy átmeneti időre létesitik-e azt az ipart, hanem a feldolgozandó segédeszközök meglesznek-e a jövőre is. És pedig azért, mert geológusaink, talán nem minden alap nélkül, állítják azt, hogy ha ilyen méretekbem emelkedik a vasszükséglet, mint most, igen közel van az az idő, mikor Magyarország vasérczei, kimerülnek. Én ezt a tézist általánosságban elismerem és foglalkozom is az erre vonatkozó nehézségeknek elhárításával és különösen azon időpont kitolásával, mikor ez az állapot beállhatna. Annyit a t. ház megnyugtatására mondhatok, hogy egészen olyan feltétlen hitelt geológusainknak még sem adhatok. Mert a mikor ezelőtt 15 esztendővel foglalkoztam e kérdéssel, akkor azt mondották, hogy 30 esztendő múlva nem lesz vasércz; most pedig, a midőn 15 esztendő-, vei később foglalkozom vele, azt mondják, hogy 45 esztendő múlva nem lesz. (Derültség.) Lázár Pál: Most nagyobb a szegény érezek fogyasztása! (Derültség.) Ha több szegény vasérczet fogyasztanak, akkor hosszabb ideig tart!