Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

96, országos ülés 1Ü07 január 23-án, szerdán. 115 Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, ez nem tart vissza engem attól, hogy a legkomolyabban honoráljam a t. képviselőtársam által felvetett kérdésnek a fontosságát. (Helyeslés.) Egészen komolyan honorálom azt, igenis foglalkozunk e kérdéssel, foglalkozom most is. Részemről már két esztendővel ezelőtt is foglalkozva vele, egyszer a tarifa-bizottságban ajánlottam azon kedvezményes tétel megszüntetését, a mely, azt hiszem, azóta már meg is lett szüntetve. (Ugy van! jobbfelöl.) Az eset az volt, hogy voltak csekély vastartalmú érczeink, a melyek a technika akkori fejlettsége szerint minálunk haszonnal feldolgozhatók nem voltak. Mert akkor a technika nem fejlődött annyira, hogy ha jól tudom, a 22—23 százalékon aluli érczeket mi haszonnal feldolgozhattuk volna. A technika mostani fejlődése szerint azonban, ugy tudom, hogy 14—15 százalékost is fel tudunk dolgozni. Akkor arról volt szó, hogy egy egész nagy vidék bányamunkáját is be kell szüntetnünk, ha ezen vasérczeket nem értékesítjük. Az akkori kormány tehát, hogy legalább a vasbányákat és az érezfej tési keresetet óvja meg annak a vidéki lakosságnak a számára, beleegyezett, hogy hosszabb időre ezen érezek kivitessenek. A technika mai fejlődése mellett azonban talán mi is fel tudnók dolgozni ezen érczeket. Ámbár, bocsánatot kérek, ma minálunk a tüzelőanyag kérdése igen megneheziti ezt, különösen azon a vidéken, másrészt pedig a vasérczeknek nemcsak a vasnyeredékre, hanem a vasércz minőségére is igen sok tekintettel kell lenni. De miután ebben a kérdésben a bányászati és kohászati egyesület előterjesztést intézett hozzám, a melyben felvetette, hogy mit kellene tennünk e tekintetben, hogy a hazánkban előforduló vasérczeknek idebenn való feldolgozását biztosithassuk, hogy nem kellene-e a vasérczkiviteli tilalmat felállítani, szóval mindazon kérdéseket felvetette és érintette, a melyek nálunk a vaséreznek itteni feldolgozását és ezáltal ezen iparnak itteni fejlődését biztosítják: én ezt egy komoly tárgyalás alapjául vettem, és a kereskedelemügyi miniszter úrral folynak is e tekintetben tárgyalások. Megnyugtatásul csak annyit mondhatok, legyen a t. ház és a t. képviselő ur meggyőződve, hogy ezen a téren is mindent el fogunk követni a tekintetben, hogy a vasérczek itthoni feldolgozása és ezáltal az iparnak a fejlesztése e téren is biztosíttassák. (Helyeslés.) Magát a költségvetést elfogadásra ajánlom. (Elénk helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Szó .illeti még a házszabályok értelmében elsősorban az előadó urat, másodsorban pedig Bernáth Béla képviselő urat, a ki indítványt nyújtott be, melyet tíznél több képviselő irt alá, Lázár Pál: T. képviselőház! Félreértett szavaim helyreigazítása czimén kérek szót. A t. pénzügyminiszter ur azon kérelmemet, hogy ugy a magánfogyasztás, mint a hadikincstár szükségleteinek fedezésére valami védelmi eszközről gondoskodjunk, ugy látszik, félreértette. Én a két kérdést teljesen külön választottam. Mert egészen más eszközökhöz kell nyúlnunk, mikor arról van szó, hogy a magánfogyasztást védjük és másokhoz, ha arról akarunk intézkedni, hogy a hadikprmány szükségleteinek beszerzését korlátozzuk. Én az egyikre, a magánfogyasztók védelmére nézve láttam szükségesnek. — és ezt ajánlottam a t. pénzügyminiszter ur figyelmébe — hogy a vámoknak időközönként bizonyos mérvű csökkentésével szabályozókig lépjen közbe a kormány, annyival inkább, mert kartelltörvényekkel ezt a kérdést megoldhatónak nem tartom. Bátor vagyok rámutatni arra is, hogy az ujabb időben Bryan, ki Amerika egyik legelső közgazdájának van elismerve, kinyilatkoztatta, hogy kartellekkel a fogyasztók érdekeit nem lehet megvédeni. Én is csak ezt tartom egyedüli panaczeának,hogy időszakosan a vámokat bizonyos perczenttel csökkentem kell, hogy a fogyasztókat ezzel megvédjük. A másik a hadügyi kormányra vonatkozik. Ott igenis bizonyos tulkövetélésekkel szemben határt szabhatunk azzal, ha azt mondjuk, hogy a hadügyi kormány — ugyanazt az álláspontot foglalom el ebben, mint a t. pénzügyminiszter ur — nem tartozik olyan ajánlatokat elfogadni, a melyek a vámon kivül még nagyobbak, mint a külföldi ajánlatok. Ezekben engem a t, pénzügyminiszter ur félreértett, miért is szükségesnek tartottam ezeket elmondani. Elnök: Az előadó urat illeti a szó. Hoitsy Pál előadó: T. képviselőház! Egynéhány szót akarok csak mondani azon határozati javaslatra vonatkozólag, melyet Bernáth Béla t. képviselőtársam benyújtott. Én nagyon értem Bernáth t. képviselő urnak intenczióit. Mindnyájunk kötelessége, hogy a mennyire lehetséges, és ott, a hol lehetséges, a nép terhein könnyitsünk. De ebben a tekintetben nem mehetünk tul azokon a határokon, a melyeken ha tulmennénk, ez magának az országnak válnék kárára. Hiszen ha egyenesen el lehetne nekünk ezt az adót törülnünk, akkor annak mindenki örülne az országban, én a legnagyobb mértékben. De méltóztassék tekintetbe venni, hogy ez olyan jövedelmi forrás, a melyre az ország rá van szorulva. Ha mi erről a bevételről lemondunk, akkor ismét csak gondoskodnunk kell arról, hogy az ország ezt a bevételt valahonnan megkapja. Nem is 16 millióról van itt szó, a mint Bernáth t. képviselőtársam mondotta, mert ez az adó 1903-ban 18 milliót, 1905-ben 19,430.000 koronát tett 15*