Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. 113 vigyék keresztül, mint mi követeljük. Az árubélyeg és a mustraoltalom iránti tárgyalásoknál nemzetközi biztosítékokat szereztünk arra nézve, hogy épen a kvalitásos boroknál, a tokaji boroknál, tokaji bor nevezete alatt ne legyenek hamisítások keresztül vihetők, ne legyenek ezen a czimen pancsolt borok forgalomba hozhatók, hanem ugy közhatóságok, mint bíróságok előtt meg legyenek torolhatok ezen visszaélések, nemcsak a hatóságok, hanem az érdekelt felek kezdeményezésére is. Ez épen nemzetközi egyezményekben, ha jól emlékszem, a madridi egyezmény továbbfejlesztése iránt az árubélyeg ós mustra-oltalom iránti tárgyalásoknál fog újból tárgyalás alá kerülni. A szőlőbirtok nehéz helyzetére való figyelemmel — be is jelenteni ezt a t. képviselőháznak — a szőlőkölcsönök, az u. n. agrárkölcsönök kezelésénél a legmesszebbmenő méltányossággal járok el. (Helyeslés.) Kénytelen vagyok azt előre kijelenteni, hogy rövid időre beálland az a helyzet, hogy bizony az állam egy lényeges terhet lesz kénytelen magára vállalni azáltal, hogy ezen törleszthetlen és nem törlesztett kölcsönök r helyett a járadékokat ő viselje, szóval pótolja. Én ezt előre látom, hogy be fog következni. Mindazonáltal a nehéz és azonnal el nem hárítható viszonyokra való tekintettel azt hiszem, kisebb áldozatot hozunk a köz szempontjából, ha az államot teszszük ki ezen terheltetésnek, mint ha kíméletlen végrehajtás folytán egyeseket tennénk tönkre. (Helyeslés.) Hogy végezzek a boritaladónak a kérdésével, én abba, hogy kijelentsem, hogy a boritaladó eltöröltetik, bele nem megyek (Helyeslés.) két szempontból. Először bele nem mehetek azért, mert akkor, mikor az egész vonalon felöleljük az adóreformokat, az államot ilyen jelentékeny jövedelemtől, bármennyire kívánják azt sokan és bármennyire népszerű kérdés lenne, megfoszthatónak nem tartom. Másodszor bele nem mehetek azért, mert, azt hiszem, hogy ennek az eltörlése legkevesebb hatással lenne épen azon borokra, a melyeknek értékesítésére a legnagyobb gondot kell fordítanunk, t. i. a nehéz borokra. Ez határozottan igy van. Ez a két ok az, a miért ebbe bele nem megyek, hanem igenis belemegyek egy mérséklésbe, (Helyeslés.) belemegyek másodszor abba, hogy egyes ipari rayonoknál, a hol ipari szempontból gondoskodnunk kell arról, hogy az a munkás olcsó borhoz jusson, kivételes tételek alkalmazását is, javaslatba fogom hozni, (Helyeslés.) hogy annak az iparos-munkásnak, a kinél ez a szeszes fogyasztás és különösen a borfogyasztás, fájdalom, nem kevéssé van szokásban — úgyszólván az iparfejlesztésnek egyik előfeltételét képezi — ezen igényeit kielégítsük. Ily fogyasztási rayonokban, ily körzetekben, indokolva lesz ugy a bor, mint a sör adója tekintetében mérsékelt tételeket alkalmazni. (Helyeslés.) KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VI. KÖTET. Ezután átfogó lépéseket kívánok tenni a borértékesítés előmozdítása tekintetében és ebben rejlik a kérdés megoldásának kulcsa. Tisztelt barátom, a földmivelésügyi miniszter ur már is felhatalmazást kért, és az előterjesztendő költségvetésnek egyik paragrafusa arra vonatkozik, hogy azt a kétmillió koronát, a melyet bizonyos megkötöttséggel kapott meg arra, hogy a borértékesítést előmozdítsa, szabadabban használhassa fel ezen czélnak elérésére. De egy más irányú tárgyalás is van a kereskedelemügyi minisztériumban, hol tisztán kereskedelmi szempontból folytatunk tárgyalásokat — ép e napokban kezdettük azokat — a tekintetben, hogy borainknak a vámkülföldre, való nagyobbmérvű kivitelét, ós pedig ép azon nehéz borainknak, melyeknek értékesítése terén mutatkozik nálunk a főbaj, elősegíthessük. Ezek azok az előkészítő,, intézkedések, a melyek minden térre kiterjedőleg foglalkoztatnak bennünket a boritaladó kérdésében. Egyre azonban felhívom a t. ház figyelmét és ez az, hogy az a kérdés lényegesen összefügg a községek és városok háztartása rendezésének kérdésével. (Igaz! Ugy van!) Egyszerűen belemenni abba, hogy eltöröljük ezt az adót, nemcsak az államkincstárt sújtaná, hanem egyes községek és városok államháztartását egyszerűen lehetetlenné tenné. Igaza van a képviselő urnak, nagy anomáliák forognak fenn. Akkor, mikor egy különben is terhes adó 20 százalék községi pótlékkal is terhelhető, melynek kivetése az alkalmazásban tényleg a 20 százalékot is meghaladja, ez oly terhet ró az illető fogyasztási czikkre, s ezáltal a fogyasztó közönségre, hogy azt okszerűnek semmi körülmények közt sem tarthatom és semmi indokot annak fentartására felhozni képes nem vagyok. Egy indokot azonban respektálnunk kell és ez az az időhaladék, mely okvetlenül szükséges ahhoz, hogy akkor, mikor segiteni akarunk a bajon, ne lehessünk más oldalon rombolói a községek háztartásának. Méltóztatnak tudni azt, hogy mi komolyan foglalkozunk azzal, hogy a községek háztartásán könnyitsünk. Azelőtt czélba volt véve, hogy a fogyasztási adók engedtessenek át a községnek. Ezt két szempontból nem tehetjük. Először azért, mert ha átengednők, ennek az eredménye - az lenne, hogy épen azon községeken segítenénk legkevésbbé,; hol legnagyobb az a teher, melyet kisebbíteni és rendezni akarunk. Ez az első ok, a miért ezt nem tehetjük. Másodszor nem tehetjük azért, mert épen, a mint azt a t. képviselő ur is kívánja, nem arról van szó, hogy egyszerűen átutaljunk valamely bevételt és terhet egy más háztartásba, tehát a községi háztartásba, hanem hogy ugy vigyük ezt keresztül és ugy kezeljük ezt a terhet, hogy az biztosítékot nyújtson ..arra, hogy. az egyenértékű, az" adóleszálli-. 15