Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-96
112 §6. országos ülés 1907 január 23-án, szerdátl. Magyarország nagy közvéleményének követelménye az. Hiszen Babó Mihály t. képviselőtársam felszólalásában ezen könnyítéseknek egyik irányzata, egyik ágazata ma is kifejezésre jutott. Legyünk tisztában azzal, hogy ez az adóreform, legalább átmenetileg — és én nem egykét esztendei átmenetet értek, hanem értek öt-hat évi átmenetet, legalább is két fizetési cziklust — igen jelentékeny áldozatokkal fog járni. (Iga,?! TJgy van!) A jövedelmi többletet magánál az egyenesadó reformnál körülbelül 12—14 millió koronára teszem. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Ugyanez áll, t. képviselőház, a fogyasztási adókra nézve is. Ha én belemennék abba, a mit Bernáth Béla t. képviselőtársam ajánl, hogy a borfogyasztási adót egyszerűen töröljük el, ez annyit jelentene, hogy — ha jól emlékszem — körülbelül 16 millió korona jövedelemről mondjunk le. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőtársam korábban alternative azt az álláspontot foglalta el, a melyet én honorálok is, hogy nem az adó eltörléséről, hanem az adó leszállításáról van szó. Mai beszédét azonban — bocsánatot kérek — ellentétben állónak látom a határozati javaslattal, a melyet beadott. Mert míg a határozati javaslatban a képviselő ur az adó eltörlését követeli, addig beszédében utal arra, hogy az adó leszállítása mennyire emelné a jövedelmeket, utal Francziaország példájára. T. képviselőház! Ha leszállítjuk az adót, akkor bizonyos fokig érvényesülni fog az, hogy a kisebb adótételek mellett a jövedelem pótoltatni fog, évek multán ugyanaz lesz, a mi mostan. De ha eltöröljük az adót, akkor a pennyszisztémának az adó terén való érvényesülése egyszerűen lehetetlenné válik. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Ha már a fogyasztási adóval foglalkozom, felemlítem t. képviselőtársamnak azt, hogy igenis, a borfogyasztási adóval nagyon komolyan foglalkozunk. (Helyeslés a baloldalon.) állandó tanulmányunk tárgyát képezi és teljes tudatában vagyunk annak, hogy minálunk igen nagy bajok vannak a borértékesítés terén. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Nem a könnyű, a homoki borokat értem, hanem értem különösen kiváló kvalitású, nehéz hegyi borainkat, és elsősorban a hegyaljai borokat, a mely hegyaljai borok úgyszólván alig értékesíthetők, (Igaz! TJgy van!) eltekintve attól, hogy — ha eladásra kerülnek — nyomott áron adatnak el. Az értékesíthető kvantum annyira redukálható, hogy — a mennyire közvetlen tudomásom van erről összeköttetéseimnél fogva — igen sok gazdának évek óta termett bormennyisége eddig még nem volt nyomott árakon sem értékesíthető. Ezzel a bajjal, ezzel a kérdéssel, t. képviselőház, alaposan kell tehát foglalkoznunk. (Igaz! TJgy van!) Az adó leszállítása, azt hiszem, igen csekély befolyással lesz épen a most emiitett nehéz borokra és ez, sajnos, megnehezíti a kérdésnek sikeres megoldását. Méltóztassanak csak szives figyelemre méltatni azt, t. képviselőház, hogy eddig, ha a boradó reformjára gondoltak, körülbelül mindig az volt az irány a korábbi reformoknál, a hogy a borokat nehézségük szerint külömböztessék meg és osztályozzák egy kisebb és egy nagyobb adótételre. A nehezebb borokat egy nagyobb adótétel alá, a könnyebb borokat pedig egy kisebb adótétel alá akarták sorozni. Ma a haladást épen ellenkező irányban kell keresnünk. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Mert a tapasztalás igazolja, hogy a könnyű borokat megfelelő áron, a mennyiségre való tekintet nélkül lehet érvényesíteni, míg a nehéz borokat nem érvényesíthetjük. (Igaz! TJgy van!) Az értékesítés szempontjából tehát épen a nehéz boroknál lenne az adótétel leszállítása indokolt és nem a könnyű boroknál, a mint az a múltban mindig tervezve volt. Ez az első nehézség, de nem ez az egyedüli. (Halljulc! Halljulc!) Ennek a kérdésnek megoldásán mielőbb tul kell esnünk. Már eddig is igen sok intézkedést tettünk a borértékesítés elősegítésére. (Halljulc! Halljuh!) Ez lesz a kérdésnek a kulcsa. Először is, t. képviselőház, mindent elkövettünk arra nézve, hogy a községek kezén legyenek a fogyasztási adók, és hogy a gazdák zaklatásnak kitéve ne legyenek. (Helyeslés.) Én nem emlékszem most egész pozitive, de ugy tudom, hogy 92°/o-a a fogyasztási adóknak van ma a községeknek kezén és csak 8°;' 0-a van reáutalás vagy bérbeadás utján érvényesítve. Azon viszásságok tekintetében, a melyeket előterjesztett t. barátom, a melyek abban állnak, hogy az apadékok nagyobbak és hogy azután más községekben az átvitel alkalmával újra kell az adót fizetni, tökéletesen helytállók az erre vonatkozó kívánalmak és ezeket feltétlenül teljesíteni fogom. Az apadékokat illetőleg a valódi szükségletnek megfelelően fogjuk nehezíteni, épen a nehezebb borokra nézve egy nagyobb apadékot kell megállapítani, mint a könnyebb borokra nézve, és pedig két okból, először, mert ezek gyorsabban értékesíttetnek, kiképzést anynyira nem igényelnek, illetőleg kiképzésük gyorsabb és másodszor, mert épen azon technikai kezelésnél fogva, melyet érintett a t. képviselő ur, igen sok esetben ezen nehezebb boroknak apadékai meghaladják a mai szabályokban engedélyezett százalékot. A mi a másik kérdést illeti, a borhamisítás kérdését, itt két irányban kell intézkedés: nem csak abban az irányban, hogy mi szigorúan kezeljük a borhamisítás kérdését, hanem abban is, hogy ugy az Ausztriával való egyezkedéseknél, mint nemzetközi egyezségekben is követeljük, hogy a borhamisítási törvényt ugy
