Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

bű.' országos ülés 1907 január 23-án, szerdáit. lll tárgyalások hosszabbra terjednek, hogy a különböző kívánalmak,' reformtervek, észrevételek a budgettárgyalások alkalmával kerülnek felszínre még akkor is, ha nincsenek szoros összefüggésben az illető budgettétellel. Azt hiszem azonban, ha normális viszonyokra térünk át, ha tul leszünk a bajokon, akkor budgettárgyalásainkat ugy, mint más államban, két-három hónap alatt az előkészítő intézkedésekkel együtt keresztül tudjuk vinni és abban a helyzetben leszünk, hogy januárban budgetünk is lesz, feltéve, hogy októbor elején a budgetet beterjesztjük. (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek, t. ház ! Wekerle Sándor miniszterelnök: Ez nem elvi kérdés, csupán egyéni nézetemet voltam bátor előadni, felemlítve, hogy a budget megváltoztatásának kérdése körülbelül húsz esztendeje uralja a közvéleményt. Mindig különböző tanulmányok tétettek és a végeredmény az volt, maradjunk meg az eddigi szokásnál. A t. képviselő ur felemii tette még a kölcsönkötéseket és quasi arra figyelmeztetett engem, hogy ne Ausztriában igyekezzem kölcsönt kötni. Mivel az állami kölcsön felvételének kérdése igen sok oldalról kisért és különösen külföldön, főleg Francziaországban igen különböző jóakaró emberek járnak, a kik magyar állami kölcsönöket közvetíteni óhajtanának, e helyről kötelességem kijetenteni azt, hogy hála Isten, állami bevételeink ugy folynak be, hogy, a mint talán e tekintetben másutt is nyilatkoztam, nemcsak folyó kötelezettségeinknek leszünk képesek kölcsön felvétele nélkül eleget tenni, hanem a tervbe vett nagyobb beruházási és reformmunkálatoknak első költségeit is fedezni, (Élénk helyeslés és éljenzés.) ugy hogy ha kellő mértéket tartunk, remélem, a közelben nem leszünk utalva kölcsön felvételére. Mindazonáltal azt is kötelességem kijelenteni, hogy mivel nagy akcziókra készülünk, nagy beruházásokat'kell teljesítenünk, — mert gazdasági helyzetünket nagyobb szabás szerint, nagyobb mértékben emelni ilyen beruházások nélkül nem leszünk képesek. — ezért a beruházásokkal nem szabad fukarkodnunk, gazdaságuk fejlesztésében nem szabad kis eszközökkel a piaczra lépnünk, de nagy eszközökkel kell munkálkodnunk. Akkor, ha a kedvező kölcsönkötésnek feltételei előbb beállnának, én daczára annak, hogy arra közvetlen utalva nem vagyunk, nem fognám ajánlani, hogy elmulaszszuk a kedvező alkalom felhasználását és azoknak az anyagi eszközöknek biztosítását, a melyek a nagyobbszabásu közgazdasági fejlődésnek mellőzhetetlen előfeltételei. . . Bocsánatot kérek, ba még egyre kiterjeszkedem, arra ugyanis, hogy kellő mértéket tartsunk. Méltóztassék elhinni,.hogy az igények oly sokaságával találkozunk minden oldalról ugy a a személyes igények terén, mint annak a tendencziának érvényesülése terén, hogy mindent rohamosan, az államtól követelnek, hogy e tekintetben igazán kellő - mértéket kell tartanunk.. Nem kicsinyesen Ítélem meg ezeket a kérdéseket, de akkor is, ha elismerem a követelések jogosultságát, mégis kellő mértéket kell tartanunk, mert méltóztassék elhinni, a fokozódó vágyódásokat, a melyek mindenünnen hatványozott alakban lépnek fel előttünk a nagy gazdasági átalakulások keresztülvitele előtt ma, agrikultur államunk meg nem birja. Arra kötelességem figyelmeztetni a nagy közönséget, — nem a t. képviselőházat és annak tagjait, de a nagyközönséget és társadalmat — hogy mindenünnen találkozunk oly jelenségekkel, hogy az állam költségén óhajtanak nagyon sokan nagy követelések támasztásával a halhatatlanság babérjaira szert tenni. (Igaz! Ugy van! Mozgás. Derültség.) Megmondtam, nem a képviselőház tagjaihoz intézem ezt, de a társadalomhoz, a mi nem zárja ki, hogy a képviselőház egyes tagjai is a társadalomhoz tartozván, ideértetnek. (Mozgás és derültség.) Ezzel kapcsolatosan áttérek az adóreformok kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Felemlittetett az adóreform szüksége az egyenes adók és a fogyasztási adók terén. A reformok szükségét elismerem. Programmunknak egy kiegészítő, sarkalatos részét képezik az adóreformok, de Bernáth Béla t. képviselőtársam ama kérdésére nézve, hogy az adóreformokat — ez alatt értette az egyes adók reformját — mikor terjesztjük »mär« elő, a »már« szó kihagyatását kérném, mert hiszen az adóreform nem oly csekélység, hogy máról holnapra lehetne megoldani. Kijelentettem a t. képviselőház előtt, azt hiszem, többszörösen, hogy az adóreformmal és pedig nem a parcziális, de átfogó, az egész vonalra kiterjedő reformmal foglalkozom. Lényegében ugyanazon az alapon állok, a melyet 1893-ban elfoglaltam, és igen sajnálom, ha e hosszú időköz óta e munkálat lényegesen előbbre nem vitetett, ámbár el kell ismernem, hogy átfogó, alapos tanulmányok, statisztikai adatok gyűjtettek egybe, a melyek részben a megoldásnak más módozatait teszik indokolttá, mint a minőket én kontempláltam. Én az adóreformra vonatkozólag azt mondtam: remélem, hogy még e nyári idény beállta előtt fogom közzétenni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, ebbeli igéretemet be tudom váltani. (Elénk helyeslés.) De szives figyelmüket arra irányítom, hogy a napnak nagy részét kénytelen vagyok parlamenti és egyéb tanácskozásokkal eltölteni, ugy hogy a folyó ügyek gondos ellátására jelenleg alig marad időm. (Igaz! Ugy van!) Az adóreform kérdésénél vegyük figyelembe azt, hogy minden adóreform, legalább az első átmeneti időre, jelentékeny áldozatokat igényel. Azt hiszem, hogy ha az egyenes adókon a könnyítéseket keresztül akarjuk vinni, a melyek nélkül ón adóreformokat keresztülvihetőknek nem tartok és a mely könnyítéseknek keresztülvitelét nemcsak én tettem programmomnak tárgyává, hanem azt merem mondani, hogy