Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

110 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán: idő tekintetében is alig lehet gyakorlatilag megalkotni. Egy dolog azonban bizonyos: hogy agy a minisztérium, mint maga a törvényhozás arra az álláspontra helyezkedett, hogy a nagyközönség érdekében az adott viszonyok és körülmények között is minden lehetőt meg kell tenni abban az irányban, hogy a nép terhei könnyittessenek. En csak arra hivom fel a t. pénzügyminiszter ur szives'figyelmét, hogy nagyobb adóreform-javaslat nélkül is, novelláris utón tehet igaz üdvös intézkedést a nép érdekében, és ez az átmeneti törvényhozás maradandóvá teszi működését abban az esetben, ha az erre vonatkozó novelláris törvényt megalkotja, értem tisztán a házadóra vonatkozó törvények módosítását és ezzel kapcsolatban a személyes kereseti adók kérdését. Csak két körülményt emelek ki erre vonatkozólag. Vájjon indokolt, fentartható-e az az álláspont ma már, a mikor a kormány is hivatalosan a törvényhozásban kijelentett nyilatkozatai szerint a progresszív adók elve alapján áll, hogy fentartja a ház adó-törvénynek azt a rendelkezését, mely szerint az, a kinek egy szobácskája van, fizet a három osztály valamelyike szerint 80 krajczárt, 1 frtot, vagy 1 frt 20 krajczárt, az olyan lakrész után tehát, a mely a legnélkülözhetetlenebb a maga és családja elhelyezésére. Lehet-e ezt indokoltnak, a progresszivitással és az osztó igazsággal összeegyeztethetőnek tekinteni ? Igaza van a t. pénzügyminiszter urnak abban, a mikor azt mondja, hogy ha az egyik tételt törli, gondoskodni kell azon bevételi hiány pótlásáról, a mely ennek folytán előállott. Igaza van, de egyszerű a megoldási mód. Ha egy egyszobás lakásnak adója eltöröltetik, adómentesittetik, nagyon szép szerrel be lehet hozni a különbözeteket és pedig duplán, ha azon lakrészeknek, a melyek igazán luxust képeznek, a 3 lakrésznél többel biró házaknak az adója arányosan felemeltetik azért, hogy a kisebb, egyszobás lakás adó nélkül maradhasson. Hogy gyakorlati példával illusztráljam: van egy szegény embernek keserves keresményéből megszerzett házacskája és van abban egy kis szoba, a melyben maga lakik; mely után — veszem a közópszámitást — 1 forint fizetendő házadó fejében. Most már azt gondolom, örvendetes tapasztalata mindannyiunknak az, hogy a közönség, a szegény ember mindegyike arra törekszik, hogy magának házacskát szerezzen, s ezzel családjának otthont biztosítson. Ez helyes és örvendetes jelenség. De mi a következménye? Ha megszerzett egy ilyen kis házacskát, megfizeti az 1 frt házosztályadót, azután fizeti az általános jövedelmi pótadót, aláesik a Il-od osztályú kereseti adó alá, ugy, hogy hozzászámítva a törvényhatósági és községi pótadókat, csak mérsékelt számítás szerint is a minimális adótétel 12 frt, tehát 24—25 koronára rug, s hozzászámítva ehhez az épületfentartási költséget, a mely 30°/o-át kéjiezi az elérhető jövedelemnek a törvény szerint, akkor azt a terhet, mely az egyszobás lakás után jár, ha a ház értékével összehasonlítom, az 50—60%-a a tőkeértékének. T. képviselőház! így nem lehet a közönség teherviselési képességével uzsoráskodni. Arra kérem ez okon a t. pénzügyminiszter urat, hogy ne várja be a nagy reformot e kérdés tekintetében, hanem ezt kiszakítva, lehető sürgős megoldás alá venni szíveskedjék. Mert ha igaz az, hogy ennek a törvényhozásnak nagy szocziális feladatai is vannak, a mint igaz, akkor ennek a kérdésnek a megoldását, és pedig helyes megoldását, épen a nép, és pedig a kevésbbé tehetős nép érdekében ki nem kerülhetjük. Egyébként, t. h áz. ä költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés a hal- és a szélsobáloldalon.) Elnök : Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Kötelességem a költségvetés egyes részletei és különösen az adószolgáltatások tekintetében felhozottakra nézve tüzetesebben nyilatkozni. (Halljuk! Halljuk !) Először is a formális kérdésekkel kezdem, a melyeket Lázár t. képviselő ur hozott fel a budgetév megváltoztatása tekintetében. Hát én részemről őszintén megvallva nem tartanám czélszerűnek a budgetévet megváltoztatni csupán abból a szempontból, hogy uj esztendőre költségvetésünk legyen, daczára annak, hogy ez igen sok államban évek óta így van berendezve. A budgetévnek össze kell esni az illető adózási évvel, az adózási évnek össze kell esnie a társadalomnak bevett szokásaival és számtalan törvényes intézkedéssel. Addig, t. ház, míg a magánéletben a számolások az uj esztendőre vezettetnek vissza és arra baziroztatnak,méltóztassanak elhinni, igen nagy nehézséggel járna a budgetévet megváltoztatni. Nem mondom, hogy abszolúte lehetetlen lenne, mert hiszen a budgetben lehetne előirányozni olyan összegeket, a melyek nem ugyanazon időszakra vonatkozó adóztatást képeznek, hanem mégis, ha az élet kívánalmaival lépést kell tartanunk, ehhez kell lehetőleg alkalmazkodnunk. Éshigyjeel a t. képviselő ur, hogy nem nagyon sokat érnénk el a budgetév megváltoztatásával. Én nem teszek le arról a reményről, hogy, ha normális viszonyok közé jövünk — mert normális viszonyok között évek óta, sőt, mondhatni, hatvan év óta nem vagyunk — e tekintetben nem lesz semmi nehézség. A mig azonban nagy gazdasági, pénzügyi és szocziális térre kiterjedő átalakulás van, az ilyen átalakuló korszakban, különösen a gazdasággal összefüggésben álló budgeteket kellő időben létrehozni — méltóztassanak elhinni — mindenhol nagy nehézséggel járna. Nem véletlen tehát, hanem természetszerű következménye ezeknek a viszonyoknak, hogy a budget-