Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-96

96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. 109 kormánynak, hogy hozzá juthasson azokhoz az eszközökhöz, a melyek felett igy könnyedén rendelkezhetett. Az pedig bizonyos, — az emberi természetből folyik — hogy minél több törvénytelenséget követ el valamely hatalom, annál több ellenállásra talál. (Igaz ! Ugy van !) A törvény megalkotásakor az is ki volt emelve, hogy a vármegyék megszabadulnak az anyagi kártéritéstől, mert ha a hűtelen kezelés miatt elvesztik pénzüket, akkor azt az állam fizeti. Ez igaz, az állam fizeti, azonban kétségtelen, hogy az államban a vármegyék mindegyike részes. A törvényjavaslat indokolásában különben meggyanusitása volt az önkormányzati szervnek, magának a törvényhatóságnak, mert ugy állította oda a kérdést, hogy a pénzkezelés nincs jó kezekben, nincs ellenőrzés alatt, s a megyék kezéntö mérdek közpénz elkallódik ; holott a leszámolás azt bizonyította, hogy az önkormányzat pénzkezelése fényesen kiállta az állami pénztárakkal a versenyt. ( ügy van!) Azt is felhozzák a törvény előnyeképen, hogy kamatnélkiili előlegekhez jut a törvényhatóság saját anyagi szükségleteinek kielégítésére, mert ha nincs is készpénze, utalványát foganatosítják. A gyakorlati élet azt bizonyítja, hogy a kamatnélküli kölcsön az adósságcsinálásra egyik ösztönző ut és mód, s félő, hogy a vége az lesz, hogy oly mértékben veszik igénybe az előlegeket, hogy utoljára nem tudnak fizetni, s nem szedvén be pontosan a vármegyei adókat, a melyek az előleg fedezetét képezik, ezeknek egy tekintélyes része elvész, leírandó lesz, s e czimen duplán viseli a vármegye közönsége a kamattérítést abban az összegben, melyet az előlegekben bizva elveszített. De a dolog természetével és az életben lévő törvénynyel is ellenkezik a megyék pénztári kezeléséről szóló törvény, mert nem helyezte világosan hatályon kivül az állami számvitelről szóló törvény azon nagyon helyes rendelkezését, mely a rendelkező hatóságok mellé alkalmazta a számvevőségeket, most pedig ugy áll a dolog, hogy ezek a törvényhatóságok fölé vannak helyezve. Mert igaz ugyan, hogy az utalványban kimondja az utalványozó hatóság, hogy rendeletre foganatosittassék, akkor azt kötelessége a számvevőségnek számfejteni, de meg van adva neki a jog, hogyha még mindig nem akarja foganatosítani, előterjesztéssel él a miniszterhez, a ki, ha az neki ugy tetszik, az utalványt egyszerűen kasszálja. Hiba, hogy felügyelő hatósága a számvevőségnek a pénzügyminiszter; az önkormányzati szervekhez azoknak semmi köze, mert a kormánytól függ, attól várja előmenetelét, érdekeinek biztosítását, s igy csak természetes, hogy a mikor élére állított dologról van szó, a kitől függ, a kinek fegyelmi hatalma alatt van, annak az intencziója szerint jár el, és alkotmányos küzdelem idejében a tényleges hatalmat fogja támogatni a vármegyével és önkormányzati közegeivel szemben. T. képviselőház! Ha figyelemmel kísérjük azoknak a szak- és gyakorlati embereknek a nyilatkozatait, a kik ezzel a kérdéssel foglalkoztak és foglalkoznak, ezek véleményéből meggyőződhetünk arról, hogy a törvényhez kötött várakozások nemcsak, hogy nem teljesültek, hanem épen az ellenkező eredményt hozták létre, s azonkívül ellentétben áll azzal a politikával is, a melyet a jelenlegi kormány magáénak vall, mert maga a belügyminiszter ur világosan, a ház szine előtt kijelentette és ezen kijelentését állja, sőt a törvényjavaslata is ezen irányban készen van, hogy az államosítást elvileg statuált, úgynevezett Szapárytörvényt hatályon kivül helyezi, a vármegyék háztartásáról és számviteléről szóló törvény pedig az állami közigazgatásnak világos kifejezése és részleges ugyan, de tényleges foganatosítása, holott még a 67-es alapon álló kormányok, közöttük maga a legelső, a mely id. gróf Andrássy Gyula elnöklete alatt állott egyik leiratában, a melyet a kormány működésének megkezdése alkalmából a törvényhatóságokhoz és a közönséghez intézett, kimondotta, hogy az ország közigazgatásának és állami életének önkormányzati elveken kell alapulnia. Csak a frappáns részt fogom belőle felolvasni: Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök aképviselőházban és az országhoz intézett leiratában a következő kijelentést teszi (olvassa) : »A komolyabb szabadság végelemzésében nem más, mint az önkormányzat. Ez a jog alig van valahol szélesebb alapra fektetve, mint nálunk, helyhatósági intézményeinkben. Ezekben olyan kincs rejlik, a melyre nem lehetünk eléggé féltékenyek. É mellett nem szabad elfelednünk, hogy minden alkotmány, ha a szabadság jogainak megfelelni akar, csonka és bevégzetlen munka, a míg minden intézménynél nem ugyanazon elv, nem az önkormányzat elve lengi át.« Már most, t. ház, ifjabb gróf Andrássy Gyula belügyminiszter ur szintén ezen álláspontra helyezkedett, mikor a Szapáry-törvény eltörlését kilátásba helyezte és megígérte. Tehát, ha semmi egyéb érv nem forogna is fenn, a mint pedig mindannyian érezzük, a közelmúlt küzdelmeiből, hogy vannak — magának az elvnek gyakorlati érvényesítése igényli, szükségessé és indokolttá teszi a vármegyék pénztári kezelésére vonatkozó törvény hatályon kivül helyezését és a pénztáraknak és számvevőségeknek a vármegyék részére leendő visszaadását. (Ugy van!) T.ház! Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy a pénzügyminiszter ur ugy is mint miniszterelnök ezt a kívánságot teljesen jogosnak és indokoltnak látja, és abban a reményben élek, hogy a miniszter ur szives lesz ez irányban az előmunkálatokat a belügyminiszter nrral egyetértőleg teljesíteni. Magára a költségvetésre vonatkozólag csak egy rövid észrevételt teszek. Ebben a költségvetésben még nem nyer kifejezést az, hogy tulaj donképen az adóreform milyen irányban fog megtörténni. Indokoltnak látom ezt az átmenetre való tekintettel, hogy a nagyszabású reformkérdés számszerű kifejezést ezúttal a költségvetésben nem nyert. Azt is tudom, hogy az adóreform kérdésének megoldása oly óriási feladat, a melyet a mai nehéz viszonyok közt