Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1906-96
104 96. országos ülés 1907 január 23-án, szerdán. indítványt fogadott el, melylyel eltörölte a boradót, s behozta a forgalmi adót, a mi hektoliterenként másfél frankot tett. Ennek eredményeként Franeziaországban a borfogyasztás nagy mérvben emelkedett, ugy hogy az évben Parisban másfél millió hektoliterrel több bort fogyasztottak el, mint máskor. Ha mi is eltöröljük a borfogyasztási adót, csak emeljük fogyasztásunkat, s a fogyasztási többlet által biztositjuk az adókülönbözetet. (Ugy van!) Nekünk ma alig van borkivitelünk. Ausztriába meglehetős a borkivitelünk. Méltóztatnak tudni, hogy Ausztriában mindennemű pancsolás meg van engedve. A kormányok mindig Ígérik, hogy oda fognak hatni, hogy Ausztriában a műborgyártás elleni törvényt életbe léptessék, de mind mai napig ez nem történt meg. Ausztriában tehát még mindig szabad műbőrt gyártani és fogalomba hozni, a mi által a magyar bor hitelét is megrontják, azáltal, hogy legnagyobb kivitelünk épen Ausztriában van. Ha figyelembe veszszük, hogy Ausztria is szállít ma Magyarországba bort — a legutóbbi kimutatás szerint, ha jól emlékszem, 404.000 hektót — és hogy onnan j>ancsolt borok is jönnek hozzánk, akkor világos mindenki előtt, hogy ez boraink hitelét rendkívül aláássa és elértékteleníti. Én azt hiszem, hogy ha mi a borfogyasztást hazánkban meg fogjuk könnyíteni, akkor a boritaladó, vagy borforgalmi adó ezimén — vagy nem tudom mi lesz ez az adónem — mindenesetre több jövedelmet fogunk elérni, mint a mi eddig a kincstárnak jövedelmét képezte, vagyis ezen 16 millió koronánál többet fog az kitenni. Hiszen nálunk alig van borfogyasztás, egy fejre esik — ha igaz az a statisztika, a honnan adataimat vettem — 15—20 liter, mig Francziaországban 150—154 liter esik egy fejre. 8 hogyha a népet hozzászoktatjuk az egészséges boritalhoz, ez által a pálinkaivást fogjuk korlátozni, s ezzel közegészségügyi szempontból a népnek nagy szolgálatot fogunk tenni. T. képviselőház ! Tapasztaljuk még a boritaladónál azt a visszaélést is, hogy meg lesz adóztatva olyan bor is, a mely nem létezik. T. i. adózás alá nem esik az első évben a készletek 10 százaléka, azután minden következő évben két százalék. Ha már most okszerűen kezeljük a bort, ennél jóval nagyobb a veszteség. Néha már az első évben is az erjedés nem 10 százalékot, hanem 15 százalék hiányt is eredményez ; azután többször kell a bort leszivatni, esetleg filtrirozni, tisztán tartatni. A bornak ezen kezelése pedig igen nagy veszteséget okoz, s ezen veszteség is meg lesz adóztatva, mert csak két százalék hiányt vesznek fel, s hogy ha a hiány több, az illető borkereskedőnek, vagy szőlősgazdának az után is adót kell fizetnie. A boritaladóról szóló törvénynek van egy igen súlyos intézkedése, és pedig az, hogy szabad a községeknek a boritaladó után még pótadót is kivetniök. Ez 20 százalék. E mellett ez a törvény meghagyta a községeknek előbbi jogát is, ugy hogy Nagyváradon — hogy példaként ezt említsem fel — ma a boritaladó után a pótadó egymagában 25 százalék, s az egész fogyasztási adó minden hektoliter bor után a boritaladóval együtt 16 korona 20 fillért tesz ki. Méltóztatnak látni, hogy ez a kérdés mennyire életbevágó a szőlősgazdákra és a borkereskedőkre nézve. S hogy ha mi ezen nem segítünk, hogy ha a törvényhozás nem emeli fel szavát, s ezen nem segit, akkor egész borászatunk, szőlészetünk tönkremehet, különösen azon vidékeken, mint például Tokaj hegyalj a, Ménes, Érmihályfalva, a hol nehezebb borok teremnek, a hol különben is igen sokra megy a fentartási költség, a mint a hegyi szőlőkben általában igen nagy a fentartási költség. Es ha nem tudjuk borainkat értékesíteni, kötelességünk mindent megtenni, hogy ezt a fontos ágat az országnak megmentsük. Hiszen az sem normális dolog, hogy az után a bor után. a melyet én magam iszom, mint termelő, szintén kelljen adót fizetni. Igen sok visszásság van ezen a téren, pedig azokon segíteni kell. (Helyeslés.) A gazdaság e téren minden vonalon meg van terhelve. Azelőtt lehetett a gazdának kisüstön kifőzni a törkölyét, abból kitűnő törköly-pálinkát készített, a melyet értékesíthetett. Ma ez sincsen. Az egész vonalon mindenütt azt látjuk, hogy a gazda a helyett, hogy könnyítéseket kapna megszorittatik, a fináncz beléköt. Ott van az a régi elavult intézmény, hogy a bérlőknek szokták az adót kiadni. A bérlő aztán mindenféle zaklatásokat követ el, hogy minél nagyobb bérösszeget csikarhasson ki, (igaz! Ugy van!) az állani pedig nem tud kellő ellenőrzést gyakorolni, hogy a közönség ki ne zsákmányoltassék. Igen sok életbevágó kérdés van ezzel kapcsolatban, a melyet a törvényhozásnak szanálnia kell. Hiszen, ha azt akarjuk, hogy Magyarországon híre-hamva fenmaradjon a világhírű magyar bornak,— mert a tokaj-hegyaljai borok a külföldön is mindig dicsőséget szereztek és dicsőséget szereznek ma is — akkor nekünk mindent meg kell tennünk, hogy szőlőinket megtarthassuk, könnyitenünk kell gazdáinkon,, kereskedőinken. (Élénk helyeslés.) A mint egyik t. barátom mondta, a legértéktelenebb földeket nagy költséggel betelepítik, néhol kőbányákat kell nyitni és a köveket eltávolíttatni, szizifusi munkát végezni, hogy a talaj termékenynyé legyen tehető ; és mikor ez megtörtént, a helyett, hogy jutalmaznák azokat a gazdákat és kereskedőket, a kik ezt a kulturmunkát végzik, nyomják őket, zaklatják őket. (Igaz ! Ugy van!) Ezen segíteni kell és miután a miniszter e tárgyban határozott Ígéretet még nem adott, én felszólaltam a múlt évben is, a párt előtt is felszólaltam, és miután határozott állást a miniszter ur ebben a kérdésben még nem foglalt, nekünk mint képviselőknek nincsen más hivatásunk, mint a képviselőház votumát kérni, és azért kérem a t. képviselőházat, utasítsa a pénzügyminiszter urat, hogy a boritaladó eltörlése tekintetében tegyen előterjesztést. (Felkiáltások.: Azt nem lehet!)