Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

96. országos ülés 1907 január 22-én, kedden. 95 e szakasz ilyen értelmezésétől, mert hiszen ha ez gyakorlati elv, hogy elég egy napot tölteni a miniszteri székben ahhoz, hogy a nyugdíjjogosultság megszerezhető legyen ? (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) akkor egy olyan érában, mint a minő nem rég lezajlott; ha ismét elkövetkezik egy abszolút korszak, a midőn ismét minisztereket kell fogni : (Mozgás. Ugy van! halfelol.) akkor kérdem, hogy az óriási államhivatalnoki gépezetben nem fognak-e arra mindig vállalkozni emberek, ha tudják, hogy ők mint miniszteri tanácsosok a miniszteri székbe előléptettetvén, hacsak egy napig is lesznek miniszterek és azután el is söpri őket a közvélemény vihara, mégis miniszteri nyugdijat fognak kapni. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ebben látom én ezen szakasz óriási jelentőségét; ebben látom azt, hogy ez a szakasz igenis a magyar alkotmány veszedelmét hárítja el, mert meg akarja akadályozni azt, hogy könnyelműen, a jövő biztos reménye nélkül miniszteri állásokra vállalkozhassanak egyesek, s hogy miniszteri székekbe olyan elemek ülhessenek bele, a melyek nem odavalók. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ezt akartam elmondani, t. ház, a czivil viszonyokra vonatkozólag, azonban a jelen esetben, a melyet felhozni szerencsém volt, egy sokkal mélyebb aggályt is táplálok, mert az illetők, a kikről szó van, katonák. Ellene szól annak, hogy ők nyugdijat és fizetést húzhassanak, maga a nyugdíjtörvény, a mely világosan mondja, hogy egy időben nyugdijat és fizetést egy és ugyanaz az egyén nem húzhat. (Elénk helyeslés a baloldalon.) De eltekintve ettől, katonákról van szó, kikre vonatkozólag a külön katonai nyugdíjtörvény mérvadó, melynek 22. §-a pedig következőképen rendelkezik (olvassa): »A nyugdíj megszűnik a közös hadseregnél, vagy a haditengerészetnél tényleges illetményekkel való újra alkalmazás folytán«. Mi történt mégis, t. ház ? Ezek a tisztelt nrak újra alkalmaztattak a közös hadseregnél és azelőtt is a közös hadseregnél szolgálván, pár hónapi honvédelmi miniszteri működésükért számukra egész 30 — 35, vagy pláne 40 esztendős szolgálatuk után is kiutaltatott a honvédelmi tárcza terhére a nyugdíj és hogy azzal se lehessen érvelni, hogy a honvédekre vonatkozólag esetleg más törvény irányadó, illetve a közös hadseregnek nyugdíj törvénye a honvédtábornokokra és miniszterekre nem vonatkozhatik, arra nézve bátorkodom felolvasni a 117. §-t, a mely a következőket rendeli (Olvassa) : »A közös hadsereg egyéneinek katonai ellátására nézve megállapított elvek a magyar kir. honvédség tettleges szolgálatában rokkanttá vált tisztekre is teljes mérvben érvényesek.« Világos ezekből, hogy ha ugy áll az eset, a mint jogom van hinni, mert a legilletékesebb forrásból tudom, hogy ez a két tiszt, mint ténylegesen szolgáló tábornok a honvédelmi tárcza terhére nyugdijat élvez — a mire nézve közbevetőleg megjegyzem, hogy a költségvetésből ezt a legszorgosabb és legbehatóbb kutatásaim mellett sem tudtam kihámozni és nem találtam meg az erre vonatkozó tételt, ha ez — mondom — tényleg így áll: — nem akarom a t. házat még tovább is untatni, azzal, hogy még több vinkuláló szakaszra is hivatkozzam, (Halljuk! Halljuk !) esetleg eljön ennek is az ideje, most csak annyit akarok konstatálni, hogy az eddig felolvasott szakaszok alapján is kétségtelen, hogy ezen nyugdíj törvényesnek el nem ismerhető és nagyon fontosnak tartom, hogy ilyen preczedenst különösen a honvédelmi tárcza viselőjénél ne csináljunk, mert nem mondom, hogy be fog következni, de megtörténhetnék az az eset, hogy a közös hadsereg összes tábornokait végig sétáltatnák a honvédelmi miniszteri széken és egykét napi vagy pár hónapi szolgálat után 15—20 vagy 30 tábornok ur nyugdijával lehetne megterhelni a magyar államkincstárt, a mi olyan veszedelmes preczedens volna, a mely ellen nekem alkotmányvédelmi szempontból határozott aggodalmaim vannak. Ezért voltam bátor, minden személyes és minden politikai motívum nélkül, kizárólag a törvény és az igazság szolgálatában felszólalni. (Helyeslés.) Bátorkodom előterjeszteni a következő határozati javaslatot (olvassa) : »Határozati javaslat. Nyiri Sándor és Szili Papp Béla tényleges tábornokoknak a m. kir. honvédelmi minisztérium költségvetése terhére beállított külön javadalmazását, akár ezen, akár más czimen állíttatott az be, a képviselőház törli, mint olyan tételt, a mely törvényes alappal nem bir. Egyben utasítja az összkormányt, hogy a törvénynyel semmikéj:) meg nem egyeztethető eddigi helytelen gyakorlattal szemben az 1885: XXL t.-cz. 25. §-a helyes értelmének helyreállításáról az alkotmánybiztositó javaslatokkal egyidejűleg törvényhozásilag intézkedjék.« (Helyeslés a baloldalon.) A költségvetést különben, ezen kifogásolt két tételtől eltekintve, elfogadom. Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A miniszterelnök ur kíván szólni. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök: T. képviselőház ! Gaal Gaszton képviselő ur egy határozati javaslatot adott be, a mely, mint maga kifejtette, a ma tényleg érvényben lévő jogállapottal ellenkezik. Gaal Gaszton : Joggyakorlattal! Wekerle Sándor miniszterelnök: Bocsánatot kérek, annyiban jogállapot, a mennyiben itt egy hosszú gyakorlatról van szó, a mely 1885 óta van érvényben és a mely, ugy tudom, — ezt határozottan nem merem állítani, — a bíróságok által is többszörösen el lett ismerve.