Képviselőházi napló, 1906. VI. kötet • 1907. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1906-95

94 96 országos ülés 1907 január 22-én, kedden. jelentőségében jobban mérlegelhessük, vagyok bátor hivatkozni egy régibb esetre, Kolozsváry volt honvédelmi miniszter esetére, a ki, a mikor a honvédelmi tározát elhagyta, arról lemondott és a közös hadseregnél további tényleges tábornoki állást töltött be. nyugdijat nem kapott, hanem, hogy valami utón és módon kárpótoltassék, az ő utóda, Nyíri Sándor honvédelmi miniszter bevett a költségvetésbe 12.600 K-át azon a czimen, hogy Kolozsváry volt honvédelmi miniszternek a személyi pótlék czimén adassék meg. Annak idején ezzel a kérdéssel foglalkozott a t. ház, nevezetesen Egry Béla t. képviselő úr szólalt fel, a költségvetésnek ezt a tételét kifogásolta és kimutatta akkor a ház előtt, hogy az törvénytelen, hogy csakis a háznak külön határozata alapján volna megadható ilyen személyi pótlék, arra pedig, hogy a ház Kolozsváryra nézve ilyen kivételes határozatot hozzon nem jogczim annak három-négy havi minisztersége. Hogy Egry Béla t. képviselőtársamnak a dolog törvényessége vagy helyesebben: törvénytelensége tekintetében igaza volt, azt Nyiri akkori honvédelmi miniszter ur felszólalásával igazolom, a ki beszédében a következőket mondotta .» Kolozsváry volt honvédelmi miniszter illetékeire nézve kifogásolja Egry Béla t. képviselőtársam, hogy ezek a költségvetésbe lettek beállítva. Igaza van a t. képviselő urnak, nem is állitja senki, hogy ez törvényben gyökerezik, de az már csak feltétlenül bizonyos, hogy igen méltányos.« Az akkori honvédelmi miniszter ur is azt mondotta tehát, hogy nem nevezhető törvényesnek ez az eljárás és kizárólag méltányossági szempontból kérte a háztól, a mely erre kétségtelenül illetékes volt, hogy ezt személyi pótlék czimén megállapítsa. Hogy azonban a ház mennyire óvatos kívánt lenni e kérdésben, e tekintetben hivatkozom a bizottság jegyzőkönyvére. A pénzügyi bizottság ugyanis azzal az indokolással terjesztette a kérdést a ház elé, hogy igenis ajánlja ebben a jelen esetben a személyi pótlék megszavazását, azonban olyan kikötéssel, hogy ez preczendensül semmi körülmények közt nem szolgálhat és kizárólag csak Kolozsváry Dezső volt honvédelmi miniszter személyének szól. így történt ez t. ház a múltban. Most azután, a mikor Nyíri Sándor volt honvédelmi miniszter ur és utána Szili-Papp Béla tábornok is nyugalomba ment, nem azt próbálták meg, hogy személyi pótlék czimén adassék ki neki bizonyos fizetéskülönbözet, hanem a mint arról igen autentikus forrásból értesültem, az történt, hogy ugy Nyiri Sándor, mint Szili-Papp Béla a honvédségnél nyugdíjaztattak, másnap pedig a közös hadseregnél reaktivitáltattak. így történt meg, hogy megadhatták nekik a miniszteri nyugdijat, azonkívül húzhatják a tábornoki fizetést. T. ház! A mi a miniszteri nyugdijat illeti, arra vonatkozólag is megvan a magam álláspontja, a mely szigoruan a törvényben gyökerezik. Az 1885: XI. t.-cz.-nek 25. §-a kivételt alkot a miniszterekre és az államtitkárokra. Hogy ez nem tárgyaltatik a többi tisztviselők nyugdijával együtt, ezzel is jelezve van az a kivételes állapot, hogy ezeknél bizonyos politikai dolgokra is figyelemmel kell lenni és épen azért a miniszterekre a hivatkozott 25. §-ban egész külön határozat van. A törvény kiveszi őket az állami tisztviselők corpusából és mint külön politikai tényezőt akarja őket a nyugdijtörvény jótéteményeiben részesíteni. S épen, mivel ezek az állások politikai állások, azért intézkedik külön a 25. §., a mely a következőket rendeli: »A miniszterek, ha ezen minőségek egyikében vagy azt megelőzőleg államtitkári minőségben együttvéve, egyhuzamban legalább három évig szolgáltak, s állásuktól akár saját kérelmökre, akár a nélkül felmentetnek, nyugdíjra tarthatnak igényt, mely, hacsak hosszabb szolgálati idejüknél fogva az előző szakasz értelmében magasabb nyugdíjra igényök nincsen, évi 4000 forintban állapittatik meg.« Mit mond ez, t. ház? Kimondja parancsolólag, hogy legalább is három évi szolgálati idő szükséges, kimondja, hogy a szolgálat együttvéve és egyfolytában teljesítendő; vagyis megszakított, többszöri miniszterkedés sem jogosít fel miniszteri nyugdíjra abban az esetben, ha az illető egy turnusban nem volt legalább is három évig miniszter. (Igaz! Ugy van !) Igaz, hogy a törvény ezen világos rendelkezésével szemben a szabadelvűpárt uralma alatt más gyakorlat fejlődött ki. Az a gyakorlat t. i., hogy ha hivatalnokból lett valaki miniszter, ha csak egy napig is volt az, beleszámították nyugdijába azt az egész időt, melyet állami szolgálatban töltött. így például, ha valakit mondjuk miniszteri tanácsosi állásból neveztek ki miniszterré és annak 30 — 31 éves szolgálati múlt állott a háta megett kisebb állami állásokban, ha az egy napig miniszter volt, azért az ő 30 vagy 35 esztendei szolgálata alapján állapították meg a miniszteri nyugdijat. Elismerem, hogy ez a gyakorlat kifejlődött, de az is igaz, hogy legalább az a párt, a melyhez tartozni szerencsém van, ezt a gyakorlatot mindig támadta; az is igaz, hogy mi azt a szabadelvű rendszert helyesnek, jónak, soha el nem ismertük és az is igaz, hogy minket a múltnak hibái, mert hiszen kétségtelen, hogy hibának tartotta a párt ezeket, semmi irányban egyáltalában nem köteleznek. Nekünk megvoltak a magunk politikai elvei és nézetei; bennünket csakis azok kötnek, és a szabadelvű rendszernek csakis azon jogszokásait vagyunk mi ugy jogilag mint erkölcsileg jogosítva átvenni, a melyek a törvény által is fedezhetők. (Helyeslés a baloldalon.) Mi mindig szigoruan értelmeztük ezt a szakaszt és én nem is vagyok hajlandó eltérni