Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-79
68 7,9. országos ülés 1906 deczember 15-én, szombaton akkor azt elfogadottnak jelentem ki. Ennek alapján tehát kimondom, hogy a törvényjavaslat ki fog nyomatni, a képviselőház tagjai között szét fog osztatni, előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett pedig a közgazdasági és pénzügyi bizottságoknak adatik ki. Következik az indítvány- és interpelláczióskönyvek felolvasása. Raisz Aladár jegyző: Tisztelettel jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs, ellenben az interpelláeziós-könyvben a következő interpellácziók vannak bejegyezve : (Halljuk! Halljuk!) 1906 deczember 14-ről Samassa János képviselő interpellácziója a gazdasági munkások és házicselédek megvédelmezése tárgyában a szocziálista izgatásokkal szemben a belügyminiszter úrhoz ; továbbá ugyancsak Samassa János képviselő interpellácziója a vasárés ünnepnapok megtartása tárgyában az összkormányhoz. Ugron Gábor : összkormány nincs ! Raisz Aladár jegyző: így van beirva, kénytelen vagyok tehát igy felolvasni. (Mozgás.) 1906 deczember 15-éről be van jegyezve Petrovics István képviselő interpellácziója a lelkészi jövedelem kiegészítésének felfüggesztése tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Elnök : T. ház ! A múlt interpellácziós napról elmaradtak a következő interpellácziók: báró Thoroczkay Viktor — a miniszterelnökhöz — II. Rákóczi Ferencz fejedelem emlékének megörökítése tárgyában ; Uray Imre — a kereskedelemügyi miniszterhez — a vásárosnáményi állami vashid vámszedése tárgyában; Beniczky Ödön — a belügyminiszterhez — a m. kir. Operaház és a Nemzeti Színház jegyeinek elővétele tárgyában ; Bresztyenszky Kálmán — a földmivelésügyi miniszterhez — a mezőhegyes! munkásszerződés tárgyában. Ennélfogva hét interpelláczió vár a mai napon elintézésre. Ezenkívül a miniszterelnök ur bejelentette, hogy a mai ülés végén válaszolni fog Adamovich István egy és Hodzsa Milán két interpellácziójára. Azt hiszem tehát, hogy miután hét interpelláczió van összesen bejelentve és a miniszterelnök ur válaszolni fog két képviselő ur interpellácziójára, nehogy a karácsonyi ünnepek előtt bizonyos restanczia álljon elő, azt javasolhatom, hogy ne fél háromkor, hanem már két órakor méltóztatnék az interpellácziókra és az adandó válaszokra áttérni. (Helyeslés.) Méltóztatnak javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen !) Ha igen, akkor ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Következik az 1907. évi állami költségvetés (írom. 244—252) tárgyalásának folytatása és pedig a vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcza (írom. 250) költségvetésének első tétele. Szólásra következik ? Ráth Endre jegyző: Szabó Károly! Szabó Károly : T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Nagy kíváncsisággal és meleg érdeklődéssel tekintettünk a magyar közoktatásügy jelenlegi vezetőjének tárgyalás alatt lévő költségvetése elé, mert — bár immár kétizben tett le költségvetést a ház asztalára, mindenki tudta, hogy az nem az övé, az elsőt illetőleg immár fait accornplival állván szemben, a másodikat illetőleg pedig sokkal rövidebb fizikai erő állván rendelkezésre, semhogy ez alatt érvényesülhetett volna az a szellem, az az irány, az a törekvés, mely a kultuszés kultúrpolitika tekintetében a nemzeti kormány programmjában kifejtetett. A nagy és őszinte érdeklődésnek, melylyel a kultusztárcza költségvetése elé tekintettünk, magyarázatát adja egyfelől személyisége a magyar közoktatásügy jelenlegi zászlótartójának, a ki 35 esztendő óta egyik kimagasló alakja a magyar politikai közéletnek, (Igaz ! Ugy van 1) a ki tiszta, nemes ideálizmusával mindig magasan fentszárnyalt a politika sokszor ádáz, gyűlöletes párttusáinak küzdőtere felett, s a harczi zajt tulkiáltó szavával irányított, vezetett, világított, lelkesített szivének és agyának egész gazdag fegyvertárát felajánlva nemzete javára. Avagy kérdezem: nem vártuk-e mindnyájan vágyakozva minden esztendőben a napot, a melyen megzendül a jászberényi kürt, a melynek szava nemcsak a magyar nemzet szivét hozta sebesebb dobogásba, hanem annak szava mint riadó áthallatszott a szomszédba, a Lajtántulra is ? (Igaz IV gy van I) De az általános, nagy érdeklődést indokolttá teszi másfelől azon körülmény is, hogy ma már tisztában vagyunk mindnyájan azzal, hogy a nemzetek versenyében a jövőben — a mi alatt, sajnos, nem a közel jövőt érthetem — csak azok vehetnek részt, s számithatnak arra, hogy szavuk, fellépésük sulylyal bir, a melyek a kultúra, a közművelődés terén a haladó korral lépést tartanak, s a melyek e czél elérhetése tekintetében minden áldozatra készek. Sajnos, hogy még ez idő szerint a kard, az ágyú — mint soha ki nem elégíthető í Moloch — a maga részére foglalja le a népek pénzáldozatának legnagyobb részét, de én feltétlenül hiszem, hogy eljön az idő, mikor ezeket a kultúra fegyverei váltják fel a nemzetek kezében és a melyik legjobban tudja ezen fegyvereket forgatni, s hazája javára értékesíteni, az szerzi meg a jogot arra, hogy a népek versenyében részt vegyen. A közoktatásügyi tárcza 1907-iki költségvetése kétségtelen bizonyságot szolgáltat a mellett, hogy a haladás utján vagyunk, egyszerre kerekszámban 6 millió koronával több irányoztatván elő e tárcza költségeinek fedezésére, mint a mennyi az 1906-iki költségvetésben szerepelt. (Igaz ! Ugy van I) Elismerem, hogy ennek daczára a költségvetés nem vált be sok reményt, nem elégít ki sok jogos igényt, a mely ezzel szemben támasztatott, de ennek aztán nem a tárczát kezelő miniszter ur az oka, hanem az ország pénzügyi helyzete, a melylyel számolnia kell neki is, (Igaz I ügy van I) számolnia kell mindenkinek, a ki érzi; tudja, hogy pénzügyi tekintetben is mily óriási feladat várakozik a nemzeti kormányra, nemcsak az lévén kötelessége, hogy a minden téren és irányban felmerülő és kielégítést követelő igé-