Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

56 78. országos ülés 1906 deczember ik-én, pénteken. újságot berakni sem lehet, olvasni pedig egyáltalában nem lehet. Nagy baj ezenkívül, hogy egyetlen egy könyvtárnak sincs helyes katalógusa. Ez szinte hihetetlen dolog. A nemzeti múzeumnak utolsó katalógusa 1811-ből való, ez a Szabó Károly-féle könyvtár. Az egyetemi könyvtárban vannak bizonyos katalógusok, de ezek csak az évi szaporulatot tüntetik fel. Az akadémiai könyvtárról nem beszélek, ott hetenként háromszor engedik meg nagy kegyesen, délutánonként, hogy, ha valaki tanulni akar, oda bemehessen ; de mondhatom, sokkal könnyebb bejutni a menyországba, mint az Akadémia könyvtárába. (Derültség.) Egyáltalában az a rend, a mely a könyvtár látogatása szempontjából ma divik, nem tartható fenn. Ha elgondoljuk azt, hogy pl. az egyetemi könyvtár d. e. 9-től 12-ig, d. u. 2-től 5-ig van nyitva, és ha elgondoljuk, hogy az egyetemnek 6000 hallgatója van, az egyetemi könyvtárba pedig nem fér be több 120 embernél, azt kérdezem én a t. kultuszminiszter úrtól, hogy nem kulturellenes állapot-e mely ma az egyetemi könyvtárban uralkodik. Kérem, hogy az egyetemi könyvtár átalakításáról méltóztassék olykép gondoskodni, hogy ott a hallgatónak tudományos kiképzése lehetővé váljék. Ma az egyetemi könyvtárakban a látogatás az igazoló jegy kiadásához van kötve. Ez egy teljesen felesleges intézmény. A könyvtárak azért közkönyvtárak, hogy oda mehessen mindenki, ott tanulhasson mindenki, stúdiumokat folytat* hasson mindenki, a kinek ehhez kedve van. De hogy jegyeket adjunk ki X-nek, Y-nak, Z-nek pedig ne adjunk ki, ez az igazsággal és a méltányossággal össze nem egyeztethető. Ezek után néhány szavam van még a Nemzeti Múzeumról. Hatalmas épület a múzeum palotája, de kiépitése nem lesz elkerülhető. Ott van a gyönyörű oszlopcsarnok, egyik legszebb oszlopcsarnoka Európának. És csodálatos, hogy nem ezen keresztül járnak be az emberek a múzeumba, hanem egy hátulsó kapun át. (Igaz! Ugy van !) Kérem a miniszter urat, legyen szives ezen is segiteni. A magyar Nemzeti Múzeum ugy a hogy van, nem az, a minek lennie kellene, de nem is az, a minek az alapitók annak idején tervezték. Vissza kell adni azt a muzeumot eredeti rendeltetésének és hivatásának. A régiségtárban három nemzedék összehordta egyforma lelkesedéssel azt, a mi összehordható. Ott van mindaz, a mit a tudós archeológusok kapája, ásója a föld mélyéből életre hozott, hogy szóljon a multak dicsőségéről, fejleszsze a történelmi érzéket, a hazafiságot és a tudományt. Eemek gyűjtemény ez, még az idegenek is elismerik, elismerte annak idején Mommsen, a mikor itten járt. Azonban szűk a hely ; az ujabb ásatások eredményei a szekrények tetejére kerülnek. A római kor emlékeit pedig, melyeknek másutt márványpalotákat emelnek, ott hevernek az udvaron és a kapu alatt. Az éremgyüjteményből, mely több mint 30.000 darabot tesz ki és egyike a legszebbeknek Európában, csak egyes sorozatok állíthatók ki, szintén a hely szűke miatt. Mária Terézia koronázási hintaj a ott áll a múzeum udvarán dohos színben. Ott van Kossuth Lajosnak ereklyeszámba menő bútora a lomtárban, szintén a hely szűke miatt. Az 500.000 kötetet meghaladó könyvtárról szólottam. Ezen bajokon ugy lehetne segiteni, ha a főrendiház volt terme átalakíttatnék kézi könyvtárrá, a földszintet, hol most a tisztviselők laknak, átalakítanák uj ságtermek számára, a tisztviselőknek pedig, a kik most ott laknak, az állam lakáspénzt adhatna. Lehetne úgyis segiteni, hogy az Esterházyutcza felőli oldalt kiépítenék vagy befednék az udvart, mint a hogy tette ezt a British-Múzeum, melynek olvasóterme praktikusságánál fogva mindenkit meglep és kielégít. A múzeumnak ez az állapota tovább fenn nem tartható. Ereklyéinket, kincseinket nem hagyhatjuk tönkre menni a hely szűke miatt és ezt nekünk kell megcsinálnunk, mert nem számithatunk fejedelmi inicziativára, mint a gazdag bécsiek. (Felkiáltások : Elég sajnos !) A Nemzeti Múzeumban a százados tradicziónak megfelelően mog kell hagyni kiválóan a nemzeti jellegű gyűjteményeket, de meg kell hagyni a régiségtárt, az érczgyüjteményt, a könyvtárt és a levéltárt. A könyvtári helyiséget át kell alakítani, UD-V a mint előbb emiitettem. Ezen renováczióval egyidejűleg biztosítani kell a Nemzeti Muzeumot a tűz ellen. Ez ideig a Nemzeti Múzeum tűz ellen biztosítva nincs. Sok millió értékű kincsünk van ott felhalmozva abban a múzeumban, melynek gerendáit száz év előtt építették s melynek padlója fából készült. Szükségesnek tartom, hogy ezek a fagerendák vasgerendákkal cseréltessenek fel, továbbá, hogy a padlózat vízálló anyagra cseréltessék ki. Ezenkívül minden terem vízcsappal láttassék el. Szükséges ez a preventív intézkedés azért is, mert az esetleges pusztulás vádját nem vehetjük magunkra. Meg akarok még emlékezni az etnográfiai múzeumról. Ezt nemrég kihelyeztük az iparcsarnokba, azért, hogy a házbért megspóroljuk. Ebben a múzeumban a világ minden részéről, Uj -Guineából. Polynesiából, Ausztráliából, sőt a pápuák házi iparczikkei is vannak, de nem találtatnak magyar etnográfiai czikkek. Pedig itt Magyarországon van etnográfia; van szokásban, viseletben, gazdálkodásban. Az előtt a veszedelem előtt állunk, hogy, ha ezeket nem gyűjtjük gyorsan össze, az általános nivellálás ezeket elenyészteti. Az etnográfiai muzeumot valahol Pest környékén, a közelben, szabad helyen kellene felépíteni és elsősorban össze kellene gyűjteni azokat a magyar etnográfiai sajátosságokat, a melyek ránk, magyarokra vonatkoznak, másodsorban azokat, a melyek a magyar nemzetiségekre vonatkoznak, harmadsorban azokat, a melyek a velünk rokon népekre vonatkoznak, és csak negyedsorban az exotikus népekét.