Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 c Én nagy elismeréssel vagyok ugy az etnográfiai múzeum, nint a múzeum lelkes tisztviselői és tudósai iránt, csak azt kivánom és azt kérem még tőlük, hogy munkálkodásukba több nemzeti tartalmat vigyenek bele. (Helyeslés.) Felhivom a t. miniszter ur figyelmét arra is, hogy akváriumunk nincs. Legyen szives, tegyen ebben az irányban intézkedést, hogy ez lehetőleg Budapesten felállittassék. Szólni kivánok még néhány szót történelmi emlékeinkről és műkincseinkről is. Történelmi emlékeinkre az ujabb időben több gondot fordítunk. Erről intézkedik az 1881: XXXIX. t.-czikk. Ennek a törvénynek rövid foglalatja az, hogy meg kell állapítani, vájjon az építmény mütörténelmi emlék-e, vagy pedig nem ; ha az, meg kell állapítani azt, vájjon a tulajdonos fenn akarja-e tartani vagy nem ; hanem akarja, akkor az állam átveszi. Ennek a törvénynek idáig sok haszna, sok foganatja nem volt. Sok történelmi várunk, sok olyan történelmi hagyományunk van, a melyek pusztulásnak indulnak a melyek veszendőben vannak, pedig ezek a hitbizományok területén állanak fenn. Azt hiszem, ezeket a hitbizományokat meg lehetne terhelni azzal, hogy az elsősorban nemzeti szempontból fontos műemlékek fentartásáról gondoskodjanak. Kérem a miniszter urat — ha neki ugy konveniál — vegyen magának fáradságot, hogy ezt az 1881: XXXIX. t.-czikket módositsa. Nekünk törvényhozási utón keU gondoskodnunk arról, hogy nemzeti vagyonunk, fényes multunk emlékei az enyészettől megóvassanak. Kivánom ezenkívül, t. képviselőház, azt, hogy az olasz Lex Paeca mintájára nálunk is megtiltassák a magyar miikincseknek külföldre való kivitele. Végét kell vetni végre-valahára annak az állapotnak, hogy idegen ügynökök kihordják külföldre a mi kincseinket, a kik idegen tulajdonosok érdekében valósággal kiharácsolják ezt az országot. Nemzeti kincseinknek nagyrésze ma is külföldön van. Ott díszlik, ott ékeskedik a bécsi udvari múzeumban. Ezeket a kincseket ugy vitték, ugy rabolták el tőlünk annakidején. Most, mikor a nemzet és a korona között létrejött az egyetértés, a t. kultuszminiszter ur szobrot állítana fel önmagának, ha gondoskodnék arról, hogy ezek a műkincsek visszakerüljenek oda, a hova valók, ide Budapestre, a Nemzeti Múzeumba. (Élénk helyeslés.) Szerettem volna bővebben foglalkozni a képzőművészetnek ügyeivel is, azonban ezzel most nem foglalkozom. Azt hiszem, foglalkozni fog vele más ; ha nem, ugy én majd a következő alkalommal fogok vele foglalkozni. Most csak az épitőmüvészetre kivánok néhány szót fordítani. Felhivom a figyelmet arra, hogy az épitőmüvészetben most teljesen hiányzik a magyar stilus, teljesen hiányzanak a magyar motívumok. Ezt nem szükséges hosszasabban bizonyítani. Hogy ha végigmegyünk, t. képviselőház, Budapestnek kőből és malterbői épített házak által szegélyezett utczáin, azt látjuk, hogy itt ebben KÉPYH. KAPLÓ 1906—1911. V. KÖTET. zzember 14-én, pénteken 57 az országban van minden jó és rossz stilus, csak egy nincsen, és ez a magyar nemzeti stilus. Ez a mi híres nemzeti sovinizmusunk ! Az építőművészeiét nekünk kell megteremtenünk, t. képviselőház. Ki kell fejleszteni a mi nemzeti képzőművészetünket. Fel kell állítani, ép ugy, mint a festőés szobrászati mesteriskolát felállítottuk, az építőmesteri iskolákat is, hogy ezen iskolákban tanítsák és ezekben lássák az ifjak a művészet összműködését és tanítsák a magyar művészeti filozófiát. Ha ezt megtettük volna, t. képviselőház, a múltban, akkor ma a zeneakadémia palotája ott a Gyár-utczában nem csufoskodnék német stílusban, hanem megépítettük volna azt magyar nemzeti motívumokkal, nemzeti stílusban. Vagy talán azért építettük azt ugy, mert a zene maga sem magyar, a melyet ott tanítunk, hanem német ? A hol magyar állana pénzen német kultúrát tartunk fenn, német zenészeket nevelünk, akár csak Berlinben, Prágában, Bécsben vagy

T Zágrábban. Igaz, t. képviselőház, hogy a magyar építőművészetnek nem született meg még Petőfi Sándora. Nem született meg még a magyar nemzeti zenének se, de hogy meg fog születni, az bizonyos. Mi volt, t. képviselőház, a mi költészetünk Mária Terézia korában? Azokat a gárdistákat, a kik akkor a magyar költészettel, a magyar irodalommal foglalkoztak, kigúnyolták, kinevették és mégis, t. ház, ezek a férfiak voltak azok, a kik a magyar költészetet, a magyar irodalmat megteremtették, (Helyeslés.) Néhány szót kell még szólnom, t. képviselőház, az ösztöndijakról is és arra kell felhívnom a t. miniszter ur figyelmét, hogy ezen ösztöndíjak kiadásánál nagy körültekintéssel és nagy szigorral járjon el. Megtörtént a múltban, hogy egy festőnek adtak ösztöndíjat, hogy a párisi festészetet tanulmányozza. Ez ki is ment, ott is tartózkodott addig, a míg a pénze tartott, de nem sokáig, összesen csak 12 napig tartott. (Derültség.) Fel akarom hívni a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy ösztöndijakat adunk festőknek, szobrászoknak, zenészeknek, de nem adunk magyar Íróknak. Pedig ezek a magyar nemzeti kultúrának ép olyan hivatott munkásai, tényezői, mint a festők, szobrászok vagy a zenészek. Mielőtt bezárnám szavaimat, t. ház, nem hagyhatom említés nélkül, hogy ez a minisztérium, a melynek élén ez idő szerint a t. miniszter ur áll, (Éljenzés.) a múltban a képviselőháznak budgetjogát csaknem teljesen illuzóriussá tette. A zárszámadásokból azt látjuk, hogy ez a minisztérium minden egyes tételnél pár száz vagy ezer koronányi meg nem engedett kiadást eszközölt. Fel akarom hívni a t. miniszter ur figyelmét arra, hogy ezen túlságosan szabadon gazdálkodó minisztériumot szedje rendbe. Ezeket, t. ház, szükségesnek tartottam elmondani, még pedig azért, hogy a hiányokra, fogyatékosságokra, hibákra felhívjam a t. közoktatásügyi miniszter ur figyelmét, — a ki meg vagyok győződve, — hogy lelkének minden melegével, erejének minden 8