Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 dec A vizsgálatokon azonban a t. tanár urak mégis követelőzők, sőt kérdeznek olyan dolgokat, a miket soha elő nem adtak. (Ugy van!) Nagy György: Lutri a vizsga! Szász József: Lehet-e csodálkozni azon, hogy ilyen viszonyok mellett a bukottak száma a 60°/o-ot is meghaladja? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nagy baj az is, hogy a katedrák nincsenek betöltve. Gyulai Pál nyugalomba vonulása óta hét féléven át nem volt betöltve a magyar irodalom tanszéke. Csak két szemeszter eltelte után határozta el a minisztérium, hogy Gyulai Pál tanszékét két tanszékkel helyettesiti. Az egyiket nyomban be is töltötték, a másik ma is üresen áll. És ez még nem minden. Tudjuk azt, hogy Kerékgyártó Árpád halála óta a budapesti egyetemen a magyar történetnek nincsen tanszéke. (Mozgás.) És ez nem Bécsben, nem Berlinben, nem Parisban történt meg, de itt Budapesten, országunk fő- és székvárosában. Nagy György: De az ujnémet ós az ónémet nyelvnek van tanszéke! Nincs betöltve azonkívül a német irodalom tanszéke, nincs betöltve a franczia tanszék, e tanszék betöltésénél az utóbbi időben uzusba vették, hogy állandóan német emberrel töltik be, mintha nem volna nekünk magyaroknak elég képzett, arra való emberünk ennek a tanszéknek a betöltésére. (Igaz! Ugy van!) A kolozsvári egyetemen nem jobbak a viszonyok, sőt a kolozsvári egyetem határozottan csonka, a legszükségesebb tanszékek nincsenek betöltve; ott van az aesthetika, nincs tanszéke, nincs tanszéke a műtörténelemnek. Azonkivül tisztelet, becsület, de nagyon sok az öreg tanár, a kik közt akad olyan is, a ki nem átallja elmondani hallgatóinak azt, hogy kilencz év óta nem olvasott magyar könyvet, mert magyar könyvet olvasni nem lehet. (Felkiáltások: Ki az!) Meltzl Hugó, a.német irodalom tanára. (Nagy mozgás.) Ezeket a szomorú állapotokat a t. közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe ajánlom. Nagy György: Hát a darabontok? Somló, Pikler, egész sor! (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne tessék a szónokot zavarni. (Mozgás és derültség.) Szász József: Azokból, t. ház, a miket elmondtam, világos, hogy az egyetemnek eddigi rendszere tarthatatlan; bizonyos az is, hogy itt a czentralizáczió szerencsétlennek bizonyult, sőt mondhatom, hogy csődöt mondott. Ezért örömmel fogadom a t. miniszter ur elhatározását, hogy a harmadik egyetemet felállítja. Lecsapolásra, deczentralizáczióra feltótlen szükség van. Néhány szóval meg akarok emlékezni az egyetemi magántanárokról is. Ezek az egyedüliek, a kikről még a Széll Kálmán-féle fizetésjavitó törvény sem gondoskodik. Valósággal nevetséges, de egyúttal szo\zember lí-én, pénteken. 55 moru dolog is, hogy az egyetemi magántanárok a kvóta szerint órákként és hallgatók után 77 fillért húznak. Éber Antal: Ez már igaz. Alamizsna. Szász József: A legnagyobb rekord, a mit egyetemi magántanár elér, az, hogy félévenként 30—40 forintot keres. Éber Antal: Bizony szégyen. Szász József: Ez ellen azzal szoktak érvelni, hogy hiszen nagy kitüntetés, ha valaki egyetemi magántanár, mert ez lépcső az egyetemi tanársághoz. Ezt indoknak nem fogadhatom el, mert ma már annyi az egyetemi magántanár, hogy ha mindegyik száz évig él, akkor sem lesz soha egyetemi tanár, mert csak két egyetemünk van és kevés a kathedra. Arra kérem a t. kultuszminiszter urat, hogy vagy szüntesse meg a nevetségesen csekély dotácziót, vagy az igazságosságnak és méltányosságnak megfelelően intézkedjék, hogy a magántanárok fizetésemelést kapijanak. (Helyeslés.) A nemzeti fejlődés és műveltség tekintetében fontos tényezők a könyvtárak. Három nagy könyvtárunk van, a múzeumi, az egyetemi és az akadémiai könyvtár. Azt mindjárt konstatálhatjuk, hogy általános tudományi szempontból egyik könyvtár sem felel meg a követelményeknek. A múzeumi könyvtárban jobbára azok a müvek vannak elhelyezve, a melyek velünk, magyarokkal foglalkoznak vagy velünk vonatkozásban vannak. Az egyetemi könyvtárban azok a könyvek vannak, a melyeket a t. egyetemi «• tanár urak megrendelnek, mert szükségük van rájuk. Az akadémiai könyvtárban pedig azok vannak, a melyeket a külföldi tudományos társaságok cserepéldányként megküldenek. A mint mondottam, egyetemes tudományos szempontból egyetemi könyvtárunk sem kielégitő. Szükséges, hogy ezen könyvtárak valamelyikét és pedig a legnagyobbat, a múzeumi könyvtárt kifej lesz szük. Nem szükséges, hogy uj könyvtárt állitsunk fel, elég az, ha a meglevőt a modern viszonyokhoz képest kifejleszszük. A mai rendszer mellett Magyarországon komolyan tudományokkal foglalkozni nem lehet. Ha elgondoljuk azt, hogy a múzeumi könyvtárban nincs meg sem az angol, sem a franczia, sem az orosz encziklopédia, hogy nincsenek meg az eurójiai nagy nemzeteknek nagy szótárai, holott a BritishMúzeumban a magyar nyelv szótárának a legújabb kiadása is ott van, akkor rájövünk arra, hogy vannak egyes tudományágak, a melyekkel foglalkozni teljesen lehetetlen. így pl. a mai viszonyok közt lehetetlen foglalkozni az indogermán nyelvtudományokkal. Szükséges tehát, hogy — a mint mondtam — a könyvtárakat kiegészítsük. Nagy baja ezenkívül a könyvtáraknak az, hogy helyiségeik szűkek, a modern követelményeknek nem megfelelők, tul vannak zsúfolva, a hirlaposztály pl. annyira, hogy oda ma már