Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.
Ülésnapok - 1906-78
54 78. országos ülés 1906 dec »Ha nem tanulsz, oda adlak suszternek!« Ezt az ijesztgetést halljuk most az ország minden részében. Statisztikai számítás szerint 30 év alatt körülbelül 50.000 jogász került ki az életbe, de ugyanannyi idő alatt nincs szükség többre, mint 30.000-re, mit csinál a többi? Nyomorog és foglalkozás nélkül kódorog. Ezzel szemben a felső kereskedelmi iskola és a keleti akadémia meglehetősen el van hanyagolva. Azok is, a kik a felső kereskedelmi iskolákat látogatják, nagyobbrészt csak azért járnak oda, hogy az egyéves önkéntességi jogot megszerezzék. Ezen iskolák harmincz esztendő óta mintegy 11.000 szakképzett ifjút adtak annak a státusnak alimentácziójára, mely a mai kezdetleges viszonyok között is körülbelül 80.000 képzett embert tudna foglalkoztatni. A keleti akadémián is ilyenek a viszonyok, pedig ennek létesítéséhez a képviselőház annak idején nagy reményeket fűzött. Ellenben a gimnáziumokba tódul az ifjúság és azok valóban tul vannak zsúfolva jobbára oda nem való elemekkel. Egy harmincz esztendős időszakot és a mai iskolalátogatási viszonyokat véve alapul, azt látjuk, hogy a gimnáziumok tultömöttsége folytán 112.000 az egyetemi pályák és különösen a jogászpálya tultömöttsége folytán pedig 30.000 felesleges és képességüknek megfelelő elhelyezésben nem részesíthető, tehát összesen 142.000 olyan egyénnel szaporodik társadalmunk, a kik valamennyien a szellemi proletariátust szaporítják. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ellenben a 25.000 képzett embert igénylő mezőgazdasági szakmára 30 esztendő alatt 4500 szakképzett egyént neveltünk, a 80.000 képzett embert igénylő középkereskedelem számára 18.000-et, a 10.000 magasabbrendü közgazdasági állás számára pedig csak 1200-at képeztünk. Társadalmi és egyúttal fontos pedagógiai érdekek is azt követelik, hogy szűnjék meg ez a káros és veszedelmes tulprodukczió. Némiképen talán az által lehetne a bajon segíteni, hogyha a közéjáskolák IV. osztályából az V-ikbe való átmenetelt olyan értelemben megszigorítanák, hogy csak azok juthassanak a felsőbb osztályokba, a kik a tanári kar véleménye szerint a tudományos pályákra alkalmasok és a kiknek azokhoz kedvük van. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ezek után áttérek az egyetemek kérdésére. (Halljuk! a szélsobaloldalon.) Csak helyeselhetem a t. közoktatásügyi miniszter ur azon elhatározását, hogy ezen tárgyban ankétet szándékozik egybehívni. Nem lesz talán felesleges azért, ha ezen kérdés ismertetésére bővebben kitérek. (Halljuk! Halljuk!) Az egyetemen az ifjúság életébe be kellene vinni a nemzeti tartalmat és a kötelességérzetet. Ez azonban az egyetemek mai rendszere mellett teljesen kivihetetlen. Az egyetemen a tanítás ma csak időlopás. zember lk-én, pénteken. A budapesti egyetemnek 6000 hallgatója van, tehát több, mint a párisi és bécsi egyetemet kivéve Európa bármelyik egyetemének. Ha a hallgatóknak csak fele eljárna az előadásokra, akkor a budapesti egyetemen tanítani abszolúte nem lehetne, tudományosan foglalkozni a tanítással pedig ma sem lehet. Kicsiny az épület, szűkek a tantermek. Ezen a bajon a közoktatásügyi kormány ugy akart segíteni, hogy a régi képviselőház helyiségeit átadta az egyetem czéljaira és hogy a műegyetemet kitelepíti a Lágymányosra. Ezt az eszmét én nem tartom szerencsésnek, mert a látogatás szempontjából kivihetetlen, hogy a hallgató az egyik órát a Szerb-utczában, a másikat a Sándor-utczában, a harmadikat pedig már a Muzeum-köruton hallgassa. Éber Antal: Hiszen ugy sem hallgatja! Szász József: Ez a tanárok és a hallgatók szempontjából is teljesen kivihetetlen. Az egyetem túlzsúfoltságának a czentralizáczió és az a szerencsétlen vizsgarendszer az oka, a mely olyan alapokra van fektetve, hogy jóformán kényszeríti az ifjúságot a fővárosba való tódulásra. (Igaz! ügy van!) Lecsajjolás csak egyszer történt, akkor, a mikor a kolozsvári egyetemet megalapították. A hallgatók nagy száma miatt a tanárok kezéből kiesett az ifjúság nevelése és irányítása és teljességgel lehetetlenné vált az ifjaknak tanári ellenőrzése. Ilyen viszonyok között — a mint már mondottam •— teljes lehetetlenség a komoly munka az egyetemen. Ehhez hozzájárul még az is, hogy rendkívül sok a szünnap. Valósággal megdöbbentő, mily kevés munkanap van az egyetemen. Csak hozzávetőleges számítás szerint is kitűnik, hogy az első szemeszterben nincsen több munkanap 60-nál. (Mozgás.) Az első szemeszter szeptembertől deczemberig tart. Ennek három első hete azonban beiratásokkal, indexaláiratásokkal ós pótvizsgákkal telik el és ez foglalja le a szemeszter utolsó heteit is. Maga ez, kitesz 30 szünnapot, a többi 30 szünnaj} pedig kitelik a vasárnapokból, az ünnepnapokból, az egyetemi ünnepélyekből és a rektori szabadnapokból. Nagy György. A császári születés- és névnapókból ! Szász József: Ehhez járni még az is, hogy a t. egyetemi tanár urak nem tartják meg pontosan az órát. A legtöbben félkor, némelyek háromnegyedkör kezdik meg előadásaikat s igy egy órás előadás helyett fél órás, nagyon sokszor r csak egy negyedórás előadásokat tartanak. És még ez is csak a jobbik eset. Igen sokszor előfordul, hogy a tanár minden indokolás nélkül elmulasztja az órát. Csoda-e, ha ilyen viszonyok között a hallgatóság kávéházakba és korcsmákba jár?
