Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-78

78. országos ülés 1906 deczember U-én, pénteken. ;>:; Nagy György : A legnagyobb izgató a három csatahajó ! Szász JÓzsef: Híve vagyok ezenkívül az állami kötelező ingyenes népoktatásnak, (Helyeslés.) mert azt vallom, hogy a szegény ember rongyos gyer­mekének épen annyi joga van az iskolához, a tanuláshoz, mint a gazdagénak, (ügy van !) és hogy valósággal kulturellenes állapot az, ha valaki azért nem tanulhat, nem fejlődhetik, nem végez­het, mert nincsen tanpénze. (Igaz I ügy van !) Elsőrangú fontosságú kérdés, jól mondotta a t. közoktatásügyi miniszter ur, az iskolák állami ellenőrzésének kérdése. Ezt most a tanfelügyelők végzik el. Én nem habozom kijelentem, hogy ennek az intézménynek barátja nem vagyok. Sokkal inkább biznám ezt a felügyeletet a közigaz­gatási faktorokra, mint a tanfelügyelőkre. A tanfelügyelőnek nagy a feladata, kicsi a hatalma, ugy hogy az állami felügj'eleti jogot sokszor nem tudja gyakorolni és teljesen fegy­vertelenül áll különösen a nemzetiségi iskolákkal szemben. (Igaz! ügy van!) De máskülönben sem felelhet meg hivatásának ez az intézmény, mert igen nagy területen kell ezt az állami felügye­letet gyakorolni. A tanfelügyelő is csak ember, nem pedig sasmadár, hogy naponként 100 kilo­métert berepüljön. Ha a tanfelügyelő nagyon szorgalmas, akkor végig tudja járni egy esztendő alatt az iskolák nagy részét. Szóval, ha nagyon szorgalmas a tanfelügyelő, akkor minden eszten­dőben egyszer meg tudja látogatni iskoláit, de hány olyan iskola van, a mely 5—6 éven keresztül sem lát tanfelügyelőt ? Sőt merem egész bizonyos­sággal azt állítani, hogy vannak olyan iskolák, a hol a világ teremtése óta nem járt még tanfel­ügyelő. (Igaz! Ugy van!) Ez a rendszer, t. kép­viselőház, reformra szorul. Igen örülök, hogy a t. miniszter ur czélba vette az u. n. segédtanfel­ügyelői rendszer felállítását. Ennyit talán meg­érdemelnek az iskolák, a nemzeti politika műhe­lyei, a hol ennek a nemzetnek jövendőjét, szeren­cséjét vagy balsorsát kovácsolják. Engedje meg a t. képviselőház, hogy néhány szóval áttérjek ezután a középiskolákra. (Halljuk ! Halljuk!) Illetékes körök is belátták már, hogy a közéjüskolai rendszer mai formájában fenn nem tartható. A reformot már Wlassics keresz­tül akarta vinni és hogy nem vitte keresztül, ennek oka valószínűleg az, hogy elkövetkeztek a nehéz politikai viszonyok. Közoktatásügyünknek és nevelési rendszerünknek az a legnagyobb hibája, hogy a magyar iskola elszakadt a magyar élettől, elszakadt a magyar nemzeti hagyományoktól. Most az a czél, hogy az ifjú mentől többet tanuljon, men­től több ismeretet hordjon össze, holott arra kel­lene törekedni, hogy megszokja az önálló gondol­kodást, az elmének függetlenségét és az ítélet­nek szabadságát. (Élénk helyeslés.) Hiába van az ifjúnak fejében garmada számra a világnak minden bölcs és bolond tudománya, ha nincs avval egyensúlyban a lelki és testi ereje, ha nem tanulta meg a szívós kitartást, az életre­valóságot, ha nem igyekszik önállóságot szerezni, a senkivel és semmivel meg nem alkudó köte­lességérzetet. (Igaz! Ugy van !) Nekünk magya­roknak nem félembereket kell nevelnünk, hanem egész embereket. (Helyeslés.) Csak igy tudjuk elérni kitűzött czéhmkat, ennek a nemzetnek önállósítását, függetlenségét. Ifjainkat tehát küzdelemre kell nevelni; ugyanerre kell nevelni társadalmunkat is, mert hozzá kell szoknunk a harczokhoz, miután tudjuk azt, hogy a jó Iste­nen kívül viharos időben senkink sincs, a kire támaszkodhatnánk. Szíves figyelmébe ajánlom a közoktatásügyi miniszter urnak, hogy az idegen ajkú felekezeti iskolákra nagyobb gondot kell fordítani, mint eddig. Ebben a tekintetben különben tegnapi beszédében kielégítő nyilatkozatot tett. Felhívom a miniszter ur figyelmét arra is, hogy a közép­iskolában nagyobb súlyt helyezzen a modern nyelveknek tanítására. Mert nem közönséges szóbeszéd az, hogy a ki a hány nyelvet tud, annyi ember, de valóságos igazság. Azonkívül figyelmébe ajánlom a közoktatásügyi miniszter urnak a szellemi nevelés mellett a testi neve­lésnek a fejlesztését is. E tekintetben, elismerem, már sokat tettek a múltban is, de hol állunk még az eszményi angol nevelés mellett, a hol télen hetenként 21 órát, nyáron 33 órát töltenek az ifjak a szabad levegőn és a tornatermeitben. Ijesztő mértékben szaporodik nálunk, t. ház, a szellemi proletárizmus. Csodálatos dolog, hogy az u. n. értelmiségi jaályákra valósággal tódulnak a gyermekek, míg a gyakorlati, produktív pályákra alig megy nálunk valaki. Azt már hála Istennek beláttuk, hogy gazdasági megerősödésre és füg­getlenségre kell törekednünk, de annak belátá­sáig még nem jutottunk el, hogy gyermekeinket a gyakorlati életpályákra kell nevelnünk. (Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Éber Antal: Ez volna a legfontosabb feladat! Szász József: Pedig a kulturnemzetek gaz­dasági harczában helyünket csak ugy állhatjuk meg, ha a szellem fegyvereivel kitűnően fel leszünk szerelve. A czivilizált népeknek most folyó gazdasági harcza nemzedékekre kihatólag fogja eldönteni az országok fejlődésének vagy hanyatlásának, kultúrájának vagy elmaradott­ságának jövőjét és irányát. Hogy mi győzünk-e ebben a harezban, az attól fog függni, hogy lesz-e elég ügyességünk, tudásunk, éleslátásunk, a melyek nélkül a letért való küzdelemben helyünket meg nem állhatjuk. Ezért szükséges az, hogy gyermekeinket praktikus életpályákra neveljük, hogy őket iparosokká, gyárosokká, kereskedőkké neveljük, a mely pályákon ma az érvényesülés sokkal könnyebb, mert ott erre sokkal nagyobb tér nyílik. Magyarországon csodálatoskópen mindenki jogász akar lenni. A szülők az iparospályával ma is csak ijesztgetni szokták gyermekeiket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom