Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január í6-án, szerdán. 301 hogy utolsó beszédének egyes tételeire nézve nem nyilatkoztam. Bocsánatot kérek, t. ház, én valamivel régebben vagyok ennek a parlamentnek tagja mint t. képviselőtársam (Igaz ! Ugy van ! balfelől.) ; ismerem a parlamenti szokásokat; a parlament iránti tiszteletben nőttem fel és nem azért voltam 30 éven át a parlamenti ellenzéknek tagja, (Általános, élénk éljenzés.) hogy a parlamenti ellenőrzést ne akarjam komolyan magammal szemben gyakoroltatni. En beszédemben azt mondtam, hogy nyilatkozom azokra az ügyekre, a melyeket a t. képviselő ur felhozott, melyek az én hatáskörömbe tartoznak és a melyek be vannak fejezve, de a melyek még elintézés alatt állanak, azokra nem nyilatkozom. (Általános helyeslés.) A ki ezekre nézve előre is azzal a bizalmatlansággal ajándékoz meg engem, hogy helytelenül fognak elintéztetni, az ám vonja le ezen álláspontjából a következményeket. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a képviselőház bármely ügyre nézve az aktákat követeli, azokat a ház asztalára le fogom tenni, (Helyeslés.) de egyes képviselővel szemben fentartom magamnak a diskréczionális jogot arra nézve, hogy mikor és mely ügyben engedem meg neki a betekintést. (Helyeslés.) Ennek előrebocsátásával azonban azt mondom, hogy a Malonyay tanár úrra vonatkozó összes anteaktáknak betekintésére bármikor szivesen látom t. képviselőtársamat; azokból meg fog győződni arról, hogy minő stádiumban van az ügy és hogy milyen irányban készül annak elintézése. Ennyit t. képviselőtársam beszédére; ezen a téren fog engem mindenki megtalálni, hogy én a mi visszaélést találok a reám bizott tárcza keretében, azt én, gondosan megvizsgálva az ügyet, igenis orvosolni fogom, de igen nagy körültekintéssel, hogy megkülönböztessem azt, a mi valóban visszaélés, attól, a mi csak mende-monda és a mi csak egyes elégedetlenkedő körök elkeseredettségének visszhangja. (Élénk helyeslés.) En egy pillanatig sem vonom kétségbe t. képviselőtársam teljes jóhiszeműségét, de az a benyomásom, hogy ő nem a kellő kritikával teszi magát mindazon elégedetlenkedő nyilatkozatnak orgánumává, a melyek a közvéleményben s a társadalom különböző rétegeiben el vannak terjedve. Ismétlem, minden konkrét adat, minden konkrét panasz, a mely illetékes oldalról a minisztérium elé hozatik — és természetesen azt, a mi a házban felhozatik vagy elmondatik, eo ipso illetékes nyilatkozatnak kell tekinteni — mindez megvizsgálásom tárgyát kéjjezi, de, bocsánatot kérek, azt a kötelezettséget nem ismerhetemTel, hogy azért, mert valamely dolog nyomtatásban megjelent, (Halljuk ! Halljuk !) hogy azért annak minden egyes állitására kitérj edőleg vizsgálatot kelljen megindítani, (Helyeslés.) mert máskülönbén minden minisztérium összes alkalmazottai állandóan vizsgálat alatt állanának és a minisztériumoknak más dolga nem is volna, mint folytonos vizsgálatokat észközölni. (Helyeslés balfelől.) En annak a sokat emlegetett könyvnek a szerzőjére nézve, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. V. KÖTET. a kit felhozott a t. képviselő ur, sem mondtam semmi mást, mint azt, hogy már az ő Ítéletének általánossága is azt a benyomást jkelti, hogy teljesen tárgyilagos színvonalon nem áll. Ennyit mondtam errőha könyvről, és semmivel sem többet. T. képviselőház ! Az itten felhozott elvi természetű ügyekre is ki kell terjeszkednem röviden. Gondolom, Hajdú Frigyes t. képviselőtársam hozta fel a középiskolai tanárok fizetésrendezésének ügyét, tekintettel a Széli-féle fizetésrendezési törvényjavaslatra, a mely törvényjavaslat tudvalevőleg az ismert okokból törvényerőre nem emelkedett és nem is tárgyaltatott ebben a házban. Én ismerem e tekintetben a középiskolai tanárok óhajtásait, a melyek nem annyira financziális természetűek, mint inkább a Széli-féle javaslatban fodalt bizonyos erkölcsi garancziáknak életbeléptetésére irányulok. Erre is csak azt mondhatom, — bocsánatot kérek, hogy annyiszor kell ezt mondanom,—hogy az ügygyei komolyan és behatóan foglalkozom ; mert igazán én abban a helyzetben vagyok, hogy ezt joggal elmondhassam, miután komoly, nagyfontosságú és égetően sürgős kérdéseket kellett előzetesen megoldani. Ezzel a kérdéssel is foglalkozom és remélem, hogy az illető körök méltányos kívánságainak kielégítésével sikerülni fog ezt az ügyet a megoldás útjára vinni. (Helyeslés.) Egy rendkívül komoly és nagy kérdést hozott fel b. Bánffy Dezső t. képviselőtársam. (Halljuk ! Halljuk!) Ö a nem magyarajku, a nem magyar tannyelvű gimnáziumokban előforduló visszásságok orvoslására más hatályos eszközt nem lát és nem tud, mint a középiskolának — a mint ő magát kifejezte — abszolút, kizárólagos államosítását. T. képviselőtársam maga is jelezte, hogy ő ugy tudja, hogy én nem vagyok ezen a nézeten. Én tényleg más nézeten vagyok. En azokat a bajokat, a melyekre ő hivatkozott, ismerem és legnagyobb gondjaim és legkövetelőbb feladataim közé tartozik, hogy azoknak orvoslását eszközöljem. Eszközlöm is, és fogom is eszközölni ugyanabban a szellemben, a melyben azt a népoktatás terén megkísérlem, és remélem, sikeresen is fogom megkísérelni ugyanabban a szellemben a közoktatás minden ágában. (Helyeslés.) Ennek a szellemnek és ennek az iránynak pedig alapvető, igen egyszerű tétele az : ki nem zárni a kulturmunkából az oktatás minden fokán az olyan tényezőt, a mely a magyar állami és nemzeti eszmével kongruens irányban akarja a kultúrát szolgálni; (Helyeslés.) de viszont lehetetlenné tenni minden olyan úgynevezett kulturális vagy tanügyi működést, a mely ezzel ellenkezik, a mely ezzel szemben még csak a neutralitás álláspontjára is helyezkedik. (Helyeslés.) Én azt hiszem, a mi viszonyaink között — nem a mostani pillanatnyi viszonyokat értem, hanem az országnak közjogi és európai helyzetét — ez az egyetlen helyes nemzeti kultúrpolitika. (Igaz ! Ugy van!) Nem akarok kulturális szemponttal érvelni, nem akarok arról beszélni, hogy milyen elijesztő fakóságnak, szürkeségnek és monotóniának képét látnám egy olyan nemzetnek 40