Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

362 90. országos ülés 1907 január 16-án. szerdán. kulturális életében, a melyben az egész szellemi tevékenységnek vezetése az állam központi hatalmának kezeiben összpontosul, (Igaz I Ugy van !) hogy a mindenkori miniszter a maga irányának — vagy helyesebben szólva, ha egy nagy átlagot akarunk vonni a különböző irányok között — a maga iránytalanságának fakóságát rányomja az összes kulturális tevékenységre, a helyett, hogy ezen a téren a leginkább szükséges és üdvös szabadverseny kifejlődhessen, (Helyeslés.) a melyben egyedül van az élet, a melyben egyedül van a kultúra sokféle virágainak felvirágzása és gyümölcsei megélésének lehetősége. (Igaz ! Ugy van!) Én arról nem is akarok szólni, hogy milyen fontos, milyen szükséges és jogos igénye az a társadalom minden osztályának, a haza minden fiának és minden polgárának, hogy az ő gyermekei az egész vonalon meggyőződésének és különösen az ő vallási meggyőződésének megfelelő nevelést nyerhessenek. (Helyeslés.) Nem szólok arról, mennyire fontos és szükséges a nemzet erkölcsi alapjainak fentartása szempontjából (Igaz I Ugy van !) az, hogy meg ne szakittassék az összeköttetés a nevelés, a kulturmunka, és annak vallás-erkölcsi alajjjai között. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon és a közéfen.) Mindezekre most nem akarok kiterjeszkedni, tisztán a nemzeti politikának szempontjából akarok most érvelni és akarom álláspontomat megokolni. (Halljuk ! Halljuk !) T. képviselőház ! Ebben a hazában a nemzeti irányt, a nemzeti gondolatnak érvényesítését nem egyedül azok a jelenségek és azok a tényezők veszélyeztették, a melyekre t. képviselőtársam czélzott. Voltak idők ennek a hazának történetében — és bizony nem is kell a régmúltba nagyon visszamennünk,—(Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a mikor a nemzeti gondolat menedéket talált hosszú időkön keresztül a nem állami intézményekben. (Igaz! Ugy van!) Tudjuk, hogy az egész Bach-korszakban a protestáns közéjiiskolák és a szerzetesek által vezetett katholikus iskolák voltak menedékei a nemzeti gondolatnak és nemzeti iránynak (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) azokkal az impulzusokkal, azokkal a gyilkoló áramlatokkal szemben, melyeket a központi hatalom a hazára lehelt. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) T. képviselőház ! Ilyen helyzet és ilyen történelmi előzmények után, meh/eknek megismétlődésétől csak néhány hónap előtt nem tudom, mekkora vastagság\i hajszál választott el bennünket, (Igaz ! Ugy van! Derültség.) és ilyen viszonyok között, bátor férfiú legyen az, a ki a nemzet egész szellemi életének irányzatát a központi hatalom monopóliumának akarja kiszolgáltatni. (Hosszantartó, élénk helyeslés és taps.) A feladat épen azért, mert két oldalról fenyegethet minket veszély, nagyon nehéz, nagyon kényes és itt semmiféle sablonszerű megoldás nem megoldás. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) En egy egész rendszerét iparkodom létesíteni, a tanszabadság mellett, a megállapított feltételeknek és az ezen feltételek megtartására irányult felügyeletnek, a mely rendszer működésének eredménye az legyen, hogy a központi hatalomnak megadassék az, hogy mindeji nemzetellenes irányzatot ha más közoktatással foglalkozó társadalmi tényező részéről megnyilvánulna, elnyomhasson, meghiúsíthasson, de a mely rendszer másfelől nem adja a központi hatalomnak kezébe azt a lehetőséget, hogy egész kulturális életünket a maga nézete szerint esetleg nemzetellenes irányban is vezethesse. (Elénk helyeslés.) Ez egy nagyon nehéz feladat és ha majd sorban a ház elé kerülnek azok a tanügyi javaslatok, a melyeket részint már a legközelebbi jövőben, részint a nem nagyon távol jövőben benyújtani készülök, akkor a t. ház meg fog győződhetni arról, mennyiben sikerült nekem ezt az igen kényes feladatot megoldani, mennyiben sikerült minden ellentállást megtörő hatalmat adni a központi kormányzatnak a nemzet érdekében, és mégsem adni neki olyan hatalmat, a melyet a nemzet ellen felhasználhatna. (Élénk helyeslés.) Ez az a nagy probléma, a melynek megoldásán fáradozom, a mely megoldásnak alapvető eszméi máris élnek lelkemben és le vannak téve már eddig kész javaslataimban, a melyeket a t. ház meg fog bírálhatni. De nekem az a meggyőződésem, hogy ha nemzetünknek jövőjét a mi specziális helyzetünkben minden körülmények közt biztosítani akarjuk, minden veszély ellen meg akarjuk óvni, akkor nem lehet magunkat sem az egyik, sem a másik végletnek karjaiba dobni, hanem egy ilyen, hogy ugy mondjam, vegyes rendszert kell fen tartanunk, mint a hogy nemzetünknek alkotmányát nemcsak a központi hatalom megerősítésében, hanem az önkormányzati tényezők közre működésében is kell keresnünk. (Élénk helyeslés és taps.) T. képviselőház ! A nőnevelésre is kiterjeszkedett t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk !) En nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy e tekintetben vele tökéletesen egyetértsek. Egyetértek alapvető tételében, abban, hogy a nőnek természetes hatásköre a családban, a házi tűzhelynél van, és hogy ennek folytán bizony a nőre nézve kivételes egyéniségtől eltekintve baj, ha a természetes hivatását nem teljesítheti, hogy surrogatum után kénytelen nyúlni. Bocsánatot kérek, ezzel egyetértenek kilenczvenkilencz százalékban azok a nők is, a kik kénytelenek a családi hivatástól eltérni. Farkasházy Zsigmond: Társadalmi kényszer alatt állanak. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter : Nem a maguk jószántából teszik. Mindegyikük a természet ösztönétől indíttatva szívesen térne át és élete ideáljának, benső reményének tekinti, hogy valamikor talán áttérhet gyönyörű magasztos, természetszerű hivatására, a melyre a nőt az Úristen teremtette és nekünk adta. (Igaz ! Ugy van !) De azért a tények itt vannak, a társadalmi viszonyok akként alakultak ki nemcsak