Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-90

90. országos ülés 1907 január 16-án, szerdán. 359 vény javaslatot a házasság érvényességének előfeltételeire vonatkozó törvények összeütközésének kiegyenlítése végett az 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában (írom. 355); (Helyeslés/ a házasságok felbontására, valamint az ágyés asztaltól való elválásra vonatkozó törvények és az ily tárgyú bíráskodás terén támadható összeütközések kiegyenlítése végett 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában (írom. 356); törvényjavaslatot a kiskorúak gyámságának szabályozása végett az 1902. évi június hó 12-én Hágában kötött nemzetközi egyezmény beczikkelyezése tárgyában (írom. 357); végül pedig (Halljuk! Hall juh!) van szerencsém bemutatni az 1902. évi június hó 12-én Hágában aláirt három nemzetközi egyezménynek, egyfelől a magyar szent korona országai, másfelöl a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között megfelelő értelemben való kölcsönös alkalmazásáról szóló egyezmény beczikkelyezése tárgyában (írom. 358). (Helyeslés.) Ezen javaslatnál kötelességem megjegyezni, hogy — ez a javaslat, amelynek előzményeiként meg kell emlékeznem az 1878 : XXVI. és az 1899 : XLYI. t.-czikkekről, a melyek hasonló egyezmények tárgyában a beczikkelyezést tartalmazzák — az emiitett törvényekkel szemben a mi állami önállóságunkat teljesen biztosító azt az intézkedést tartalmazza, mely szerint mi Ausztriával való nemzetközi vonatkozásunkban mint állam állammal első ízben kötöttünk ily szerződést. (Eiénlc helyeslés). Tisztelettel kérem, méltóztassék ezen törvényjavaslatoknak szétosztása és az igazságügyi bizottsághoz véleményadás végett való kiadása iránt intézkedni s azt^annak idején a házban napirendre kitűzni. (Elénk helyeslés.) Elnök: A törvényjavaslatok ki fognak nyomatni, szót fognak osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett az igazságügyi bizottságnak kiadatnak, annak idején pedig napirendre fognak tűzetni. Ki következik? Ráth Endre jegyző : Hencz Károly! Hencz Károly: T. ház! Az állami középiskolák tételénél két irányban, de csak röviden óhajtok szólani. Az egyik vonatkozik az igen t. miniszter urnak elmondott szavaira, a melyekben foglalkozik az általam mondott konkrét eseteknek egynémelyük részével, a melyekkel az általános vita során ecseteltem azokat a visszaéléseket, a melyeket az órákkal a közéjúskolai tanároknak egyik része — kis része — üz, s a melyeknek orvoslását már az általános vita során voltam bátor a t. miniszter úrtól kérni. Konkrét eseteket hoztam fel a beszédemben elmondottak igazolására. A konkrét esetekre vonatkozólag az igen t. miniszter ur válaszolt is, azonban nem mindegyik esetre. Örömmel kell konstatálnom, örömömre és megelégedésemre szolgál az, hogy pl. Kemény Ferencz esetében az orvoslás már megtétetett. A t. miniszter ur azt mondotta, hogy neki erről a helyről kötelessége megvédelmezni azon alkalmazottait, a kiket az ő Ítélete szerint itt méltatlanul támadnak meg. S mikor ezeket kijelentette, egyenesen meg is nevezte az illető személyt, s ez Demeczky Mihály volt, a Ferencz József intézet kormányzója. Nekem is volna itt ebben a kérdésben s főleg Demeczky Mihály t. kormányzó úrra vonatkozólag még egynéhány észrevételem. A t. kormányzó ur, a mióta az én beszédem itt elhangzott, mindennap másokat és másokat küldött hozzám és kérve kért engem, hogy a róla mondott szavakat itt a képviselőházban vonjam vissza. Farkasházy Zsigmond: Ez gyönyörű dolog! Hencz Károly: Hát, t. képviselőház, én a róla mondott szavakat itt vissza nem vonom, sőt azokat itt újra megerősítem, ez azonban nem jelenti azt, hogy a miket én itt Alvinczyből felolvastam, azokat magamévá is teszem, mert én már akkor voltam bátor a t. képviselőháznak jelezni, hogy a t. ur eltűrte, hogy Alvinczy ezeket róla irja. Ezekre vonatkozólag a t. miniszter ur azt mondja, hogy Alvinczy nem illetékes ezekben a kérdésekben bírálatot mondani és hogy ő nem ért egyet Alvinczyvel. Már a múltkor jeleztem, hogy Alvinczyvel én sem értek minden tekintetben egyet, de én konkrét eseteket soroltam fel a melyekre vonatkozólag vizsgálatot kértem. Én tehát nem oszthatom e tekintetben teljesen a t. miniszter ur nézetét, mert Alvinczyt igenis a minisztérium bizta meg a reformjavaslatok kidolgozásával, a minisztérium küldte őt Németországba, Francziaországba és Angliába és ő a minisztérium megbízásából adta be azokat a hivatalos beadványokat, a melyek az illetőkről, a kiket én is felemlítettem, az említett módon nyilatkoznak. Mikor aztán a minisztérium a megbízást elvonta, akkor Alvinczy jónak r látta ezt nyomtatásban is közölni és kiadni. És a mit ott közöl, mai napig megczáfolva nincs. Két eset áll tehát elő: vagy igazak azok, miket Alvinczy mondott, vagy nem igazak. Ha nem igazak, két szempontból kell elbirálni az esetet. Alvinczy vagy olyan gazember, — feltételesen mondom — hogy ő ezeket a legrosszabb lelkiismerete szerint . . . (Zaj.) Elnök: (csenget): Kérem, t. képviselő ur, ne tessék ilyen kifejezéseket használni távollevőkről. Egy hang (balról): Feltételesen mondta! Hencz Károly : Feltételesen mondtam! Elnök: Feltételesen sem szabad. Nekem kötelességem erre figyelmeztetni a képviselő urat. Hencz Károly: Tehát, ha nem igazak azok a dolgok, akkor módjában van a t. uraknak a bíróság előtt elégtételt és méltó megtorlást keresni