Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-77

77. országos ülés 1906 deczember 13-án, csütörtökön. 25 becses figyelmét, akkor rögtön utána még egyszer felszólalok. (HaUjuk ! Halljuk !) Előadásomban egy hiány van, T. i. részletesen ismertettem ugyan a tanitói fizetésrendezést, arra azonban elfelejtettem kiterjeszkedni, hogy ez a törvény és ez a rendezés mely időtájban lépne majd életbe. Ez pedig igen fontos dolog. (Halljuk ! Halljuk !) A hosszú levélhez utóiratként tehát legyenek kegyesek elfogadni e tekintetben a következő kijelentésemet. (HaUjuk ! HaUjuk !) A mint mondottam, az előmunkálatok olyan stádiumban vannak, hogy azt mondhatnám róluk, hogy készen vannak ; még csak adatokról van szó, ugy hogy január havában, legfeljebb február hó elején a törvényjavaslatot be fogom nyújtani. (Helyeslés.) A terv az, hogy az uj fizetések 1907, évi július 1-én lépnek életbe, ugy hogy az 1907. év második felében már érvényesülhessenek s igy azok, a kik arra igényt tarthatnak, a magasabb fizetést megkapják. (Helyeslés.) Itt azonban nem állok meg; a törvényben felhatalmazást fogok kérni arra is, hogy az 1907. év Julius 1-én életbeléptetendő fizetésrendezések terhére már az 1907. év első felében is bizonyos kategóriáknak előlegeket adhassak, (Helyeslés.) ugy hogy ott, a hol sürgős, rögtön beállhasson a segitség. Ez az utóirat beszédemhez. (Élénk helyeslés és tavs a ház minden oldalán.) Hammersberg László jegyző: Goldis László! Goldis László : T. képviselőház ! Az igen t. képviselő urak bizonyára méltányolni fogják nehéz helyzetemet, mikor nemcsak Magyarországnak, hanem igazán az egész világnak egyik legnagyobb szónoka után kell beszélnem. (Halljuk!) Mindazonáltal, bár érzem magam is ezt a nehéz helyzetet, kötelességem teljesitése indit arra, hogy ily nehézséggel szemben is felszólaljak és elmondjam azt, a mit jelen alkalommal elmondani kötelességem. Azt hiszem, hogy sértést követnék el igen t. képviselőtársaimmal szemben, ha ez alkalommal a közoktatásügy nagy fontosságát hangsúlyoznám, mert meg vagyok győződve, hogy mindannyian át vagyunk ettől hatva. En magam legalább igaz szivből aláirom az 1798-ik évi svájczi alkotmány hires szavait: »Aufklärung ist dem Wohlstande vorzuziehen«, a jólétnél előbbrevaló a felvilágosultság. De ugyanakkor, mikor mindnyájan át vagyunk ettől hatva, azt is konstatálnom kell, hogy nálunk Magyarországon e téren még bizony hagynak hátra kivarrni valót az állapotok. Bizonyos keserűséggel kell konstatálnom, hogy egyrészt országunk nagy szegénysége, másrészt a nagyhatalmi állásért hozott óriási áldozatok, a túltengő militarizmus oly helyzetbe hozott bennünket, hogy hiányoznak az anyagi feltételek ahhoz, hogy Magyarországon jelenleg egy nagyobb konczepczióju közoktatásügyi politikát folytassunk. Ezt különben az igen t. kultuszminiszter ur is hangsúlyozta beszédében. Hiányoznak az eszközök ; a kormány szárnyai e téren meg vannak kötve. így tehát én sem fogom a t. házat egy nagyobb szabású közoktatásügyi politika konczepKÉPYII. NAPLÓ, 1906 —1911. V. KÖTET. cziójával untatni, nem fogom a könnyű hatásnak a fegyvereit használni, összehasonlítván azt, a mi tényleg van, azzal, a minek lennie kell, hanem a jelenlegi költségvetés keretein belül fogok maradni s e költségvetés tételein tul csak egyes biráló megjegyzéseket fogok tenni és olyan kívánságokat fogok hangoztatni, a melyek teljesítésének czélszerüségéről, hasznosságáról iparkodni fogok ;igy a t. házat, mint a t. kultuszminiszter urat is meggyőzni. (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt azonban a dolog lényegéhez tartozó ügyekre áttérnék, bátorkodom pár előzetes megjegyzést tenni. Mindenekelőtt bocsánatot kérek, hogy adataimhoz a számokat nem vehettem az 1905. évi közállapotokról szóló kimutatásból, mivel azt igen későn kaptuk kézhez. A t. képviselő urak tudják, hogy azt vagy két héttel ezelőtt és még az 1904. évről szóló jelentést is csak mintegy két hónappal ezelőtt kaptuk kézhez. így abban a kellemetlen helyzetben vagyok, hogy az adatokat azon állitásokhoz, a melyeket bátor leszek tenni, az 1904. évről szóló jelentésből veszem, a minek utoljára talán nem az lesz a következménye, hogy az adatok hibásak volnának, mert hisz a számokban nem lehet olyan nagy eltérés, 1904-ben és 1905-ben a számok körülbelül ugyanazok maradnak, csak egy visszásság van a dologban: hogy egy Apponyi Albert budgetjét olyan jelentés alapján kell megbírálnom, a melyet Lukács György irt alá. Azért mintegy szerény kívánságot szeretném csak hangoztatni, hogy az igen t. miniszterelnök ur jövőre az ország közállapotairól szóló jelentést előbb kegyeskednék a képviselők rendelkezésére bocsátani. Ezen apró megjegyzés után bátor vagyok még egy előzetes megjegyzést tenni, még j>edig azért, hogy kimagyarázzam az utána következőket. Itt a múlt hetekben egy részről az a kijelentés tétetett, mintha mi felekezeti párt volnánk. Ez ellen talán nem is kell nagyon protestálnunk, mert hiszen a mi pártunkban vannak római katholikusok, görög-katholikusok, görög-keletiek, protestánsok; talán csak az országnak egy hitfelekezete hiányzik pártunkból, meglehet, hogy idővel az is képviselve lesz. Tehát nem vagyunk felekezeti párt. Mindazonáltal a felekezetek érdekeit is képviseljük, mert a felekezetek dolga országos dolog és ha egy párt valamely felekezet érdekeit is képviseli és a házban előterjeszti, azt hiszem, hogy országos ügyet támogat és országos ügyről szól. Hiszen maga az a minisztérium, a melynek költségvetését most tárgyaljuk, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium, tehát vallási dolgokkal is foglalkozik. Azért bocsátottam ezt előre, mert megjegyzéseim elején igazán felekezeti dolgokról fogok beszélni. Mindenekelőtt bátor vagyok az igen t. kultuszminiszter ur figyelmét felnivni egy visszás körülményre. A miniszteri jelentésekben, de a statisztikai évkönyvekben is és az 1900. évi népszám4