Képviselőházi napló, 1906. V. kötet • 1906. deczember 13–1907 január 18.

Ülésnapok - 1906-88

298 88. országos ülés 1907 január 14-én, hétfőn. egyrészről azért igen fontos, hogy ez a lelkész maga is csak a 800 korona minimumot óhajtja; tehát ezek oly szorult helyzetben vannak, hogy nem kívánhatjuk tőlük, hogy e nyomott helyzetben a haza és a köz érdek éhen huzgóan munkálkodjanak. De érdekes ez a levél másrészről is, mert ez az a Pap Demeter, a kiről Vajda t. képviselő ur május 30-án azt mondta itt a házban, hogy »megölték Pap Demeter lelkészt!« (Derültség.) Örvendetes tehát, hogy ép egészségben kérvényeket irhát, bár sajnálatos, hogy ilyen szerény anyagi viszonyok között van. Igen fontos dolognak tartom, hogy mikor lelkészek az állam segélyéből megélhetési alapot nyernek — óriási összeg, 1,992.414 korona kellene az egyesült görög-katholikusok kongrua kiegészitésére — hogy meg legyen az államnak minden biztositéka, hogy ezt a pénzt nem dobta ki hiába, hogy azokat az államtagokat, a kiket segélyez, a magyar állameszme szolgálatában is fogja tarthatni. {Helyeslés.) Azért a kongrua rendezésénél és effektuálásánál szem előtt kell tartanunk, hogy egyöntetű, az összes, kongrua-segélyre szorult lelkészekre irányadó törvény hozassék, a mely kivételes szabályokat nem tűr meg. A kik egyformán élvezik ugyanazon helyről, az állam jótékonyságából a javadalmat: egy törvény alá vonassanak; nehogy olyan kivételes dolgok történhessenek, mint a nemzetiségi törvénynyel, a mely folytonos izgatás tárgyát képezi, és a mely az állam gyermekeinek egy részét mintegy kiváltságos szabály alá vonja. Azért a kongrua-rendezésnél is azt óhajtom, hogy a t. ház és az igen t. miniszter ur gondoskodjék arról, hogy a lelkészi fizetések kiegészítésénél és rendezésénél egy országos törvény hozassék, a mely minden egyes kongruára, lelkészre és egyházra vonatkozik, a melyben meg legyen állapítva a mikéntje, a feltétele annak, hogy az illető lelkész kongruában, az állam jrénztárából segélyben mikor és hogyan részesülhet. .Ez az egyik, a mire fel akartam hivni a t. ház figyelmét. A másik az állami iskolák dolga. Mielőtt gondolatom kifejtésére rátérnék, az előttem szóló Hellebrontb Géza kéjpviselőtársam beszédében elhangzott egy dologra, a a melylyel nem értek teljesen egyet, kénytelen vagyok pár szóval kitérni. Képviselőtársam felsorolta azt, hogy az állami iskolákban mi mindent tanítanak és helytelenítette azt, hogy ennyi mindenfélével tömik a népiskolákban, különösen annak 5. és 6. osztályában a gyermek agyát. Ez módszertani dolog, s ha ezt helyes módszerrel irányítjuk, akkor reá jövünk, hogy igenis sok dolog abból, a mit Hellebronth t. kéj>viselőtársam helytelenített, szükséges, kell. hogy arról a gyermekeknek fogalmuk legyen. És nem is kell, hogy a népiskolának csupán a középiskolára való előkészítő jellege legyen. A középiskola igenis előkészítője a felsőbb tanulmányoknak, de az elemi és népiskola legnagyobb részére nézve az abban járóknak bizonyos befejezett dolog, (Ugy van! Ugy van! bal felölj azok több képesítést nem nyernek, tehát azoknak kell bizonyos általános műveltségre, tudományosságra, felvilágosodásra és értelmi képességre szert tenniök, a mit azután az egész életen át használnak. így tehát nem tartom kifogásolandónak, ha azok a népiskolai tanulók jogi kérdésekből, a magyar közjogból bizonyos dolgokat megtanulnak, a mik az életkörükhöz szükségesek. Az módszertan dolga, hogy ugy képeztessenek ki a tanítók, hogy ne tömjék tul az agyát annak a gyereknek természettudományi, jogi és más kérdésekkel, hanem csak annyi ismeretet közöljenek vele, a mennyi az ő óletköróhez, az ő értelmi kéjjességéhez szükséges, hogy ő mint magyar honpolgár megéljen a földön; annyit igenis meg kell szerezniük abban az elemi iskolában. (Helyeslés.) Annak a tanulónak nincs alkalma több iskolát végezni, tehát ott az elemi iskolában a 4., B. és 6. osztályban kell elnyernie azt a képességet, hogy mint komoly, törekvő honpolgár megélhessen és ne kelljen tudatlanságban sinylődnie, hogy elő ne forduljon olyan eset, mint emlékszem, megtörtént volt, mikor egyik volt képviselő ugy fogta fel az önálló vámterületet, hogy deszkakerítést húznak Magyarország körül és ott pár kaput hagynak csak. (Derültség.) Az állami iskolák felállítására nézve az igen t. miniszter ur is igen lényeges kijelentéseket tett, nevezetesen, hogy a mennyiben az ország piénzügyi helyzete megengedi, az iskolák és tanítók számát szaporítani óhajtja, Magam is ugy tartom, hogy az iskolák szaporítása és az állami iskolák felállítása elengedhetetlen nemzeti követelmény. (Ugy van! Ugy van! balfelöl) Egy igen szomorú statisztikai adat van kezemben egy nemzetiségi vármegyéből. De ez nem szórványos eset, ez igy van azon a nemzetiségi vidéken mindenütt. ízelítőül pár példát fogok felolvasni annak illusztrálására, hogy azon a vidéken egyáltalában a tinitás milyen alacsony fokon áll, s hogy állami szükséglet az, hogy ezeken az állapotokon mentől előbb segítsünk, így pl. Szilágy vármegyében a szilágycsehi járásban összevissza 25°/o az irni olvasni tudók száma. Ebben a járásban Felsó'-Beregszón 219 tanuló, Eelső-Szilvágyon 245, Szélszegen 174, Mosóbányán 185 mindennapi tanköteles számára van egyetlen egy-tantermes iskola egy tanítóval. Talán tévedtem is, mikor azt mondtam, hogy tantermes iskola, mert méltóztassanak azt ugy felfogni, hogy az a hivatalosan igy megállapított egy-tantermes iskola áll egy szalmás viskóból, annak egy földes szobájából, a mely gyengén van megvilágítva, és ott szorong annyi gyermek, a mennyi belefér, a-